A Torontói és a Calgaryi Egyetem pszichológusai által végzett, és a Study Finds által szemlézett, felmérés azt mutatja, hogy a testvérek párhuzamosan segítik egymás érzelmi és közösségi fejlődését. Az idősebb testvérek magukra vállalják, hogy segítenek kisöccsüknek vagy húguknak eligazodni a világban, eközben pedig, tudtuk nélkül, kistesóik ugyanennyire hasznos szolgálatokat tesznek az ő számukra.
Egymást segítik a testvérek
A több egyetem munkatársait magában foglaló kutatócsoport 452, többféle szociális háttérrel rendelkező kanadai testvérpárt vizsgált. Arra voltak kíváncsiak, vajon a másfél, illetve négyéves gyermekek empátiaszintjének 18 hónap leforgása során tapasztalt növekedése esetében, párhuzamosan milyen arányban változott idősebb testvérük együttérzési képessége.
A pszichológusok arra kérték a szülőket, hogy válaszoljanak bizonyos kérdésekre gyermekeik viselkedését illetően, emellett alkalmanként lefilmezték a családtagok otthoni interakcióit. Olykor maguk a kutatók teremtettek szituációkat, például valaki eljátszotta, hogy beüti a térdét egy székbe, vagy beszorul a keze egy fiókba, esetleg úgy tett, mintha eltört volna valamit, emiatt riadtnak tűnne, majd figyelték, miként reagálnak az adott helyzetre a gyermekek.
Habár általában úgy véljük, elsősorban a szülők, illetve az idősebb testvérek szolgálnak szocializációs mintákkal a kisebb gyermekek számára, a vizsgálatokból az derült ki, hogy a testvérek kölcsönösen segítenek egymásnak a pozitív minták eltanulásában. Marc Jambon, a Torontói Egyetem munkatársa szerint az eredmények akkor is ezt mutatják, ha a megfigyelt minták közötti olyan összefüggéseket is figyelembe vesszük, mint az adott család szociális, anyagi helyzete vagy különböző átörökített szokásai, praktikái, illetve a gyermekek a vizsgálatot megelőző empátiaszintje.
Érdekes módon a nemi különbségek mégis eltérő mintákat mutattak, elsősorban az idősebb lány- és fiatalabb fiútestvér párosítás esetében, ahol a tudósok úgy találták, a nővérek nem igazán hajlanak rá, hogy együttérzési készségeket tanuljanak el öccsüktől. Emellett a korkülönbség is számít, ugyanis a vizsgálatok tanulsága szerint ahol nagyobb a korkülönbség, jobban működik a kölcsönhatás. Ennek oka, hogy minél idősebb egy nagy testvér, annál inkább látja őt egyfajta példaképnek kisöccse vagy kishúga.
Sheri Madigan, a Calgaryi Egyetem kutatója igyekszik hangsúlyozni annak fontosságát, hogy mekkora hatással vannak kisebb testvéreink érzelmi és szociális fejlődésünkre. Korábban már bizonyították, hogy kamaszkorban befolyással lehet ránk fiatalabb testvérünk, de jelen kutatás azt támasztja alá, hogy ez a folyamat már sokkal korábban megkezdődik.
