Kicsit kapar a torkod, elkezdesz köhögni, már az izmaid is fájnak, és ahogy egyre ingerlékenyebbé válsz, az étvágyad is eltűnik? Ekkor már biztos: elkaptad az influenzát. A fenti tünetekből logikusan következtethetnénk arra, hogy a betegség az egész testünket maga alá gyűri, de vajon tényleg ez történik? A TED-Ed megválaszolta a kínzó kérdést.
Valójában mitől érezzük magunkat betegnek?
És mi van, ha a testünk önmaga ellen intézi ezt a támadást? A betegség úgy alakul ki, hogy egy kórokozó, például az influenza bekerül a szervezetbe, ahol elkezdi megfertőzni és elpusztítani a sejteket. Ezenkívül azonban van egy másik hatása is: figyelmezteti az immunrendszert a fennálló helyzetről. Ahogy az immunrendszer értesül a betolakodóról, egyből védelmébe veszi a szervezetet. A makrofágok azok a fehérvérsejtek, amelyek elsődleges feladata a szervezetbe nem illő idegen testek bekebelezése és eltakarítása. Az immunrendszer ezért makrofágokat küld a fertőzött területre, hogy eltüntessék a vírust és a megfertőzött sejteket. Ezután a makrofágok jelzőmolekulákat, citokineket bocsátanak szabadon, amik serkentik az immunsejtek aktiválódását. Ha ez a folyamat elég hatékony, a vírust már azelőtt legyőzi az immunrendszer, hogy azt egyáltalán észrevettük volna.
Azonban vannak esetek, amikor a vírus sokkal gyorsabban terjed, így bekerül a véráramba, majd eljut a szerveinkbe is. Annak érdekében, hogy ezt meg tudja fékezni, az immunrendszer sokkal keményebb munkába kezd, amit összehangol az agyunkkal is. És itt jönnek képbe a kellemetlen tünetek, kezdve a lázzal, fájdalommal, valamint a levertséggel.
De miért tapasztaljuk mindezt?
Amikor az immunrendszert komoly támadás éri, az immunsejtek több citokint bocsátanak ki. A bolygóideg, ami az egész testen keresztül végül az agyba fut, az agytörzsbe viszi az információt, elhaladva a fájdalomfeldolgozásért felelős terület mellett. Emellett pedig a citokinek célja eljutni a hipotalamuszba, ami többek között a test hőmérsékletéért, az éhség és szomjúság érzéséért, valamint a fáradtságérzetért is felelős. Amikor az információ eljut az agyba, az újabb molekulákat, úgynevezett prosztaglandin E2-t hoz létre, ami felveszi a harcot a kórokozókkal szemben. A hipotalamusz jeleket küld az izmoknak, hogy kezdjenek el összehúzódni, illetve megemeli a test hőmérsékletét. Nem elég, hogy ezáltal levertnek érezzük magunkat, még enni és inni sem igazán esne jól.
De mi értelme ennyi szenvedésnek? Ebben egyelőre senki sem egészen biztos, de vannak, akik szerint ezzel támogatja a szervezet a gyógyulást. A testhőmérséklet megemelkedése a kórokozók lassabb mozgását eredményezi, ezáltal az immunrendszernek sokkal könnyebb dolga van azok elpusztításakor. A pihenéssel és alvással energiát nyer a szervezetünk, ez pedig szintén segít a kórokozók elleni küzdelemben. Ha egy pár étkezés kimarad, a májunk több vasat képes felvenni a vérből, és mivel a kórokozók életben maradásához szükségük van vasra, ezáltal lényegében éhezni kezdenek. Az, hogy ilyenkor kevesebb folyadékot fogyasztunk, a test kismértékű dehidratációjához vezet, ami miatt kevesebbet köhögünk, tüsszentünk, hányunk, sőt még a hasmenés kockázata is alacsonyabb így. Ez mind pozitív, de persze a folyadékmegvonást túlzásba sem szabad vinni: ha nem iszunk elég vizet, az kiszáradáshoz vezet, ami megint csak komoly veszélyekkel járhat.
Azt, hogy a fájdalom hatására egyre érzékenyebbé válunk, a szervezetünk arra próbálja fordítani, hogy ne kerülje el a figyelmünket egyetlen sérülés sem, ezáltal kisebb az esély a sebek elfertőződésére. A betegségek következtében sokszor ingerlékenyebbé, szomorúbbá vagy zavarttá válunk. Ennek az az oka, hogy a citokin és a prosztaglandin E2 az agy más területeibe is eljuthatnak, befolyásolva ezzel a különböző neurotranszmitterek működését. Ez olyan területekre van hatással, mint például a limbikus rendszer, ami az érzelmeinkért felelős, vagy az agykéreg, ami az érvelésben játszik fontos szerepet.
Tehát a szervezet immunválasza a rengeteg rossz érzéssel járó tünet, amit a betegségek során érzünk. Sajnos azonban ez sem működik minden esetben tökéletesen. Emberek milliói szenvednek autoimmun betegségekben, amikor a szervezet a test normál működéseit is fenyegetésnek veszi, ezért megtámadja önmagát. Azonban a legtöbb ember olyan immunrendszerrel rendelkezik, ami az evolúció éveivel egyre tökéletesebbé válik. És bár a betegséggel járó tünetek kellemetlenek és sokszor bosszantóak, de összességében a javunkat szolgálják, úgyhogy érdemes kitartani.
