A válási statisztikák szerint Magyarországon évente mintegy húszezer házasság ér véget. A hátterében leggyakrabban a hűtlenség és a kommunikációs problémák állnak, melyek sok esetben valószínűleg egymással is összefüggésben állnak. Idei felmérésünk eredményei szerint nincs ez másként a párkapcsolatokkal sem: ezek nagy része ugyancsak egymás meg nem értése miatt fut zátonyra. Ott vannak ráadásul azok a házasságok és kapcsolatok is, ahol a felek bár együtt maradnak, mégsem értenek igazán szót a másikkal.
A jelenség persze nem új, a pszichológia és a kommunikációtudomány pedig hosszú ideje gőzerővel termeli a legkülönfélébb módszereket a hatékony és előremutató kapcsolati párbeszéd kialakítására. Tudományos cikkek, ismeretterjesztő anyagok és könyvek születnek, terápiás módszerek kerülnek kidolgozásra a harmonikus együttélés támogatására. Sylvia Smith amerikai párterapeuta metaelemzésében az elmúlt évtizedek termését fölözte le, az eredményeket saját pácienseivel szerzett tapasztalataival egészítette ki. Munkája során tíz vezető szempont kristályosodott ki, most ezeket vesszük sorra.
Ne vágjatok egymás szavába!
Közhelynek tűnik, a gyakorlatban mégis azt látni, hogy egy-egy vita hevében mintha mindkét fél csakis a saját szempontjait akarná keresztülvinni, mintha egyikük sem figyelne a másikra. Ha félbeszakítod a párod mondandóját, azzal lényegében azt üzened, hogy az ő szempontjai neked nem fontosak. A párbeszéd lényege ezzel szemben éppen az volna, hogy meghalljuk, megismerjük és megértsük egymást, hogy össze tudjuk egyeztetni az érdekeinket, céljainkat, elképzeléseinket. Szóval légyszi, ne dumálj bele! Inkább figyelj oda rá!
Gondold át!
Adj azért a te szolgádnak értelmes (értő) szívet – szól Salamon király az Úrhoz. Értő szívvel pedig könnyen belátható, mekkora és milyen hosszan fájó lelki sérülést okozhat egy-egy indulatból kimondott szó. Pont ezért kerüld, hogy olyat mondj a másiknak, amit te is megbánsz. Hiszen később már tehetetlen leszel, később már nem tudod meg nem történtté tenni a dolgot, ki nem mondottá tenni a szót. Smith szerint ha nagyon elmérgesedik a helyzet, érdemes megpróbálni akár írásban kommunikálni. Nem cseten, kézírással.
Empatizálj!
Soha ne feledd,
a kettőtök közti párbeszéd célja mindig az, hogy közelebb hozzon titeket egymáshoz,
nem pedig az, hogy eltávolítson. Ez pedig csakis empátiával lehetséges. Képzeld magad az ő helyébe, próbálj közelebb kerülni ahhoz, hogy érzi magát és miért, mi segíthetne neki és hogyan tudod ezt neki megadni. Ha például láthatóan nyomasztja valami, ami számodra történetesen egy ritka piti dolognak tűnik, ne becsüld le az érzéseit. Hiszen ezzel csak azt mondanád: nem tudom, de nem is érdekel, hogy neked miért olyan fontos ez az egész. Az adott dolog az ő világában azonban valószínűleg egész másról szól, mint a tiédben. Ha nem hívják meg egy eseményre, vagy ha mondjuk elfelejted egy rokona névnapját, nem feltétlenül az eseményről van szó, lehet, hogy arról, mennyire érzi fontosnak magát a számodra. Erre reagálj!
Kerüld a mélyütést!
Talán mondani sem kell, de a személyeskedés az egyik legerősebb párbeszédgyilkos. Különösen, ha valamilyen régi dolog felhánytorgatásáról van szó. A hosszú időn át megőrzött negatív indulatok, a sérelemraktár poros-pókhálós polcairól újra előkerülő harag lavinaként sodorja el a szeretetteljes kommunikációt. Csakúgy, mint az ismételten a másik szemére hányt hiányosságai és hibái. Szeretettel mondjátok ki a másik nevét!
