Mathew White környezetpszichológus és munkatársai kutatásaik során arra keresik a választ, hogy a természetes környezet és az attól való elszakadásunk hogyan befolyásolja egészségi állapotunkat és jóllétünket. Az előnyök és hátrányok megléte és mértéke nyilván attól is függ, hogy életvitelszerűen milyen tevékenységeket végez az ember a lakóhelyén, vagy hogy milyen mértékben, illetve milyen hosszú ideig van kitéve bizonyos környezeti hatásoknak.
Az azonban általánosságban elmondható, hogy a zöldövezetben, parkok közelében élő városlakók tisztább levegőt szívhatnak, valamint kevesebb zajártalomnak és nagyobb hűtő hatásnak (ami a globális felmelegedés miatt igencsak jól tud jönni) vannak kitéve. A szakértők a BBC-nek számoltak be az eddigi eredményekről és konklúziókról.
Azt már jól tudjuk – és remélhetőleg sokan tapasztaljuk is –, mennyire enyhíti a stresszt a természetjárás, egy-egy kirándulás vagy csak egy fa tövében ücsörgés alkalmával ráadásul nem csak a vérnyomásunk csökken és a szívritmusunk lassul le, de megnő a szervezetünkben azoknak a limfocitáknak a száma is, melyek a vírusok és a daganatos sejtek levadászásáért felelnek. Egyelőre a tudósok számára sem teljesen világos, hogy ez miért van így, de az biztos, hogy evolúciós szempontból a természet a túlélés kulcsfontosságú forrása. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden városlakó szedje a sátorfáját és irány a tanyavilág, a vidéki élet sem mentes ugyanis az egészségügyi kockázatoktól, és most nem csak a különböző betegségeket hordozó rovarokra kell gondolni.
Nagyvárosban élni elsősorban a légszennyezés, a bűnözés és a stresszes életmód miatt veszélyes, és meglehet, hogy a városi lakosok nagyobb eséllyel lesznek asztmásak vagy allergiásak, valamint a depresszió is elterjedtebb a körükben, ugyanakkor kevésbé híznak el, kisebb valószínűséggel halnak meg balesetben, valamint nyugdíjasként boldogabb és hosszabb életet élnek, mint a vidéken élők.
Ami a levegőszennyezést illeti, Indiában például 2015-ben több mint 1 millió ember halálát okozta a probléma, és az áldozatok háromnegyede vidéki lakos volt, a mezőgazdasági földterületek, a fa, valamint a tehénürülék elégetéséből (üzemanyag és fűtés céljából) származó káros anyagokat elsősorban ők lélegzik be. Hasonló a helyzet Indonéziában is, ahol az erdőégetésekből származó toxikus anyagok hónapokig keringenek a levegőben és a szomszédos országok, Szingapúr, Malajzia és Thaiföld lakóit is érinti.
Mindeközben a Dél-Amerikában és Dél-Afrikában gyakori égetések okozta füstszennyezés az egész déli félteke levegőminőségét károsítja. (Igaz, a déli félgömbön még így is tisztább a levegő, mint az északin, egyszerűen azért, mert kevesebben lakják.) A fejlődő országok mellett pedig az Egyesült Államokban, Európában, Oroszországban és Kínában is általános probléma a mezőgazdasági hulladék és a műtrágya elégetésének káros hatása.
Friss hegyi levegő. Vagy mégsem?
Igaz, hogy a hegyekben élőket elkerülik a feketeszén-kibocsátás okozta ártalmak, ráadásul 2500 méter felett sokkal kisebb az esélye a szív- és érrendszeri betegségek, a sztrók, vagy bizonyos daganatok okozta halálozásnak, cserébe viszont nagyobb valószínűséggel halnak meg az emberek krónikus tüdőbetegségben vagy alsó légúti fertőzésekben. Ennek oka feltehetően az, hogy ilyen magasságokban a járművek kevésbé hatékonyan működnek, és nagyobb mennyiségű szénhidrogént és szén-monoxidot bocsátanak ki – ezt a hatást pedig csak fokozza az erős napsugárzás. A szakértők szerint ezért hosszú távon a legjobb választás az 1500 és 2500 méter közötti magasság lehet.
Vízközelben élsz? Jó neked.
Erős érvek szólnak amellett is, hogy – ha nem is tengerparton, de legalább – vízközelben telepedjünk le. Az Egyesült Királyságban legalábbis jobb testi és mentális egészségnek örvendhetnek a tengerpartközeli települések lakói – figyelembe véve az életkort és a társadalmi-gazdasági státuszt is. Egy Új-Zélandon, egy az amerikai Nagy Tavak területén, valamint egy Hongkongban végzett tanulmány is alátámasztja, hogy pusztán a víz látványa összefügg a pszichés rendellenességek alacsonyabb szintjével. Persze nem mindenki olyan szerencsés, hogy víz közelében élhessen, ezért európai kutatók most azon dolgoznak, hogy kiderítsék, mennyit segít az embereken, ha egyes elhanyagolt vízfelszíneket, például tavakat, folyókat helyreállítanak.
Többek között Észtországban, Spanyolországban, Portugáliában, Svédországban és az Egyesült Királyságban – összesen mintegy 200 „felélesztett” vízfelszín környékén élők körében – mérik fel a változásokat, hogy kiderítsék, mekkora szerepe van az éghajlatnak, az időjárási viszonyoknak, a környezetszennyezés mértékének, az illatoknak, a biztonságnak, az elérhetőségnek és sok más tényezőnek egy víztest „vonzerejének” kialakításában. A végső cél pedig az, hogy a lehető legélhetőbbé tegyék vízközeli területeteket és ezáltal a lakosok egészségi állapotát is javítsák.
Érdekes módon a szakaszosan napos helyen (pl. Vermontban vagy Minnesotában) élőknél nagyobb eséllyel alakul ki bőrrák, mint a rendszeres napsütésnek kitett embereknél (pl. Dániában vagy Finnországban), valószínűleg azért, mert előbbiek nem használnak rutinszerűen napvédő krémeket.
Fontos megjegyezni, hogy nem fogja megoldani minden problémánkat, ha az erdőbe vagy a tengerpartra költözünk, hiszen rengeteg más körülménynek (új munkahely, házasság, válás) van még legalább olyan nagy beleszólása az egészségi állapotunk alakulásába, mint a lakóhelyünk adottságainak.
De hogy mégis kapjunk egy elfogadható választ a fenti kérdésre: a Sydneyben vagy Wellingtonban élők például megütötték a főnyereményt, ezek a városok ugyanis tisztaság, vízközeliség és zöldövezet szempontjából is kedveznek a lakosok egészségének.
