Vannak, akik valamilyen örökletes betegség miatt kényszerülnek arra, hogy életük végéig étrend-kiegészítő tablettákat szedjenek, a vegán életmódot folytatóknak pedig elsősorban a B12-vitamin pótlására kell ügyelniük. A legtöbb esetben azonban az orvosok átmeneti vitamin- vagy ásványianyag-hiány kezelése céljából javasolják egy specifikus étrend-kiegészítő szedését.
A táplálékkiegészítők valamilyen – akár többféle – vitamint, ásványi anyagot, fehérjét, enzimet vagy növényi anyagot tartalmazó, tabletta, por, illetve folyadék formájában kapható készítmények, melyek segítenek az emberi szervezet homeosztázisának fenntartásában.
Ahogy a nevük is utal rá, és a csomagolásukon is feltüntetik, nem helyettesítik az egészséges étrendet, hanem kiegészítésre szolgálnak a vitamin- vagy ásványianyag-hiány elkerülése, illetve kezelése érdekében.
Kivéve a multivitaminokat, melyeket valamennyi páciensüknek előszeretettel ajánlanak a háziorvosok – nem véletlenül. A legtöbb ember ugyanis nem jut hozzá természetes módon, azaz pusztán táplálkozással a különböző tápanyagokhoz, azon belül is az úgynevezett biokatalizátorokhoz (vitaminok, ásványok, enzimek), melyek nélkülözhetetlenek az emberi szervezet megfelelő működéséhez. Arról azonban már kevesebb szó esik, hogy a jóból is megárt a sok, és egy-egy pirulával bizony könnyű túllépni az ajánlott napi dózist, így ha nem számolunk utána, pontosan mennyi is az annyi, többet árthatunk magunknak ezekkel a készítményekkel, mint amennyit használunk. Egyes tanulmányok például bizonyos étrend-kiegészítők és a magasabb rákkockázat kapcsolatára hívják fel a figyelmet. Megnéztük, mi igaz ezekből a híresztelésekből.
2015-ben az Amerikai Rákkutató Testület éves gyűlésén számoltak be egy olyan metaanalízisről, mely többek között alátámasztotta, hogy a gyümölcsöket és zöldségeket rendszeresen fogyasztók a rákos megbetegedések kisebb kockázatának vannak kitéve – szemben azokkal, akik nem, vagy csak ritkán fogyasztanak ilyen ételeket. A kutatók azonban elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy vajon ugyanilyen egészségvédő hatása van-e annak, ha étrend-kiegészítő formájában vesszük magunkhoz a szervezetünk számára szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat. Dr. Tim Byers, a Coloradói Állami Egyetem Rákközpontjának igazgatója és munkatársai 300 ezer amerikai felnőtt tíz éven át rögzített adatait tartalmazó tanulmányokat elemezték, az eredmények pedig számukra is meglepőek voltak.
Byers beszámolója szerint azoknál, akik nagy dózisban szedtek az immunrendszer számára elengedhetetlen béta-karotint tartalmazó táplálékkiegészítőt, akár húsz százalékkal magasabb volt a tüdőrák, valamint a szívbetegségek kialakulásának kockázata – az azonban nem tisztázott, hogy molekuláris szinten mi okozza ezt a kapcsolatot. Azt is megfigyelték, hogy a folsav (egy B-vitamin) túlzott bevitele összefügghet a vastagbélrák kialakulásával: egyes vizsgálatokban a placebót szedő alanyokkal ellentétben a folsavtablettát szedő alanyok vastagbelében nőtt azon polipok száma, amelyek a vastagbélrák eltávolítható előfutárai. Emellett az E-vitamin és a szelén is gyanúba keveredett: egy követéses vizsgálat eredményei szerint az E-vitamin szedése egészséges férfiak esetében is jelentősen növeli a prosztatarák kialakulásának kockázat, míg a szelén a melanómás betegeknél gyorsítja a tumornövekedést. Fontos azonban megjegyezni – és a kutatók is felhívják rá a figyelmet –, hogy az eddig publikált tanulmányok igen ellentmondásosak, és további vizsgálatokra van szükség az ok-okozati összefüggések tisztázása érdekében.
Mi köze a B-vitaminnak a tüdőrákhoz?
