Zsófi és Fanni együtt mentek ki a piacra, hogy húst vásároljanak az ebédhez. Hazaérve mindketten elmesélték édesanyjuknak, hogy mit történt:
Zsófi így mesélte: Mint mindig, most is totálisan felesleges volt kimennem a piacra. Én ott állandóan szívok. A felújítás miatt undorítóan mocskos még mindig. Senki nem dolgozik, senki nem törődik azzal, hogy én, a vásárló összepiszkolódom. Soha nem lesz kész! És persze a hentes sem volt nyitva. Ne is próbálkozz ezzel, nem megyek ki többet a piacra! Gusztustalan az a hely is, mint ahogy ez az egész ország.
Fanni sem volt boldog: Teljesen feleslegesen mentünk ki! Nem volt nyitva a hentes. Ráadásul még mindig nem végeztek a felújítással, akkora piszok van, hogy inkább eret vágsz magadon, minthogy begyalogolj oda. Nem tudom, mikor fogják végre megcsinálni rendesen, és nem is láttunk egy munkást sem, aki dolgozna éppen. Nem kéne többet kimennünk a piacra, amíg nem fejezik be a felújítást.
Szerinted melyik lánynál képzelhető el, hogy lesben áll a depresszió?
Oké, teljesen igaz, hogy ennyi alapján egyáltalán nem lehet ezt eldönteni. Mégis, vannak bizonyos nyelvhasználati jelek, melyek Zsófira utalnak. Tudósok és segítő szakemberek régóta gondolják, hogy a depresszió nemcsak az életminőségre, kapcsolatokra, ruházkodásra, és úgy általában az élet minden dolgára van kihatással, hanem a nyelvhasználatra is. Aki depresszióban szenved, másképp beszél, más szavakat használ, mint aki nem. A depresszióhoz, és más mentális betegséghez köthető nyelvhasználat nagyon erős és hatásos is lehet, gondoljunk csak József Attila, Kurt Cobain vagy Sylvia Plath soraira.
Nehéz volt azonban egészen mostanáig pontosan megállapítani, miben is áll a depresszióhoz kapcsolódó jellegzetes nyelvhasználat. A kutatók olvastak, jegyzeteltek, olvastak, jegyzeteltek, sziszifuszi munka volt. Mostanra viszont a big data elemzésekkel elképesztően nagy mintából dolgozhatnak. Számos netes fórumra, blogra, naplóra, levelezésre küldték rá szövegelemző motorjaikat, és találtak is néhány jellemző fordulatot.
Negatív érzelmet kifejező szavak
Nyelvhasználat esetén két dologról beszélhetünk, egyrészt a tartalomról, másrészt pedig a stílusról. A tartalom, nem meglepő módon az, hogy miről beszél valaki. Az elemzés azt mutatta ki, hogy a depressziósok szövegeiben sokkal magasabb a negatív érzelmet kifejező szó, mint a kontrollcsoportnál. Hemzsegnek a „magányos”, „szerencsétlen”, „szomorú” melléknevek. Micsoda meglepetés! Jó, nem meglepő, de fontos észrevenni.
Egyes szám, első személy
A másik, ami viszont még ennél is jobban jellemző a depressziósok beszédére, az az egyes szám első személy. Magukról beszélnek, magukkal foglalkoznak, kevés a többes szám. Ha belegondolunk, hogy a depresszió egyik legszörnyűbb szubjektív tünete az izoláció, az elmagányosodás, úgy ez nem is furcsa. Ugyanakkor itt a nyelvhasználat is aláhúzza az „énközpontúságot” (és itt most nem az egocentrizmusra kell gondolni). Az egyes szám első személy használata lehet diagnosztikus jegy, de okságra nem utal. Nem tudják még, hogy azért foglalkozik-e valaki magával, mert ez a depresszió velejárója, vagy az lesz-e depressziós, akinek a gondolatai túl sokat forognak önmaga (hibái) körül.
Végletesség
A beszéd stílusában az abszolutista szavak is jellemzők. A depressziósok, öngyilkossági gondolatokkal birkózók, szorongást átélők igencsak hajlamosak arra, hogy végletekben beszéljenek: mindig, soha, teljesen, senki, semmi, állandóan… Ez a harmadik legerősebb megkülönböztető jegy: sokkal jellemzőbb, mint a negatív érzések szavakba öntése.
Megnézték azt is, hogy gyógyulóban lévő depressziósoknak milyen a nyelvhasználata. Megvizsgáltak egy csomó olyan fórumot, ahol a gyógyulók pozitív történeteiket osztják meg, támaszt nyújtanak a még depresszióban szenvedő sorstársaiknak. Természetesen az éppen gyógyult depressziósoknál nem volt jellemző a negatív érzelmi szavak túlsúlya, sőt sokkal több pozitív érzelemről írtak, mint egy sima kontrollcsoport. De ez a végletesség megmaradt! A kutatók azt írják, hogy egy depressziós epizód után nagyobb az esély, hogy ez újra előforduljon, és ez a végletességre hajló gondolkodás elősegítheti a depresszió megjelenését.
Mire jó ez?
A depresszió és egyéb mentális betegségekhez köthető nyelvhasználat vizsgálata segíthet a szakembereknek megérteni a betegek belső állapotát. Gondolkodásmódjukat visszatükrözi a nyelvhasználatuk.
Másrészt viszont prevenciós célokat, korai diagnosztizálást is szolgálhat ez a módszer. Egyre több adat alapján a program egyre pontosabb becslést tud majd tenni bármilyen szövegből, hogy annak íróját veszélyezteti-e valamilyen mentális betegség. A WHO szerint jelenleg több mint 300 millió ember szenved depressziótól – jó minden eszközt megragadni, amivel segíteni lehet rajtuk.
