Így vigasztald jól a másikat, ha szomorú

Még ha nem is fogható ahhoz a szenvedéshez, amin a másik keresztülmegy éppen, azon agonizálni, hogy mit mondj a nehéz időket átélő, számodra fontos személynek, rendkívül szorongáskeltő lehet. Zavartan tördeled a kezed, miközben a barátod zokog, próbálsz mondani valami megnyugtatót, de minden hamisnak, esetlennek hangzik. Fejezz ki empátiát, kicsinyítsd a problémát, netán süss el egy jó viccet, vagy teljesen máshogy kéne megnyilvánulni?

Shawna Tanner, a Wayne Állami Egyetem kutatója és kollégái három egymást követő kutatásban azt vizsgálták, hogy mik azok a jolly joker állítások, amiket az emberek nagy többsége támogatónak talál egy nehéz helyzetben. A Research Digest cikke alapján foglaljuk össze neked a legfontosabb eredményeket.

Milyen mondatokat találnak a legtámogatóbbnak a gyerekek?

Az első tanulmány 2008-ban felvett adatok újraelemzését foglalta magában, amelyben 300 10-15 éves iskolást kértek meg arra, hogy 6 állítás szupportivitását értékelje. Ezeket a mondatokat a kutatás kerettörténete szerint egy jó barát mondta egy olyan társának, aki vagy a) rossz jegyeket kapott a suliban b) nem vehetett részt egy számára fontos eseményen, egy közösségi pikniken. A pontozandó kijelentések mindegyike a társas támogatás más-más stratégiáit reprezentálta: volt, amelyik empátiát ajánlott, egy másik mondat optimizmust fejezett ki, egy harmadik a szituáció súlyosságát igyekezett minimalizálni.

EREDMÉNY: A gyerekek között szinte semmilyen egyetértés nem mutatkozott abban, hogy mit tartanak a leginkább támogató mondatnak ezekben a helyzetekben. Nincsen olyan tuti varázsige, ami sok gyerkőc számára nagy valószínűséggel megnyugvást jelentene ilyenkor. Akkora volt az egyéni preferenciák jelentősége, hogy a kutatók egyenesen azt tanácsolják a segíteni igyekvő felnőtteknek:

A gyermeked fülét jobban ismerni kell, mint a szavakat.

A hasonló tulajdonságú embereknek hasonló kijelentések segítenek?

A második tanulmányban 54 egyetemista értékelt 96 támogató állítást 8 elképzelt helyzetre vonatkoztatva. A mondatokat szándékosan úgy állították össze a kutatók, hogy a különböző tulajdonságokkal rendelkező résztvevők is találjanak köztük vonzó kijelentést. Az optimista emberek számára például voltak olyan mondatok, amik a pozitív gondolkodásra vonatkoztak (pl. A dolgok néha viccesen alakulnak, hogy végül minden a lehető legjobbra forduljon). A szociábilis, társas beállítottságú emberek számára pedig olyan kijelentéseket tartalmazott a lista, melyek a közösségi gondolkodást tükrözték (pl. A barátaid veled vannak és szeretnek téged, most legalább több időt tölthetsz velünk). A vizsgálatban arra is kíváncsiak voltak, hogy legalább a hasonló tulajdonságokkal rendelkező emberek között van-e egyetértés a leginkább támogatónak tartott mondatokat illetően.

EREDMÉNY: Ismét nagy megoszlást mutatott, hogy ki melyik állítást gondolta a legszupportívabbnak. Ráadásul amikor hasonló személyiségvonásokkal jellemezhető diákok csoportjaira szűkítve vizsgálták az adatokat, akkor sem találtak semmilyen konszenzust a tudósok. A kutatás megint csak az egyéni sajátosságok szerepét emelte ki. 

Legalább a pszichológusok között van egyetértés?

A harmadik tanulmányban 33 végzett és tanulmányait jelenleg is folytató klinikai szakpszichológust kértek meg arra, hogy értékeljék a terapeuták által mondott állítások szupportivitási fokát egy pszichoterápiás ülések felvételét tartalmazó tréninganyagban.

EREDMÉNY: A legtámogatóbb mondatokat illetően egyáltalán nem alakult ki közös rangsor, a több éve praktizáló szakemberek sem részesítettek egyértelműen előnyben állításokat más kijelentések javára.

Ha nincsenek csodamondatok, mit lehet tenni?

Shawna Tanner és munkatársainak kutatásában a megkérdezett gyerekek, egyetemisták, pszichológusok értékelésében mindössze 11 százaléknyi egyezést találtak: nincsenek tehát olyan, mindenki számára megnyugvást hozó mondatok, amik a legtöbb embernek segítenek egy nehéz helyzetben.

Ez egyrészt azt jelenti, hogy nem mindig a szavakon múlik, hogy mennyire tudunk támogatást nyújtani a másiknak. Sok esetben elég, ha jelen vagyunk, együttérzően odafigyelünk egymásra. Ahogyan Antoine de Saint-Exupéry francia író és pilóta fogalmazott:

A szeretet mindenekelőtt a csendben való figyelem. Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz.

Mivel ekkora egyéni változatosságot mutat, hogy ki mit él meg támogatónak, fontos, hogy a szeretted szükségletei mentén tudj segítséget nyújtani, ne úgy, ahogyan azt te gondolod jónak, mert a kettő nem biztos, hogy egyezik. Érdemes ezért az adott helyzetben megkérdezni tőle, hogy mire van szüksége, és közösen tanulni a múltbéli hasonló események tapasztalataiból.