Ne vádaskodj!
Elsősorban a hűtlenségről van szó. Smith tapasztalatai szerint ugyanis, bár a megcsalás vezető válóoknak számít, mégis több kárt okoz a kapcsolatokban egymás folytonos gyanúsítgatása. Szóval nem kell rögtön egymásnak esni.
Nyíltan, őszintén!
Meg hát egyáltalán valahogy. A szeretet ellentéte ugyanis nem a gyűlölet, sokkal inkább a közöny. A hallgatás, a nem reagálás, a figyelmen kívül hagyás. A képlet egyszerű: ha beszélnek hozzád, válaszolj. Őszintén, nyíltan, hiszen ezzel kerülhettek közelebb egymáshoz. Az egyoldalú csend, a passzív agresszió pedig csak eltávolít. Ne feledd: ketten vagytok a kapcsolatban!
Figyelj rá!
Egy párkapcsolatban optimális esetben nagyon jól ismerik egymást a felek. Ismerik egymás vágyait, céljait és értékeit, tisztában vannak egymás nehézségeivel, félelmeivel. Egy beszélgetés során így jó eséllyel azt is meghallják, amit a másik nem is mond ki. Nem arról van szó, hogy gondolatolvasónak kell lenni, sem arról, hogy ne lenne az ember saját felelőssége, hogy kifejezze magát. Valakinek azonban ez rosszabbul megy, mint másoknak, az ő számukra pedig nagy segítség, ha figyelmes, megértő partnerre találnak. Aki felé idővel jobban ki tudják, jobban ki merik fejezni magukat.
Testbeszéd
Bár sokszor nem tudatosul bennünk, érzelmi szinten a metakommunikáció mégis többet számít, mint a szavak. Hogy hogy mondja. Ennek része a testbeszéd is: az odafordulás, a szemkontaktus, a gesztikuláció. Minél jobban ismeritek egymás testbeszédét, annál több információtok lesz arról, hogyan van ő a kommunikációs folyamatban. Mennyire tud követni, mennyire érti, amit mondasz, milyen érzéseket kelt benne az, amiről beszél.
Nem kell egyetérteni
Mind a ketten külön személyiségek vagytok, így nem lehet teljesen egyforma értékrendetek, nem lehet egyforma múltatok, így nem lehet mindenről ugyanaz a véleményetek sem. Lesznek ezért problémák, amit nem lehet majd megoldani, csak túllépni rajta. Nem árt azonban észben tartani, hogy egy csapatban játszotok, hogy a kapcsolat minden esetben nagyobb és fontosabb, mint bármelyik nehézség, amivel találkozhattok.
A harmadik (negyedik) fél
Nem a swingerezésről van persze szó, hanem egy semleges, külső megfigyelőről vagy tanácsadóról. Sok pár számára hasznos lehet, ha vannak olyan megbízható barátaik, akik pártatlanság és elfogultság nélkül tekinthetnek a köztük zajló folyamatokra. A negyedik fél kifejezés arra vonatkozik, hogy sok esetben egy másik párról vagy két terapeutáról (a párterápiás folyamatokat jellemzően párban vezetik a szakemberek) van szó, akik külső, független szempontokkal, megfigyelésekkel, visszajelzésekkel gazdagíthatják a kapcsolati kommunikációt. Vakfoltja ugyanis nem csak az egyéneknek, de a pároknak is van: előfordul, hogy bizonyos működésmódokat mindketten annyira természetesnek élnek meg, hogy fel sem merülnek bennük más lehetőségek. Különösen fontos ez azoknál a kölcsönös, egymást kiegészítő viselkedésmintáknál, amelyek hosszabb (vagy rövidebb) távon komoly problémákhoz, konfliktusokhoz, sérülésekhez vezetnek. A szakmai segítők egyik legnagyobb előnye éppen az, hogy az ilyen típusú folyamatokat pillanatok alatt felismerik, és azok átformálásához is segítséget nyújtanak.
