Amikor Alexander Fleming egyik skóciai vakációja után londoni laboratóriumában, egy Penicillium notatum nevezetű penésszel szennyezett padon ücsörgött, talán még sejtése sem volt arról, hogy a természettudományos kutatások új korszakának küszöbén áll. Vagyis ül.
A Fleming által inspirált antibiotikumok azóta milliók életét mentették meg és rengeteg szenvedéstől kímélték meg az emberiséget, de a tudósok már a nagy felfedezéskor tisztában voltak vele, hogy ezek a megváltó gyógyszerek sem lesznek örökéletűek, csak azt nem tudták megjósolni, mikor jár le az antibiotikumok ideje.
Az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia természetes és elkerülhetetlen folyamat. Egyes baktériumoknak vannak olyan génjei, amelyek védelmet nyújtanak számukra az antibiotikumokkal szemben, és ezeket a géneket nemcsak az „utódoknak”, de a szomszédos baktériumoknak is képesek továbbadni. A gond az, hogy a ész nélküli, indokolatlan antibiotikum-használatnak és hibás adagolásnak köszönhetően egyre több és több baktérium válik ellenállóvá.
Itt a vége?
Néhány éve már lehetett arról hallani, hogy Amerikában egy új kórokozó szedi áldozatait, és azóta is egyre több „szuperbaktérium” üti fel a fejét a világ különböző pontjain.
2013-ban a tudósok arra figyelmeztettek, ha nem vigyázunk, hamarosan búcsút inthetünk az antibiotikumok áldásos hatásainak. Most, négy évvel később pedig már a mindenféle hatóanyaggal szemben ellenálló szuperbaktériumoktól retteghetünk. “Emberek ezrei halnak meg azért, mert egyszerűen nincs olyan antibiotikum, amivel bizonyos fertőzések kezelhetőek lennének. Olyanok, amiket néhány évvel ezelőtt még könnyen vissza lehetett szorítani” - nyilatkozta nemrég Jean Patel, az Amerikai Betegségellenőrző és Prevenciós Központ (CDC) Antibiotikum Stratégiai és Koordinációs Egységének vezetője a Wired.comnak.
Tavaly augusztusban egy hetvenes éveiben járó nő a csípőjében egy bakteriális fertőzéssel jelentkezett az egyik nevadai kórházban. A baktérium, amit kimutattak nála, a mikrobáknak egy különösen szívós osztályába tartozik: a karbapenem-rezisztens Enterobacterről (CRE) kiderült, hogy a kolisztinnel, a tetraciklinnel, és minden más, a piacon kapható antibakteriális hatóanyaggal képes felvenni a harcot. A beteg néhány héten belül vérmérgezést kapott, majd belehalt a fertőzésbe.
A karbapenem-rezisztens Enterobacter
Az Enterobacteriaceae a baktériumok nagy családja, ahová a Klebsiella pneumoniae is tartozik, mely gyakran okoz tüdőgyulladást és húgyúti fertőzéseket a fekvőbeteg-ellátó intézményekben, és a kórházi törzsek gyakran többféle antibiotikummal szemben is rezisztensek. A karbapenemáz enzimek termelése révén a kiemelkedően rezisztenssé vált baktériumok többé már nem érzékenyek az antibiotikumok egyik osztályára, a karbapenemekre sem. Az orvosoknak ezért ilyenkor csupán egyetlen lehetőségük maradt: csak olyan antibiotikumokat választhatnak, amelyek gyakran toxikusak, és nem mindig hatékonyak.
A kérdés tehát ma már az, hogy milyen gyorsan képesek terjedni ezek a „szuperbaktériumok”, illetve hogy mikor jutunk el arra a pontra, amikor az antibiotikumokkal nem kezelhető fertőzések lesznek többségben. „Ezt nagyon nehéz megjósolni” – állítja Patel, aki 2002-ben már tett egy próbát, amikor egy 40 éves michigani férfinél, akinek krónikus lábfekélye volt, vankomicinrezisztens Staphylococcust találtak. A kutatók igyekeztek lemodellezni, hogy milyen messzire és milyen gyorsan képes terjedni ez a kórokozó, és bár az eredményeik ijesztőek voltak, azóta szerencsére csak 13 hasonló esettel találkoztak és senki nem halt bele a fertőzésbe. Az előrejelzés tehát nem vált be és a kutatók még mindig keresik a magyarázatokat ezekre az összetett biológiai folyamatokra.
„Laboratóriumi körülmények között dolgoztam ezekkel a baktériumokkal, ahol megszokott módon szaporodnak, de nem terjednek emberről emberre” – mondta Patel, akinek egyik hipotézise szerint ezeknek a speciális rezisztens géneknek ára van. Lehet, hogy a Staphylococcus aureus bizonyos géneknek köszönhetően ellenáll a legnagyobb ellenségnek, az antibiotikumoknak, ugyanakkor a DNS ugyanezen részei megnehezíthetik a baktérium emberi testen kívüli túlélését. De a kórházi protokollnak, az évszakoknak, valamint a földrajzi adottságoknak is van beleszólása a fertőzések gyakoriságába.
A Johns Hopkins kórház közegészségügyi kutatói szimulációs modellek segítségével igyekeznek megjósolni a CRE (a karbapenem-rezisztens Enterobacter, ami a nevadai nő halálát is okozta) lehetséges terjedési útjait, számolva azzal, hogy a kórházi rendszerben is megjelenik. A korábbi modellek ugyanis kizárólag bonyolult egyenleteken alapultak, és az emberi viselkedést, a baktériumok biológiáját, illetve a környezettel való interakciót nem vették számításba.
