Vannak, akik pontosan emlékeznek arra, mit is álmodtak éjszaka, vannak, akik azt állítják, ők soha nem álmodnak (vagy legalábbis nem rémlik nekik). De mi a magyarázat erre? Japán kutatók szerint lehet, hogy két gén tehető felelőssé. Mondjuk ezt egyelőre csak egekeren tesztelték.
Az nem titok, hogy az alvás különböző szakaszokból áll. Egy alvási ciklus felnőttkorban nagyjából 90 percig tart, ennek az első két stádiuma a felületes alvás, a harmadik és negyedik szakasza a mély alvás, és ezt követi az ún. REM-, vagyis a gyors szemmozgásos fázis. Utóbbi azért fontos, mert ekkor álmodunk, és állítólag sokkal jobban emlékszünk az álmainkra, ha ebben a szakaszban ébredünk (vagy ébresztenek) fel. És igen, ez alapján minél több időt töltünk a gyors szemmozgásos fázisban, annál mozgalmasabbak az éjszakáink... már az álmok szempontjából.
De ássunk kicsit mélyebbre. A REM-szakaszban az agyunkat "elönti" az acetilkolin nevű ingerületátvivő anyag. Hogy pontosan mi történik, az meglehetősen összetett, de a kutatók bizton állítják, hogy az acetilkolinnak fontos szerepe van abban, hogy mi zajlik ilyenkor az agyunkban. Az előbb említett kutatások főszereplője ennek megfelelően két olyan gén (Chrm1 és Chrm3) volt, amelyek minden jel szerint az acetilkolin-receptorokhoz szükséges információkat hordozzák - írja az IFLScience.
Hogy pontosabban utána tudjanak járni, hogyan is befolyásolják ezt a szakaszt, illetve az álmokat, egerek genetikai állományát módosították: miután eltávolították a Chrm1 gént, a REM-fázis rövidebb és "darabosabb" volt, amikor pedig a Chrm3 génnel tették ugyanezt, akkor a nem-REM-fázis lett annyival rövidebb, hogy szinte mérni se tudták. Ha pedig mindkét gént eltávolították, akkor a REM-fázis hossza minimálisra zsugorodott, vagyis szegény egereket megfosztották az álmaiktól.
Persze további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy a mögöttes folyamatokat is megfejtsék. Az biztos, hogy az egerek nem sínylették meg, hogy az álmaikkal babráltak, de ez messze nem jelenti azt, hogy az emberek is ilyen könnyen vennék, ha belepiszkálnának az alvásnak abba az egyébként nagyon rejtélyesnek tartott szakaszába, amikor az agy szelektálja az emlékeket és az információkat. Ha azonban mi is kibírjuk, hogy nem álmodunk, az azt jelenti, hogy ezeknek nincs igazi funkciója, csak melléktermékei a fokozott agyműködésnek.
