A középiskolákban népszerű diákok a munkahelyükön is jobban érvényesülnek – állítja Mitch Prinstein, egy kamaszokra specializálódott pszichológus. A középiskolák fő személyiségtípusai és „kasztjai” ugyanis később is meghatározók maradnak a pszichológusok szerint, és sok esetben ez határozza meg azt is, kit léptetnek e lő, vagy kinek az ötleteit értékeli a legtöbbre a főnökség.
A Huffington Postnak nyilatkozó pszichológus szerint a népszerű diákok/dolgozók kasztja is több alkategóriára bontható egyébként: vannak, akik a szerethetőségükkel emelkednek a többiek felé, de vannak olyanok is, akiket a magabiztosságuk és az agresszivitásuk tesz sikeressé. Az előbbi kategóriába tartozók éppen azért lesznek „szerethetők”, mert mindenki jól érzi magát a jelenlétükben, úgy érzik, hogy értékelik és megbecsülik őket. A második kategóriába tartozó embereknek már inkább „státusza” van, amire mások kicsúfolásával és a magabiztosságukkal tesznek szert a pszichológus szerint. A Prinstein által csak „ ellentmondásosoknak” nevezett személyiségek sok időt töltenek ugyan reflektorfényben, ez azonban nem jelenti azt, hogy kedvelik is őket a többiek.
A csapatkapitány
Azok, aki szerethetőbbek, könnyebben találnak maguknak munkát, hamarabb előléptetik őket, és egyes kutatások szerint többet is keresnek, mint a hasonló képzettséggel rendelkező, de kevésbé népszerű társaik. Emellett egyébként elégedettebbek az életükkel is : jól érzik magukat a munkahelyükön, kevésbé szorongósak és otthon is boldogabbak. Mivel kedvesek és könnyű velük együttműködni, a sikereik ellenére sem féltékenyek rájuk a munkatársak, született csapatkapitányokról van tehát szó.
A rabszolgahajcsár
A z agresszívebb és magabiztos „ellentmondásos” csoport tagjai ezzel szemben inkább a kevesebb csapatmunkát igénylő környezetben érvényesülnek, alkalmasak lehetnek például az összeszereléssel foglalkozó, szalag mellett dolgozó gyári munkások irányítására.
A pária
A középiskolák világát meghatározó három másik „kaszt”, a diákok mintegy felét magában foglaló „átlagos” személyiségek, valamint a szinte teljesen ignorált, és a kiközösített diákok közül az utóbbi két kategóriával foglalkozik még Prinstein. A szinte láthatatlan, „ignorált” személyiségek sokszor a munkahelyükön is magányosak lesznek, és általában az előléptetésekből is kimaradnak, hacsak nem szereznek maguknak egy mentort, aki felemeli értük a szavát. Előnyükre is szolgálhat ugyanakkor a láthatatlanságuk, ők alkalmazkodnak ugyanis a leggyorsabban a változó munkahelyi körülményekhez.
A középiskolában kiközösített „ elutasítottak” sokszor a munkahelyükön is nehezebben illeszkednek be, az empátiájuknak és érzékenységüknek köszönhetően ugyanakkor gyakran ennek ellenére is értékes alkalmazottak lesznek.
Mint két kicsi Lego
A pszichológus szerint ezeknek a személyiségtípusoknak a megértése kulcsfontosságú lehet, ha valaki hatékony vezető akar lenni, jó hír azonban, hogy szinte automatikusan működik a dolog, és a legtöbben anélkül megtalálják a helyüket a munka világában, hogy agyalniuk kéne a dolgon.
