Kiveszett életünkből az intimitás, a csókolózás, az összebújás

E heti levélírónk Laci, egy fiatal apa, aki nagyon szereti feleségét, kisgyermeke anyját, de a nő egy ideje elutasítja az intimitást, ami Laci szerint lassan megöli kapcsolatukat. Pedig régen boldogok voltak. Majdnem boldogok.

“Akár napi többször is egymásnak estünk, mindketten kölcsönösen kényeztettük egymást, nem volt különösebb probléma. Apróbb kellemetlenséget jelentett a túlzott tisztaság iránti elkötelezettsége (kezet mostam, nem törölhettem meg, az ajtót is könyökkel kellett bezárnom,) és az undor a testnedvektől (sajátjától, és az enyémtől is).”

Ez utóbbi probléma azóta is fennáll a kapcsolatukban, de a kölcsönös kényeztetés igénye eltűnt.

“Egyre kevésbé kezdte kívánni a dolgot, ráadásul ezt megindokolni sem tudta.... Ez mára odáig fajult, hogy kvázi kiveszett életünkből az intimitás, a csókolózás, az összebújás, holott pár éve ez olyan volt, mint másnak a víz, és véleményem szerint olyannak is kell lennie. Ha közeledem hozzá elutasító, nem hagyja hogy megcsókoljam, nem hagyja hogy simogassam, nem jön oda hozzám, nem bújik oda. Egyszerűen fogalmazva: nem úgy viselkedik, mintha a párom lenne.

Szexuális kapcsolat ritkán van köztünk, nagyon maximum hetente egyszer, de inkább kéthetente, és az is arról szól, hogy én megadom neki az előjátékot, utána csók, és minden másnemű romantikus, erotikus dolog nélkül szexelünk, mert neki utána már minden undorító. Ha végeztünk, Ő megy lemosakodni, mert vége és kész. Nincs utójáték, nincs összebújás, nincs csók, simogatás. “

Hogy mit szeretne Laci? Intimitást. Szerelmet.

“Úgy érzem az intimitás, az érzelmek megélése kezd teljesen kiveszni a kapcsolatunkból, ráadásul míg én próbálok kedvében járni, Ő semmibe veszi azt, amire én vágyom, mondván, hogy Ő megtett mindent, értsem meg, hogy ennél többre nem képes, ha meg ez kevés, akkor feküdjek össze valakivel, csak ne tudjon róla. Természetesen ez utóbbi nem opció, hiszen mai napig ugyanúgy, sőt jobban szeretem, mint amikor megismerkedtünk, és mindent megtennék érte. Vele akarom megélni a boldogságom.”

A szexuálpszichológus válaszol

Kedves Laci!

Egy kapcsolat elején az újdonság varázsa általában óriási lendületet ad a szexuális vágynak is. Ez a lendület ilyenkor könnyen átsegít azokon a nehézségeken és akadályokon is, melyek azután később megoldandó problémákként jelennek meg - mintha addig ott sem lettek volna. Partnerének a tisztaság iránti elkötelezettsége - ahogy ön fogalmaz - épp ilyen nehézségnek tűnik, hiszen valamilyen szinten és formában egész közös életükben ott volt, illetve ott van.

Ahogy feleségének a tisztaságra vonatkozó irányelveit ön is követni kezdte, és nem törölt például kezet, miután megmosta, a probléma kapcsolati problémává vált, bekerült a közös térbe. Amilyen könnyű volt azonban eleinte alkalmazkodni ezekhez, annyira nehéz lett mindez később, és nehéz ma is.

Leírása alapján tartok tőle, hogy a felesége esetében a testnedvektől való undor nem önmagában áll, hanem egy összetettebb probléma, egy mélyebb elakadás része. Ebben viszont csak úgy tud a segítségére lenni, ha kiáll magáért, és visszatükrözi, hogy az ön számára nem élhető ez a rendszer. Tartsa azonban tiszteletben őt: azzal semmire nem megy, ha a felesége számára kellemetlen dolgokat próbálja erőltetni.

Változtatni ugyanis csak az elfogadáson belül lehet. El kell fogadnia, hogy a feleségének az orális szex undorító, a keze pedig csak akkor tiszta, ha nem törölte meg. És el kell fogadnia azt is, hogy az ön számára ez így nem oké. Ezt követően pedig el kell dönteni, hogyan szeretnének (ha szeretnének) egymáshoz közeledni. Hajlandó-e a felesége dolgozni azon, hogy átlépjen az árnyékán, és szabadabbá tegye magát, hajlandó-e ön megértéssel és türelemmel segíteni őt ebben?

Az intimitás és a szex hárítása jó eséllyel az el nem fogadás eredménye, még akkor is, ha ön a lehetőségeihez mérten alkalmazkodott a helyzethez. A probléma ugyanis elsősorban nem az orális szexszel van, ha viszont rendszeresen ennek kapcsán kerül szóba, a felesége pedig ilyenkor rendre védekezni kényszerül, érthető, hogy kerülni igyekszik bármit, ahol erre esélyt lát. Mindezt nehezítheti persze, hogy a gyermek születése körüli időszak alapjáraton is minden kapcsolatban egy krízis. Ebben az időszakban szinte természetes, hogy a kapcsolati szokások megváltozásával, az új szerepekkel, feladatokkal, életritmussal a pár tagjai máshogy kezdenek viszonyulni egymáshoz, gyakran csökken közöttük az intimitás és a szexuális vágy is. 

A helyzetük tehát többszörösen is nehezített, így mindenképpen javaslom, hogy személyesen is keressenek fel egy szakembert, akár az egyéni fejlődés, akár a kapcsolati boldogság a céljuk.

Üdvözlettel, 

Csonka Balázs