A vallásos megtérés és a pszichózis néha ijesztően hasonlít egymásra. Egy friss magyar kutatás segít elkülöníteni a kettőt és választ ad arra kérdésre is, hogy mit keres a pszichiátriai betegségek között a megtérés.
A nyugati kultúrkörben általában némi idegenkedéssel kezeljük a vallásos és/vagy spirituális tapasztalatokat, a megtérés élményét, különösen, ha azok a mindennapi élettől való elfordulással járnak.
A vallásos megtérés ugyanis gyakran azzal jár, hogy az illető elhagyja régi szokásait, új szokásokat vesz fel, szokatlan gondolatai és erős, akár ellentmondásos érzelmei támadnak, viselkedése a külső szemlélők számára furcsának, akár zavartnak tűnhet – mint aki megőrült.
Nem csoda, hogy a spirituális krízisen keresztülmenő személyek gyakran a pszichiátriai betegség látszatát keltik, adott esetben diagnózist is kapnak. Egy friss, magyar kutatás szerint azonban markáns különbség van a pszichózis és a megtérés között.
Vannak átfedések
A vallásos megtérés, vagyis az az élmény, amikor valaki addigi életétől eltérően, újonnan kezd hinni és vallást gyakorolni, gyakran nehéz időszak mind az érintett, mind környezet számára.
A vallásos megtérés és a pszichózis, azaz laikus kifejezéssel élve a „megőrülés” közötti különbséget már régóta kutatják, hiszen valóban vannak a kettő között átfedések. A pszichotikus betegségben szenvedő páciens is megváltozhat egyik pillanatról a másikra, elhanyagolhatja mindennapi teendőit, furcsa gondolatai, érzései támadnak, viselkedése zavartnak tűnik, új hiedelmei alakulnak ki, érzékcsalódásai lehetnek. Ráadásul a kezdődő szkizofréniára is jellemző lehet az, hogy a betegség intenzív vallásos élményekkel, megtéréssel kezdődik.
Mégsem lenne jó, ha összekevernénk a kettőt, és mindenkit meggyógyítanánk a pszichiátrián, aki megtalálja Istent. De az sem, ha a pszichotikus betegségben szenvedőket kezeletlenül hagynánk, hiszen esetükben így jóval gyakoribb például az öngyilkosság esélye. Ezért nagyon fontos a szakemberek (és természetesen az érintettek) számára, hogy képesek legyenek árnyalni a képet és biztonsággal elkülöníteni.
Zavarodottság, bűntudat, látomások
A nyolcvanas években a szakemberek úgy gondolták, mind a pszichózis, mind a megtérés ugyanabból ered: az érintett személyisége tudattalan konfliktuson megy keresztül, ami erős szorongással, bűntudattal, depresszióval, és zavarodottsággal jár – ebbe a megoldhatatlan helyzetbe való belemerülés vezet a pszichózishoz vagy a megtéréshez.
A különbség azonban lényeges: a megtérés a krízist követően az énfunkciók újrarendeződésével és megerősödésével jár, míg a pszichózis esetében a páciens továbbhalad a szétesés felé, azaz egyre zavartabban gondolkodik és viselkedik. Ennek ellenére a kilencvenes években a nyugati világ szakemberei hajlamosak voltak a szokatlanul intenzív vallásos élményeket szimplán és egyszerűen a pszichózis tüneteinek tekinteni.
A DSM 5-ben, ami a pszichiátriai betegségek modern osztályozási rendszere, már igyekeznek különválasztani a két dolgot. A pszichózisoktól teljesen különböző fejezetben van benne egy „egyéb pszichoszociális, személyes és környezeti körülményekkel kapcsolatos problémák” gyűjtőfogalom, ebben szerepel a „spirituális krízis” is. Miért kellett egyáltalán beletenni a megtérést a pszichiátriai betegségek diagnosztikai rendszerébe? Azért, mert bár természetesen ez nem betegség, mégis együtt járhat pszichés tünetekkel: szorongással, lehangoltsággal, alvászavarral, stb.