Márpedig az antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumok terjedésének részletes megértéséhez adatvezérelt szimulációs modellekkel kell dolgozni, amelyek lehetővé teszik, hogy forgatókönyvek millióit vegyük számításba – ahogy a meteorológusok is teszik azt időjárás-előrejelzések során.
Egy tavaly megjelent tanulmányban a kutatók 28 akut kórházat és 74 ápoló otthont vizsgáltak meg a virtuális modellezés segítségével és azt találták, hogy a megnövekedett fertőzésveszély elleni védekezés hiányában (pl. a betegek rendszeres kivizsgálása a pandémiás influenza megelőzése érdekében vagy a fertőzést hordozók karanténba helyezése) a CRE egy évtizeden belül szinte mindegyik Orange County-beli egészségügyi intézményben endemikussá (egy bizonyos helyen élő, helyhez kötött faj) válhat.
„Ha a CRE egyszer bekerült az egészségügyi rendszerbe, a kórházi ökoszisztéma részévé válik és nagyon nehéz onnan eltávolítani” – figyelmeztetnek a kutatók.
Vagyis minél előbb ki tudják szűrni az orvosok a fertőzés lehetőségét, annál nagyobb az esély a veszély elhárítására. Jó hír, hogy az egyetlen emberről emberre terjedő, száz százalékosan rezisztens baktérium csak a tudósok virtuális modelljeiben létezik, a valóságban egyelőre nem dokumentáltak hasonlót.
De ez nem jelenti azt, hogy fellélegezhetünk
Az Egészségügyi Világszervezet néhány hete publikált jelentése szerint a klinikai fejlesztés alatt álló antibakteriális szereket elemző szakemberek arra jutottak, hogy jelenleg nincs elegendő gyógyszer, illetve csak rövid távon működő megoldások születnek a szuperbaktériumok megállítására.
Úgy tűnik, az antibiotikumok kora tényleg lejárt, ám a kutatók – bízva abban, hogy hamarosan kontrollálható lesz a veszély – nem ülnek tétlenül, hanem egy hálózati együttműködés keretében kórházakból vett bakteriális minták genetikai tesztelését végzik, és emellett egy olyan felügyeleti rendszer kiépítésén is dolgoznak, ami automatikusan és valós időben jelezheti a rezisztens baktériumok és komoly fertőzések veszélyét. Ezek történnek Amerikában.
De mi a helyzet nálunk?
Itt van például a „szupertripper”. A WHO szerint már csak idő kérdése, hogy a szexuális úton terjedő bakteriális fertőzés esetében régebben csak végső esetben alkalmazott antibiotikumok is végleg kudarcot valljanak. A helyzet azért különösen súlyos, mert jelenleg mindössze három potenciálisan hatékony új gyógyszer áll fejlesztés alatt, ráadásul nincs rá garancia, hogy ezek a készítmények valóban hatékonynak bizonyulnak-e majd.
A kiterjedt rezisztenciájú baktériumok közé tartozik a meticillinrezisztens Staphyloccus aureus, vagyis az MRSA is, ami leggyakrabban kórházakban és más egészségügyi intézményekben fekvő betegeknél fordul elő, de létezik egy közösségben, populációban szerzett változata is.
A korábban említett Enterobacteriaceae törzseknél megjelent NMD-1 rezisztenciagén kapcsán dr. Melles Márta, az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) főigazgató főorvosa korábban azt nyilatkozta a HVG-nek, hogy annak hazai felbukkanása ez idáig nem ismert. Az NDM-1 gén előfordulását eddig Nagy-Britanniában, Indiában Pakisztánban, Bangladesben, Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban, Hollandiában és Belgiumban jelezték – olvasható az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ, az ECDC honlapján.
Az Enterobacteriaceae család tagjai különböző karbapenemázokat termelhetnek és ezen törzsek az esetek többségében már csak két antibiotikumcsoporttal (polymyxinek, tigecyclin) szemben mutatnak érzékenységet. Ilyenformán a CRE-törzsek által okozott fertőzések terápiás lehetőségei rendkívül korlátozottak. Mivel számolhatunk a CRE-törzseknél a két antibiotikummal szemben is kialakuló rezisztenciával, ugyanakkor újabb Gram-negatív baktériumokra ható antibiotikumok forgalomba kerülésére az elkövetkező években nem lehet számítani, elképzelhető, hogy az általuk kiváltott fertőzések antibiotikumokkal történő gyógyítása már a közeli jövőben lehetetlen lesz – áll az Országos Epidemológiai Központ hetilapjának 2011/47. számában.
Mivel a CRE-törzsek által okozott halálozás kiugróan magas és azok fertőzési potenciálja igen nagy, terjedésük megakadályozására szigorú infekciókontroll intézkedések szükségesek. A szakértők ezért azt javasolják, hogy a beteg felvételi anamnézise során ki kell térni a korábbi gyógykezelésre és külföldi tartózkodásra, illetve javasolják a szűrővizsgálatok elvégzését.
Magyarországon 2001 óta működik az Országos Epidemiológiai Központban a nemzeti bakteriológiai megfigyelő (NBS) rendszer, amely nyomon követi a klinikailag jelentős kórokozókat és a baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenálló-képességét. Az egészségügyi intézmények a kiterjedten rezisztens baktériumtörzseket eddig is továbbküldték az OEK Bakteriológiai Referencia Laboratóriumába megerősítésre, illetve molekuláris biológiai vizsgálatokra.
Az egyes baktériumtörzsek antibiotikumérzékenységéről itt találsz részletes információkat.
