Idén éppen hetven éve látott napvilágot - a szexológia atyjaként számon tartott - Alfred Kinsey első tudományos munkája a férfiak szexuális működéséről (öt évvel később hasonló részletességgel számolt be a női szexualitásról is). A hatvanas évek azután nem csak Amerikában, de Európában, mi több: Kelet-Európában is a szex kutatásának virágkorát jelentette. Ekkor, egész pontosan 1966-ban jelent meg például a William Masters és Virginia Johnson nevével fémjelzett korszakalkotó kötet az emberi szexuális válaszciklusról. Vagyis kicsivel később, mint ahogy 1961-ben itt a keleti blokkban az első konferenciát megtartották a női orgazmusról. A kutatási módszerek bővülésével, a szexuális represszió enyhülésével és a szakemberek számának növekedésével a szexológia azóta is töretlenül fejlődik, kisebb csoda tehát, hogy máig vannak olyan tények és összefüggések, amelyeket tudományos módszerességgel nem vizsgáltak még korábban. Justin Lehmiller, az egyébként mindig rendkívül naprakész amerikai szexuálpszichológus az idei év első nagyszabású konferenciájára látogatva például négyszer is meglepődött.
#1 - Hányszor szexeltél a múlt hónapban?
Az első meglepetést mindjárt egy klasszikus téma, a Milyen gyakran szexelünk? szolgáltatta. Ez már csak azért is furcsa, mert míg a pornót, a Tindert vagy a szexting jelenségét néhány évtizeddel ezelőtt még aligha volt mód kutatni, a nemi élet gyakoriságával mindig is sokat foglalkoztak a szexológusok. Rengeteg múlik persze a módszeren, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kutatás résztvevői nem nyomtatott vagy online kérdőívet, csak egy okostelefonra telepített alkalmazást kaptak a válaszadshoz. A lelkes önkéntesek ezután az app segítségével egy hónapon keresztül rendszeresen regisztrálták szexuális életüket. Bár az átlagosan 6 regisztrált alkalom még februárban is kevesebbet jelent heti két együttlétnél, az igazán megdöbbentő eredmény az volt, hogy amikor a hónap végén megkérdezték őket, átlagosan 12 alkalmat említettek. Vagyis, ha összevetjük az appon regisztrált számokat a hónap végi emlékekkel, azt tapasztaljuk, hogy az emberek azt gondolták, kétszer annyit szexeltek, mint amennyit valójában.
#2 - Hogyan csinálják a nők egymással?
Egy másik előadásban arról esett szó, mennyiben különböznek a homo- és heteroszexuális kapcsolatban élők szexuális szokásai, illetve hogyan alakul az érintettek elégedettsége a szexuális életükkel. Ami a szokásokat illeti, az derült ki, hogy a leszbikus kapcsolatokban élő nők bár kevesebbszer vannak együtt párjukkal, mint azok, akik heteroszexuális kapcsolatban élnek, a szex átlagosan tovább tart, többször élveznek el, és nem mellesleg több orális kényeztetésben van részük. Hasonló a helyzet a meleg férfiakkal is: a hetero férfiaknál kevesebbet vannak együtt párjukkal, mindezt azonban változatosabban teszik, és az orális szexet is többet gyakorolják. A meglepő tény azonban mégsem a szokások eltérése, hanem az, hogy bár a konkrétumok szintjén jelentős az eltérés, ami az elégedettséget illeti, úgy tűnik, függetlenül attól, melyik nemhez vonzódik, mindenkit ugyanazok a dolgok tesznek boldoggá a szexben.
#3 - Kötözz meg, és jófej leszek!
Azon felül, hogy a közös megegyezésen alapuló, mindkét fél számára élvezetet nyújtó szokásokat ma már nem tekintjük betegségnek, kiderült az is, hogy a BDSM gyakorlatoknak akár pozitív pszichés hatásai is lehetnek. Az erről szóló előadás alapján ugyanis a játékban való részvétel amellett, hogy egy különleges módosult tudatállapotot hozhat létre, de növelheti az altruizmusra való hajlandóságot is. Persze valószínűleg nem arról van szó, hogy az illető egyszerűen rászokik az önfeláldozásra, hiszen korábbi kutatási eredményekből azt is tudjuk, hogy a BDSM játékokban gyakorolt önalávetés az akaraterőt is fejlesztheti. Az altruista viselkedés ezért ebben az esetben is minden bizonnyal az illető tudatos, saját döntése.
#4 - Szamoában nehezebb a nőknek
Méghozzá azért, mert a csendes-óceáni szigeteken nem csak férfiak és nők, hanem egy harmadik nem képviselői is élnek. Ők a fa'afafine-ek, akik fiúként jönnek a világra, a későbbiekben azonban a társadalom nem férfiként (és nem is nőként) tekint rájuk. Az ő közösségi helyzetük volt a témája annak a kutatásnak, amelyben a szamoai nők mintegy fele említette, hogy magánéletében a többi nőn kívül a fa'afafine-ekkel is rivalizálni kénytelen a férfiakért. Ami pedig még ennél is érdekesebb, hogy a harmadik nem ilyesfajta jelenléte a társadalomban a biszexualitás rendkvül magas arányával párosul. Annyira, hogy a kutatók beszámolója szerint Szamoán olyan férfit a legnehezebb találni, aki kizárólag nőkkel él nemi életet.