Egy tavaly, a Journal of Clinical Oncology című szaklapban megjelent tanulmányban 77.118, ötven és hetvenhat év közötti nők és férfiak B-vitamin-szedésének hatásait vizsgálták. A 2000 és 2002 között toborzott önkéntesek, akiket a retrospektív vizsgálatban tíz év alatti vitaminszedési és egyéb életmódbeli szokásaikról kérdeztek, a B-vitamint vagy multivitamin-tabletta vagy csak B-vitaminokat tartalmazó készítmény formájában szedték.
Az eredmények alapján azoknál a rendszeresen dohányzó férfiaknál, akiknek a B6-vitamin-bevitele meghaladta a napi 20 mg mennyiséget vagy a B12-bevitele a 0,55 mg mennyiséget, háromszor nagyobb eséllyel alakult ki tüdőrák, mint azoknál a dohányosoknál, akik nem szedtek étrend-kiegészítőket. (A férfi alanyok közül több mint 800-nál alakult ki tüdőrák a felmérést követően – átlagosan hat éven belül.) A folsav és a tüdőrák között egyébként nem találtak kapcsolatot, és érdekes módon a nők esetében az ajánlott napi mennyiséget meghaladó B6-, B12-vitamin-bevitel sem függött össze a tüdőrák kockázatával.
Természetesen mivel a vizsgált férfiak mind rendszeresen dohányoztak és idősebbek voltak, a rossz szokás miatt eleve ki voltak téve a tüdőrák magasabb kockázatának, ugyanakkor tény, hogy nagy dózisú B6- és/vagy B12-vitamin szedése esetén lényegesen nagyobb eséllyel alakult ki náluk a betegség. A maga nemében ez az első kutatás, mely két olyan étrend-kiegészítő kapcsolatát vette górcső alá, amikről azt gondoltuk, hogy csökkentik a rákkockázatot, többek között a tüdőrák esélyét is. Fontos tanulság tehát, hogy ez a vizsgálat is egybecseng azokkal a vitaminokkal kapcsolatos kutatásokkal, melyek szerint a vitaminpótlásnak hosszú távon csekély pozitív hatása van az egészségünkre, ezért nem kellene csodákat várnunk ezektől a piruláktól.
Továbbra sincs megbízható bizonyíték arra vonatkozóan, hogy táplálékkiegészítőkkel megelőzhetőek lennének bizonyos krónikus betegségek – beleértve a daganatos megbetegedéseket is –, sőt ha nem tartjuk be a mennyiségre vonatkozó előírásokat, komoly károkat is okozhatunk magunknak. A legjobb persze valóban az lenne, ha kiegyensúlyozott étrenddel vinnénk be a szervezetünk számára nélkülözhetetlen tápanyagokat (számolva azzal, hogy a feldolgozás, de már a szimpla tárolás is csökkenti az élelmiszerek mikrotápanyag-tartalmát!), de természetesen azoknak, akik valamilyen vitamin- vagy ásványianyag-hiányban szenvednek például egy speciális diéta vagy egy olyan betegség miatt, ami nem engedi bizonyos anyagok felszívódását, ajánlott táplálékkiegészítő formájában pótolni a szükséges összetevőket.
Ilyenkor lehetőleg multivitamint szedjünk, de azért ezeket se ész nélkül kapkodjuk, hiszen sok multivitamin a napi ajánlott beviteli mennyiség többszörösét tartalmazza. Ez persze kisebb, mint az a maximális dózis, ami még nem okoz egészségügyi problémákat, és nem is a kampányszerű szedésükkel van gond, hanem azzal, ha valaki hosszú távon alkalmazza ezeket a készítményeket. Ez főként a zsírban oldódó vitaminoknál okozhat gondokat: a D-vitamin-felhalmozódás hiperkalcémiához vezethet, vagyis túl sok lesz a vérben a kalcium szintje, és mivel segíti a magnézium felszívódását, nem alkalmazható együtt a magnéziumtartalmú savlekötőkkel. Érdemes tehát orvoshoz fordulni, ha szeretnénk biztosra menni a számokat illetően, hiszen egy csomó tényezőtől (lakóhely, fizikai aktivitás, életkor, nem, várandósság, gyógyszerhasználat stb.) függ, hogy kinek mik az egyéni szükségletei.
