S Ágnes asszony a patakban Régi rongyát mossa, mossa – Fehér leple foszlányait A szilaj hab elkapdossa. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Nem egy új történet a hit abban, hogy a bűnök piszkossá tesznek, vagy hogy (nem) „lemoshatók”. Rengeteg kultúrában látjuk, hogy a különféle rituális mosakodások valójában arra hivatottak, hogy a lelket tisztítsák meg. Az átlagember manapság egyre kevesebbet gyakorolja a szertartásos mosakodási formákat, jóval sűrűbben mos viszont kezet, mint a korábbi korok emberei.
Mióta többet tudunk a vírusokról és bacilusokról, mióta viszonylag olcsón hozzáférünk a tiszta vízhez és a szappanhoz, azóta a kézmosás egyre automatikusabb, már-már említésre sem méltó szokássá silányul. Azt gondolhatná az ember, aki vagy napi nyolcszor megáll a mosdó előtt, hogy semmiféle egyéb jelentése nincs a kézmosásnak. A kézmosás az, ami. Nem kezdtem volna bele ebbe a cikkbe, ha ez így lenne. Anélkül, hogy tudatában lennénk, csomó, a lelkünkre, közérzetünkre, hitünkre ható tényező kapcsolódik a kézmosáshoz.
Próbálhatjuk tagadni, materialistának és racionalistának tartani magunkat, mégis ugyanazok a spirituálisan huzalozott lények vagyunk, mint a háromezer évvel ezelőtti ember. Hatnak ránk a szimbólumok, hiszünk benne, érezzük, és pszichés valóságunkká válik, hogy egy kézmosással a lelkünkről is lemostuk a mocskot. A PsyBlogon összeszedték, melyek a kézmosás csak és kizárólag pszichológiai hatásai.
Elfeledteti a kudarcot
Egy jó kézmosás segít megszabadulni az „elszúrtam, de béna vagyok” érzéstől. Kai Kaspar professzor és munkatársai szellemi kihívást jelentő feladatot adtak kísérleti alanyaiknak, melyekben ők (ez kísérleti szükségszerűség volt) rendre elbuktak. Ezek után egy csoportnak javasolták a kézmosást, míg a többiek nem mostak kezet. A kézmosók között sokkal magasabb volt a saját jövőbeli teljesítményükkel kapcsolatos optimizmus, mint azok között, akik nem mostak kezet. Ugyanakkor, érdekes módon a teljesítményük nem lett jobb, sőt rosszabbá vált. Valahogy kevésbé voltak ugyanis motiváltak arra, hogy erősen dolgozzanak egy hasonló feladatmegoldáson. Mintha a kudarcérzéssel együtt magát a feladat iránti érdeklődést is lemosták volna magukról. Kaspar úgy fogalmaz: a kézmosás segít lezárni egy ügyet.
Az optimizmus nem a pesszimizmus ellentéteAz Edinburgh-i Egyetem kutatójának vizsgálataiból kiderül, hogy két eltérő, örökölhető tulajdonságról van szó.
Tovább olvasomCsökkenti a bűntudatot
Hát ez a legegyértelműbb metafora. Egy elkövetett bűn beszennyez, mocskossá tesz, bűntudatod van miatta. Lemosni a piszkot nem csupán fizikai, de lelki megtisztulást is jelenthet. Egy 2006-os kísérletben azt kérték a résztvevőktől, hogy gondoljanak vissza egy olyan eseményre az életükből, amikor nem viselkedtek tisztességesen. Ezeknek a történeteknek a felidézése fenyegette a saját, morális tisztaságukról alkotott képüket, azaz előhívta a bűntudatot.
Azt találták, hogy a bűntudat azonnal behívta a mosakodás, a fizikai tisztítás fogalmait: sokkal hamarabb eszükbe jutottak a tisztálkodással kapcsolatos fogalmak, mint azoknak az embereknek, akiknek éppen nem éltek meg lelkifurdalást. A bűntudatos kísérleti személyek keresték a lehetőséget a kézmosásra, és az odakészített fertőtlenítő kendőket is többet használták. Végül pedig úgy tűnik, a kéztisztítás tényleg elmosta a lelkiismeret-furdalást: csökkent a kézmosás után a bűntudat, szemben azokkal, akik nem moshattak kezet.
Később ezt azzal a megfigyeléssel is kiegészítették, hogy már a kézmosás látványa is csökkenti a saját morális tisztaságunkba vetett megingást, vagyis már attól is kevésbé érezzük bűntudatosnak magunkat, ha másokat nézhetünk, ahogy kezet mosnak.
Felültet az erkölcsi magas lóra
Az előbbiekből következik, hogy az ember tisztán, tiszta kezekkel úgy érzi, hogy a lelke is „tisztább”. Ez a feddhetetlenségérzés pedig arra vezeti, hogy elítélőbb legyen azokkal, akik valamiféle vétket követnek el. Azok a kísérleti alanyok, akik éppen túl voltak a kézmosáson, sokkal jobban elítéltek bizonyos dolgokat (abortusz, maszturbáció, droghasználat,) mint azok, akik nem.
Tiszta lappal indít
Amikor valamilyen döntést hozunk, például hogy az alacsony fogyasztású, ám tucatautó helyett a kis piros bőrüléses sportkocsit vesszük meg, akkor a tudattartalmaink ellentmondásba kerülnek egymással. Mindkét kocsi mellett voltak érveink pro és kontra, de végül az egyiket választottuk. Nehéz együtt élnünk azzal, hogy a nem választott kocsi mellett szóló érveket veszni hagytuk, ráadásul fejünkre húztuk a választásunk negatív következményeit is. Az elménk ez ellen úgy védekezik, hogy a választásunk melletti érveket felnagyítja, a döntésünk ellen szólók jelentőségét pedig csökkenti. Ez a kognitív disszonancia redukció. Ami természetes, de mégiscsak azzal jár, hogy eltávolodunk a valóságtól és a racionalitás világától.
Nos, a kézmosás ezt a kognitív disszonancia redukciót is csökkenti. Vagyis egy döntés után, akik kezet mosnak, képesek rá, hogy racionálisabban, kevésbé elfogultan mérlegeljék választásukat. Olyan mintha a kézmosás megszabadítana minket a döntéshez kapcsolódó érzelmektől, személyes involváltságunktól, és képessé tenne arra, hogy – mintegy külső szemlélőként – torzítatlanul lássunk rá a választásunkra.
Elmossa a pechszériát
Ha valaki szerencsejátékot játszik, és folyamatosan veszít, akkor egy idő után óvatosabban kezd fogadásokat kötni. Egy kísérletben a résztvevőknek ilyen pechszériát idéztek elő, és azt látták, hogy igen, megváltozik a játékos stílusa a folyamatos balszerencse után. Kivéve azoknak, akik kezet mostak közben. Ők ugyanis ugyanúgy folytatták a játékot, mintha nem estek volna már át jó pár veszteségen. A kézmosásnak az volt a szubjektív megélése, hogy lemosta a szerencsétlenséget.
Összességében ezek az eredmények mind azt mutatják, hogy a kézmosás olyan, mintha a lelkünket is lemosnánk, megszabadítanánk a korábbi tapasztalatok negatív pszichológiai hatásaitól. Persze a társas viselkedésünkre nézve ez nem minden esetben pozitív, de kétségkívül egy naivabb, saját korábbi cselekedeteink által kevésbé befolyásolt állapotba kerülünk.
