A hólyagfájdalom-szindróma, vagyis az interstitialis cystitis (ic) olyan krónikus állapot, amely hólyagnyomást, hólyagfájdalmat, esetenként a medence fájdalmát is eredményezi. De hogyan alakul ki és mit lehet tenni ellene? Ezekre a kérdésekre ad választ a Mayo Clinic.
Hogy működik a húgyhólyag?
A húgyhólyag egy üreges, izmos falú szerv, fő feladata a vizelet tárolása. A hólyag kitágul, amíg teljesen meg nem telik, majd jeleket küld az agynak a kismedencei idegeken keresztül. A legtöbb ember ilyenkor érzi, hogy ideje ellátogatni a mosdóba. Az ic-szindróma esetében azonban ezek a jelek összekeverednek, ezért az ember gyakrabban érzi az ingert, és kisebb mennyiségű vizelet távozik a testből. A betegség gyakrabban jelentkezik nőknél, és befolyásolhatja az életminőséget is. A szindrómát gyógyítani egyelőre nem tudjuk, de gyógyszerekkel és más módszerekkel könnyen csökkenthetjük a tünetekkel járó kellemetlenséget.
Miből vehetem észre?
Az ic-szindróma tünetei személyenként változnak, sőt egy adott személy esetében akár az idővel is változhatnak a menstruáció, a tartós stressz, a testmozgás hiánya, vagy akár a szexuális aktivitás miatt is.
A legjellemzőbb tünetek a következők:
- Fájdalom a medencében, vagy a hüvely és a végbélnyílás közötti részen.
- Fájdalom a herék és a végbélnyílás közötti részen.
- Krónikus fájdalom a kismedencében.
- Gyakori vizelés éjszaka is, de csak kis mennyiségű vizelet távozik a szervezetből.
- Fájdalom vagy kellemetlen érzés, amíg a hólyag megtelik.
- Fájdalom a szexuális együttlét során.
A tünetek azonban mindenkinél másképp jelentkeznek, és vannak, akik tünetmentes időszakokat is tapasztalnak.
Bár a hólyagfájdalom-szindróma tünetei alapján egy krónikus húgyúti fertőzésre is gondolhatnánk, általában a háttérben nincs jelen fertőzés. Érdemes azonban odafigyelni, hiszen, ha valaki ic-szindrómában szenved, és úgy kap el fertőzést, súlyosbodhatnak a tünetek. A fenti tünetek észlelése után mindenképp forduljunk orvoshoz.
Ez áll a háttérben
A szindróma oka egyelőre nem ismert, de valószínű, hogy több tényezőn múlik a kialakulása. Sok esetben a hólyag belsejét borító védőhám (epithelium) nem megfelelően működik, előfordulhat, hogy átengedi a vizeletet, aminek következtében a mérgező anyagok irritálhatják a hólyagfalat. Előfordulhat még, hogy a szindróma egy autoimmun reakció, öröklődés, fertőzés vagy allergia miatt alakul ki, de egyelőre ezek egyike sem bizonyított.
Vannak azonban olyan tényezők, amik növelik az ic kialakulásának esélyét. Ilyen például az ember neme, hiszen a nők esetében sokkal gyakoribb a betegség, mint a férfiaknál, az ő esetükben viszont gyakran kapcsolódik a prosztatagyulladáshoz. A genetikánk is hozzájárul a szindróma kialakulásához, hiszen a világos bőr és a vörös haj is szerepel a kockázati tényezők listáján. Amellett, hogy a legtöbb betegnél a harmincas évei alatt vagy az után diagnosztizálták az állapotot, a kialakulása összefügghet más, krónikus fájdalommal járó szindrómával is.
Kell-e a szövődményektől tartani?