Nehezebb a kérdés, ha a vallásos megtérés hallucinációkkal is együtt jár, például megjelenik az illetőnek egy-egy szent, vagy Isten hangját hallja. Régebbi korokban ez teljesen elfogadott volt, egyes kultúrákban ma is az, és a nyugati orvoslás is kezdi felfedezni, hogy egészséges személyek is hallhatnak néha hangokat a fejükben, de azért a szentekkel, felsőbb hatalmakkal vagy holt lelkekkel való társalgás hallatán a legtöbb pszichiáter minimum felvonja a szemöldökét. A hallucinációk és látomások ugyanis igen gyakran pszichotikus betegség, szkizofrénia tünetei.
Tesztekkel, alapos vizsgálattal látszik a különbség
Egy magyar kutató friss tanulmánya szerint a tünetek precíz elemzése alapján el lehet különíteni egymástól a két jelenséget, azaz nem csak végkimenetelben van különbség a vallásos megtérők és a pszichotikus betegek között.
A kutatás során Dr. Kéri Szabolcs összesen 53 pácienst vizsgált meg, akiket pszichotikus epizód diagnózissal küldtek be az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetbe. Az Intézet egyik alegységének feladata az első pszichotikus epizód kezelése és diagnosztizálása (vagyis azon páciensek kezelése, akik életükben most először hallanak hangokat vagy hisznek téveszmékben), de feladataik közé tartozik a vallásos és spirituális problémákkal rendelkezők nem gyógyszeres, pszichés támogatása is.
Az 53 vizsgált személy közül 29 pszichotikus tünetekkel rendelkezett, 24 pedig vallásos-spirituális problémákkal küzdött. Köztük római katolikusok, protestánsok, Jehova Tanúk, zsidó vallásúak és ateisták is voltak. A kutatók a tünetek, a gondolkodás, az érzelmi élet pontos elemzése mellett neuropszichológiai teszteknek is alávetették a résztvevőket, azaz vizsgálták a figyelmi- és memória teljesítményüket.
Ami a résztvevők szubjektív élményeit illeti, a zavarodottság érzése, a szorongás és a depresszió mindkét csoportban jelen volt, ráadásul a vallásos problémákkal rendelkezők még jobban is szorongtak, mint a pszichotikusok.
A figyelem- és memóriateszteken a pszichotikus betegségben szenvedők rosszabbul teljesítettek, a vallásos-spirituális megtérők pedig ugyanúgy, mint az egészségesek. Azaz a két csoport jól elkülöníthető lehet egymástől a figyelem és a memória precíz vizsgálatával. A pszichotikusok esetén megfigyelhető érzelmi visszafogottság, elszürkülés a vallásos problémákkal jelentkezőknél nem volt jelen. Az utóbbi csoportban az érzékcsalódások is ritkábbak voltak. Egy évvel később a vallásos megtérők közül senki sem lett pszichiátriai beteg, nem igényeltek gyógyszeres vagy másmilyen segítséget.
Ezek az eredmények aláhúzzák, milyen fontos a különbségtétel a kétféle tapasztalat között. Bár a vallásos megtérés külső szemlélő számára nem sokban különbözik az őrültségtől, a szakemberek szerint lényeges különbségek vannak és igen káros lenne összekeverni a kettőt.
Mi az a pszichózis?
A „pszichotikus epizód” a tüneteket leíró gyűjtőfogalom: arra a tünetegyüttesre utalunk vele, amikor elvész a valósággal való megfelelő kapcsolat.
Konkrétumok szintjén ez abban nyilvánul meg, hogy az illető hallucinál (hangokat hall, látomásai vannak) és/vagy valótlan téveszmékben hisz megingathatatlanul (azt hiszi, üldözik, megfigyelik, vagy épp nemlétező szuperképességeket gondol magáénak) és/vagy zavarodottan beszél, viselkedik.
Pszichotikus epizódot előidézhetnek kábítószerek, egyes testi betegségek, központi idegrendszeri tumorok is, de a leggyakrabban pszichiátriai kórképek, azon belül is a súlyos hangulatzavarok és a szkizofrénia velejárói. Ez azt jelenti, hogy ha valakinek életében első alkalommal vannak pszichotikus tünetei, akkor ki kell vizsgálni azok eredetét, és ezzel párhuzamosan megkezdeni a gyógyszeres és a pszichoterápiás kezelést. Az első pszichotikus epizód jellemzően kamasz- vagy fiatal felnőttkorban lép fel, ezért ez a korosztály különös figyelmet érdemel.
