Tudod mi az a pornó? És felismered, ha látod?

A ma már vitán felül világméretű jelenségnek számító pornó hatásairól több alkalommal is esett már szó. Írtunk arról, hogy a felnőttfilm-ipar hogyan formálja át a szexuális életet, hogyan költöznek be a látottak a hálószobákba, hogyan áshatja alá az ember önértékelését mindaz, amit a triplaikszes videókban lát. A pornó jelenségét körbejárva kitértünk a romantikus filmekkel való hasonlóságokra, de a férfiak és nők eltérő böngészési szokásaira is. Ahogy azonban az a téma szakirodalmában is jellemző, viszonylag kevés szó esett arról, hogy tulajdonképpen  mi is az a pornó.

Felismerem, ha látom

Az emberek többségének ez persze viszonylag nyilvánvaló. Pontosabban: az emberek többségének él valamilyen kép a fejében arról, mi számít pornónak. Még akkor is, ha a műfaj határai egyébként a kivételes vizuális igényességgel készült művészfilmektől a legextrémebb hardcore pornográfiáig terjednek. És akkor is, ha a pornó definíciója történeti koronként, kultúránként is eltérő.

Kevesen tudják például, hogy az Alice-könyvek szerzője, a Lewis Carroll álnéven alkotó Charles Dodgson egyik kedvelt elfoglaltsága volt, hogy meztelen kislányokat fotózgatott, a képekből pedig később kiállításokat is rendezett. A XIX. században ezt amolyan különös, de ugyanakkor ártalmatlan hóbortnak tartották, miközben a különféle erotikus novellák és elbeszélések terjesztéséért simán börtön járt. És miközben Dodgsonnak egy ilyen akcióért ma már éveket kellene rács mögött töltenie.

Pornó, pornóbb, legpornóbb

A hivatalos definíció szerint a pornó a szexualitás nyílt ábrázolása, melynek célja a szexuális izgalom kiváltása a nézőből. Ezért nem tekintjük pornónak a mégoly bizarr, ám jelentésükben, üzenetükben egyértelműen szimbolikus antik szobrokat, ahol az óriási fallosz például nem a vizuális inger fokozásának, hanem éppen az ösztönvezéreltség kifejezésének eszköze.

Pornó lehetne azonban bármelyik, reklámplakáton vagy videóklipben megjelenő szinte meztelen, kéjesen vonagló nőalak ábrázolása. A megjelenítés ugyanis sokszor semmivel sem diszkrétebb egy átlagos soft-pornó képanyagánál, a cél pedig egyértelműen a szexuális izgalom. Amivel azonban el akarnak adni valamit, a szexuális inger nem lesz tehát öncélú. Hatásait tekintve persze ugyanúgy ott van a mesterséges szexuális izgalomkeltés folyamatossága, mely napjainkban a vágyzavarok jelentős részének hátterében megtalálható. És ott van a habituáció, az ingerekhez való hozzászokás, ott vannak a testképzavarok, és ott van az emberek tárgyiasítása.

Amikor azonban a negatív hatásokról van szó, amikor a szigorú törvényi szabályozását vagy éppen a betiltását követelik, mégis az hangzik csak el, hogy "a pornó". "A pornó tárgyiasítja és megalázza a nőket, támogatja a szexizmust és az erőszakot." - olvasom például egy cikkben. Tényleg? És pontosan melyik? És melyik nem? Egy kalap alá vehető a világ összes pornója Erica Lusttól a fehérneműmodelleken át a hardcore pornóig? Aligha.

Mi fogy?

A pornó persze ettől függetlenül - minden formájában - virágkorát éli: a legnagyobb fájlmegosztó 28,5 milliárdos forgalma talán mindent el is mond erről, ahogy az is, hogy a szinte csak a vizualitásra utazó Instagram napjaink legkárosabb közösségi médiumának számít.

A közvélekedés szerinti pornóból ezzel párhuzamosan a dramaturgia és a képi megjelenítés szempontjából általánosságban viszonylag igényesnek számító nő-nő jelenetek (lesbian) fogynak a legjobban. Ezt követik az animációs pornó (hentai) és a 30-40 éves nők szereplésével forgatott (MILF) videók. Legalábbis a jelenleg leglátogatottabb tube-oldal statisztikái szerint. Egy önbeszámolós kutatás eredményei ugyanakkor arra utalnak, hogy a heteroszexuális férfiak az amatőr felvételekért, az orális szexért és a nagy mellekért vannak oda, míg a nőket elsősorban az édeshármas (threesome), az orális szex és a softcore tartalmak érdeklik.

A mindössze három éve publikált tanulmány különlegessége egyébként, hogy a szerzők gyakorlatilag először próbálkoztak meg azzal, hogy a pornó egyes válfajai között érdemi különbséget tegyenek. Erre pedig még akkor is égető szükség van, ha csak arra gondolunk, mennyire tűnik életszerűnek a szexuális tartalmak jogi szabályozása a huszonegyedik században. Miközben más piaci szegmensekben is elsősorban a vásárló, illetve felhasználó tájékoztatása, "tudatos fogyasztóvá" képzése zajlik, ugyanez a pornó esetében is célravezetőbb lehet. Ahogy azonban az élelmiszerek, az autók vagy éppen a wellness-szolgáltatások, úgy a szexuális tartalmak sem vehetők egy kalap alá. Az egyes tartalmak eleve másokat vonzanak, máshogyan jelennek meg az egyes felhasználók életében (egy videót lehet például partnerünkkel közösen nézni, egyedül maszturbálni rá, vagy lehet csak puszta kíváncsiságból rákattintani), és más következményekkel is számolhat az, aki rendszeres fogyasztójukká válik.