Az ic-szindróma számos szövődménnyel járhat, mint például a hólyagkapacitás csökkenése. Ennek oka, hogy a hólyag fala merevvé válhat, így nem tágul ki, és kevesebb vizelet tárolására lesz képes. Az életminőségünk is könnyen romlásnak indulhat, hiszen a gyakori vizelés sokszor megnehezíti a leghétköznapibb tevékenységek elvégzését is, a szexuális életről nem is beszélve. A gyakran jelentkező fájdalom és gyakori éjszakai ébredés tartós stresszhez, kialvatlansághoz, kimerültséghez vezethet, ami hangulati problémákat is okozhat.
A diagnózis felállítása
Gyakran előfordul, hogy a kezelőorvos megkéri a beteget, hogy naplószerűen írja le a jelentkező tüneteket, az elfogyasztott folyadék, valamint a vizelet mennyiségét és gyakoriságát. Az orvos megvizsgálja a nemi szerveket, a hüvelyt, a méhnyakat, általában a belső medencét is. Emellett bizonyos esetekben szükséges a végbélnyílás és a végbél vizsgálata is a pontos diagnózis felállításához.
A hólyagtükrözés, vagyis a citoszkópia módszerével az orvos könnyen megvizsgálhatja a hólyag belsejét, megmérheti a kapacitását. Az eljárás során szerencsére lehet érzéstelenítést kérni, hogy kevésbé legyen kellemetlen. A vizsgálattal egyben gyakran biopsziás mintavétel is történik a húgyhólyagból és a húgycsőből. Ennek célja a húgyhólyagrák kizárása és a húgyhólyagfájdalom egyéb ritka okainak a feltérképezése.
A vizeletmintából könnyen kideríthető, hogy nem húgyúti fertőzés vagy valamilyen rák áll-e a tünetek hátterében. Fontos megvizsgálni, hogy a beteg nem reagál-e érzékenyebben, ha kálium-kloridot helyez az orvos a hólyagba, mikor is a beteget megkéri, hogy hasonlítsa össze a fájdalmat és a vizelési inger mértékét abban az esetben, ha tiszta víz vagy amikor kálium-klorid van a hólyagban. Egy egészséges húgyhólyaggal rendelkező ember nem tesz különbséget a két anyag között, így könnyen kiszűrhető a szindróma.
Hogyan kezelhető a szindróma?
Arról már volt szó, hogy a betegség megszüntetésére egyelőre nem találtak megoldást az orvosok, azonban a tünetek nagy része kezelhető. Megtalálni a megoldást időbe telik, hiszen minden embernél másképp jelentkezik a szindróma. Sok esetben azonban több kezelés kombinációjára van szükség ahhoz, hogy tünetmentessé váljon az ember.
A gyógytorna vagy fizikoterápia segít csökkenteni a kismedencei fájdalmat, amely az izmok érzékenységével és a kötőszövetek merevségével jár. A különböző gyulladáscsökkentők és fájdalomcsillapítók szintén segítenek a fájdalom enyhítésében és a hólyag megnyugtatásában. Vannak gyógyszerek, melyek kifejezetten a vizelési inger gyakoriságát hivatottak csökkenteni, ezek is hatékonyak lehetnek, de minden esetben érdemes orvossal konzultálni a megfelelő megoldás megtalálása érdekében.
Sok esetben az idegstimuláció is hatékony lehet. Az egyik legelterjedtebb módszer a TENS (transzkután elektromos idegstimuláció), amely amellett, hogy a test természetes fájdalomcsillapító mechanizmusait aktiválja, növeli a hólyag vérellátását, ez elősegíti az izmok rendeltetésszerű működését, aminek hatására a hólyag újra rugalmasabbá válhat. A kezelés erőssége és gyakorisága megint csak személyenként eltérő lehet. A szakrális idegstimuláció is segítség lehet, hiszen a szakrális idegek a keresztcsontból indulnak, és az aggyal vannak összeköttetésben. Olyan információk közvetítéséért felelősek, mint például a hólyag teltsége, így az ezeket érintő stimulációval csökkenhet a vizelési inger gyakorisága. Ez az eljárás a fájdalmat ugyan nem, de a kellemetlen tüneteket enyhítheti.
