Bármit ígérjenek is a lányregények, bármit mutassanak is a romantikus filmek, bármekkora lánggal is égjen a szenvedély egy kapcsolat elején, a heves vágy bizonyítottan nem tart örökké. Legalábbis magától nem. A szerelem eszményítése ugyanakkor sokkal szervesebb része a kultúrának, amelyben élünk, mint a vágy fenntartásának, a tűz őrzésének titkai. Így talán nem is olyan meglepő, hogy a párkapcsolatok egy jelentős részében nincs vagy csak alig van szex. Nemzetközi becslések szerint ez a párok 20-40 százalékát érinti legalább időszakosan, és olvasóinkat megkérdezve mi is hasonló eredményeket kaptunk.
Tíz kapcsolatból négyben alig van tehát szex, ami annál is nyomasztóbb, mivel az érintettek többségének ez nem jó: a szexmentes kapcsolatban élők jelentős részének több együttlétre volna igénye. Változtatni márpedig lehetséges, ahogy a vágy megfakulására is létezik gyógyír.
Mi hiányzik?
„A világon minden a szexről szól, kivéve a szexet, mert az minden másról” – tartja a mondás, és valóban: az együttlétekben életünk minden területe, sőt teljes lényünk kifejeződik. A szexuális önismeret legfontosabb része, hogy minél tisztábban lássuk, mit várunk, mit remélünk az együttlétektől, mit adnak nekünk, és mit tudunk adni általuk. A szex három alapfunkciója az utódnemzés, az örömszerzés és a kapcsolat erősítése, egy amerikai kutatásban azonban 1549 ember megkérdezésével 237 különböző okot gyűjtöttek össze erre. Ránézésre az utódnemzés talán kilóg a sorból, a gyakorlat azonban azt mutatja: egyáltalán nem ritka, hogy egy párkapcsolatban a teherbe eséstől vagy a gyermekvállalástól való félelem tartja távol egymástól a feleket. Ami az örömszerzést illeti, ez elsősorban a testi élvezetekre vonatkozik. Az érintésre, a felszabadultságra, az orgazmus élményére. Végül a kapcsolati dimenzió tartalmazza mindazokat a motívumokat, melyek alapjaikban társas jellegűek: például az ölelkezést, intimitást, vagy éppen a másiknak való örömszerzést. És megfordítva: itt léphetnek be a kapcsolati problémák a szexualitásba.
Hol a hiba?
Ahol a szexmentesség nem köthető valamilyen konkrét akadályhoz, például egy betegséghez vagy földrajzi távolsághoz, az okot általában a kapcsolat dinamikájában érdemes keresni. Az egyik legerősebb vágygyilkos a túl nagy, illetve a hiányzó érzelmi távolság. Előbbit viszonylag könnyű belátni, hiszen az eltávolodás, a „mi” érzés hiánya olyan messze repíthet partnerünktől, ahonnan már borzasztóan nehéz a közeledés egy intim helyzetben. Utóbbi talán valamivel meglepőbb, hiszen a kezdeti szenvedély épp a maximális közelséget diktálja, hogy minden időt együtt kell tölteni, hogy amikor csak lehet, együtt kell lenni. Hosszú távon azonban ez éppúgy kinyírja a vágyat, ahogy a távolság is teszi. A szex ugyanis az egymáshoz való közeledésről, az egyesülés élményéről szól. Úgy pedig nehéz egyesülni, ha két ember már eleve egy, nehéz egymáséi lenniük, ha ők már eleve egymás. Az a dinamika, ami a vágyat is hajtja éppen az érzelmi távolság váltakozásából, közeledésből és távolodásból áll. A szexuális egyesülés, az összeolvadás nem lesz lehetséges, ha túl távol szakadtunk egymástól, és nem lesz izgalmas, ha eleve összeolvadva élünk.
A másik leggyakoribb tettes az érzelmi fal. Hiába törekszik ugyanis két ember az egyesülésre, hiába közelít egymáshoz, ha végül falakba ütköznek. Ilyen fal lehet egy kapcsolatban például a fel nem oldott konfliktus, a neheztelés, a harag, a titok, a félelem, a biztonság hiánya. Míg a túl kicsi vagy túl nagy érzelmi távolság által a vágy lassanként megfakul, a fal esetében általában viszonylag gyorsan leblokkolódik. Érdemes ezért ilyenkor minél gyorsabban reagálni. Hiszen a két ember közé állt sérelmekre idővel csak újabbak rakódnak, a szexben megélt konfliktusok pedig még további sérelmeket szülnek. Olyan ördögi kör jön ezzel létre, melyben ez az érzelmi fal egyre magasabbá, egyre vastagabbá és egyre áthatolhatatlanabbá válik.
Mióta?
Amikor a szexmentesség hátterében valamilyen érzelmi elzárkózást találunk, általában jól meghatározható az is, hogy ezek a sérülések milyen eseményekhez kötődnek. Gyakori például a gyermek születése körüli természetes krízis, ahol az újdonsült szülőkre rengeteg új kihívás vár. Egy ilyen megterhelő élethelyzetben gyakoriak a konfliktusok, az érzelmi sérülések, a nehezen felvállalható érzések, ritka ugyanakkor az alvás és az együtt tölthető idő. Egy pár életében számos hasonló krízisfolyamat játszódhat le, melyeket ha nem sikerül jól megoldani, az könnyen a szexuális együttlétek rovására is mehet. Konfliktushelyzeteket, sérelmeket, nehézségeket persze a hétköznapi élet is bőven tartogat, érdemes ezért komolyan venni őket, és megtanulni olyan módon kezelni, hogy az mindkét fél számára kielégítő legyen.
Hogyan küzdötök meg vele?
A szexmentes kapcsolat a legtöbb ember számára nem egy vágyott állapot, sokan ezért igyekeznek valamilyen módon megküzdeni a hiánnyal. Egy amerikai kutatásban a megkérdezettek harmada például teljesen beletörődik a dologba, és ugyanennyien vannak azok is, akik szakmai segítséget kérnek, pszichológushoz fordulnak. Mások maguk próbálnak megküzdeni a szexmentesség keltette testi és/vagy érzelmi hiánnyal: rákapnak a pornóra, maszturbálnak, félrelépnek. Amikor azonban ezek a stratégiák önálló életre kelnek, sokszor elfedik azokat a nehézségeket, melyek miatt kialakultak. Ez is ördögi kör, hiszen a pornó vagy a szerető megjelenése szinte biztosan elmélyíti a kapcsolati válságot, később azonban jellemzően már annak kialakulásáért is ők lesznek a hibások.
Fordulj szakemberhez!
Nem kell azonban nagyon megijedni pusztán attól, ha egy kapcsolatból eltűnik a vágy. Ez a veszteség nemcsak hogy visszafordítható, de sok esetben olyan tanulságai is vannak, melyek később kifejezetten erősíthetik a kapcsolatot. Akár érzelmi távolságról, akár a konfliktusok, krízisek megoldásáról, akár a folyamatos fejlődésről és megújulásról beszélünk, minden esetben olyan folyamatokról van szó, melyek harmonikusabbá teszik nemcsak a szexet, de úgy általában az életünket. Ilyenkor pedig jól jön a szakmai segítség.
