A szexuális élet minőségére számos tényező lehet hatással egy párkapcsolatban. Ezek nagy része ráadásul folyamatosan változik az idővel, az első időszakban például, mikor a partnereknek bőven van még mit tanulniuk egymásról, az idő egyértelműen nekik dolgozik. Később ez a trend akár meg is fordulhat, és az összeszokás öröméből a megszokás unalma válhat.
A szexuális élet másik jellemző megrontója a konfliktus. Egy kapcsolat elején, mikor a szerelmesek általában egyfajta rózsaszín ködben élnek, nézeteltérésük is viszonylag kevés akad. Mikor azonban már kezdik valamivel kevésbé tökéletesnek látni egymást, akkorra meg kell már tanulniuk azt is, hogyan oldják majd meg konstruktívan az ilyen helyzeteket. Az idő elvileg ilyenkor is segít (vagyis: segíthet), hiszen minél régebb óta van a két ember együtt, annál több lehetőségük van kitapasztalni, hogyan oldják meg a felmerülő problémáikat.
És akkor ott vannak még a párkapcsolatok programozott nehézségei, az úgynevezett normatív krízisek, melyekre ugyancsak számítani lehet, fel lehet készülni a megoldásukra. A szexuális élet szempontjából a leghírhedtebb ilyen krízis talán a gyermek születése, vagyis a kétszemélyes rendszer háromszemélyes rendszerré alakulása.
A korábbi kutatások nagy része gyakorlatilag csak az egyikkel vagy csak a másikkal foglalkozott. Vagyis vagy azt vizsgálták, tényleg jobb lesz-e a szex, ha a felek jobban megtanulják egymás testét, vagy pedig azt, milyen tényezők vezetnek ahhoz, hogy hosszú távon leginkább a szexuális élet ellaposodása a jellemző. Fontos technikai részlet azonban, hogy ezekben a tanulmányokban a párkapcsolati dinamikák egy keresztmetszeti képét elemezték. Magyarul megkérdezték az embereket, hogy mi az, ami most van: mennyit vagytok együtt, mennyire vagytok elégedettek, mióta tart a kapcsolat, van-e gyermeketek, stb.
Egy olyan összetett folyamat azonban, amilyen a szexuális élet alakulása egy kapcsolatban, érdemesebb hosszmetszetében vizsgálni, vagyis ugyanazokat az embereket kérdezni meg a párkapcsolatuk különböző fázisaiban. Egy tavalyelőtti német tanulmány szerzői (és persze a csaknem háromezer résztvevő) éppen erre vállalkoztak.
Az eredmények első tanulsága az volt, hogy az idő múlása csak és kizárólag a kapcsolat első évének második felében hajtotta a szerelmesek malmára a vizet. Később azonban nem csupán nem segített, de úgy tűnik, kifejezetten rontott a helyzeten. Minél régebb óta voltak együtt a megkérdezettek, annál többet - amit a kutatók elsősorban a szexuális együttlétek gyakoriságának csökkenésével magyaráztak.
A helyzeten sokat rontott emellett, ha nem sikerült igazán mély intimitást kialakítani (vagy az évek során lelkileg is eltávolodtak egymástól), ha destruktívan álltak a konfliktusokhoz, valamint ha egészségi állapotukat nem érezték valami fényesnek.
Érdekes módon sem az együtt élés, sem pedig a házasság intézménye nem befolyásolta a szexszel való elégedettséget, ahogy a résztvevők, partnereik és gyermekeik életkora sem. Nem úgy a gyermektervezés, amely úgy tűnik, általánosságban jót tett a párok szexuális életének.
Ezek az eredmények természetesen nem kínálnak biztos receptet a szexuális boldogság kialakításához és fenntartásához, mivel eleve lehetetlen minden egyedi összefüggést a statisztika eszközeivel megragadni. Figyelemre méltó azonban, hogy azok az összefüggések, amelyek a terápiás gyakorlatban is a legjellemzőbbek, a számok nyelvén is kézzel fogható szerepet játszanak a párok életében.