Sokan a húgyúti fertőzések miatt elvégzett citoszkópos vizsgálat után a tünetek javulását észlelik. Megéri kipróbálni a húgyhólyag tágítását is, hiszen gyakran eredményez javulást. Ilyen esetekben a vízzel történő kezelést többször is meg lehet ismételni. Azonban nem csak a víz behelyezése segíthet, orvosok gyakran juttatnak gyógyszeres oldatokat is közvetlenül a hólyagba. Ezek a eljárások is többszöri ismétlést igényelnek a kívánt hatás elérése érdekében.
Nagyon ritkán fordulnak elő olyan esetek, amelyek sebészeti beavatkozást igényelnek, mivel a műtét után általában nem csökkent a fájdalom, azonban további szövődményekhez vezethet. Műtéti úton leginkább a szindróma miatt kialakult fekélyes elváltozásokat szokták eltávolítani, vagy megpróbálják növelni a hólyag kapacitását, azonban mindkét eset nagyon ritkán fordul elő.
Életmódváltás és otthoni gyakorlatok? Igen!
Néhány beteg tünetei javulhatnak, ha változtat az étrendjén. Ha a szénsavas italokat, a koffein minden formáját (bizony, a csokoládét is!), a citrusféléket, és a magas C-vitamin-tartalmú ételeket elkerüljük, lehet, hogy a tünetek is enyhülni fognak. Érdemes emellett minimalizálni a paradicsomot, a túl fűszeres ételeket, az alkoholt és a mesterséges édesítőszereket, hiszen ezek mind súlyosbíthatják a tüneteket. Emellett érdemes odafigyelni, hogy milyen ételek fogyasztása milyen hatással van a problémára, hiszen ez megint csak személyenként változó lehet.
Érdemes kipróbálni, hogy mi történik, ha nem az ingerek hatására, hanem bizonyos időközönként látogatjuk meg a mosdót. Kezdetnek próbáljuk tartani a fél órás különbséget a vécé látogatásai között, akkor is, ha éppen nem érzünk rá ingert. A hólyag sok esetben felveszi a ritmust, így később a fél órát könnyedén tovább nyújthatjuk.
A laza ruha is sokat segíthet. Ha egy öv vagy szoros nadrág sem gyakorol nyomást a hólyagra, könnyedén tarthatunk hosszabb szüneteket anélkül, hogy sürgős dolgunk adódna a mosdóban. A stressz csökkentése, a dohányzásról való leszokás, valamint a rendszeres testmozgás is mind olyan tényezők, melyek segítségével enyhíthetünk a kellemetlen tüneteken.
A pozitív hozzáállás mellett segíthet még, ha rendszeresen elképzeljük a gyógyulás folyamatát, így könnyen előfordulhat, hogy a testünk követi az elménk által felállított folyamatot. Ezenkívül van, hogy az akupunktúra is hasznos lehet, erről azonban mindenképp érdemes a kezelőorvossal egyeztetni.
Felkészülés a vizsgálatra
Sok esetben az orvos megkéri a páciensét, hogy – a fent említett módon – pár napig jegyzetelje a tüneteket. Ilyenkor érdemes leírni az összes tünetet, még azokat is, amik szerintünk nem feltétlenül állnak kapcsolatban a betegséggel. Érdemes a szedett gyógyszerek, vitaminok mellett az elfogyasztott ételeket és italokat is listázni. Gondoljuk át, hogy melyek azok a kérdések, amelyeket mindenképp fel szeretnénk tenni az orvosunknak, és az sem hátrány, ha egy barátunk vagy családtagunk elkísér a vizsgálatra, hiszen nagy eséllyel rengeteg információ fog elhangzani, ezekre pedig két ember könnyebben emlékszik vissza. Nem ciki visszakérdezni, ha nem egyértelmű, amit az orvos mond. Sok múlhat a tájékoztatás pontosságán.
