Elég sokan próbálkozunk a laza imidzzsel, például a Vogue szerzője is mesél arról, neki mennyire nem jött össze a nyugis, mindenre magasan tevő hozzáállás, mégis ragaszkodott hozzá. Ennek a lényege ugyanis az, hogy úgy teszel, mintha annyi önbizalmad lenne, hogy egyáltalán nem érdekel, mások mit mondanak rólad vagy mit csinálnak. Te biztos vagy magadban, úgyhogy teljes, enyhén megvető nyugalommal figyeled a többiek kapálózását. Nem ér fel hozzád, amikor egy pasi csak szórakozik veled (persze, csak szex, tök oké), nem érdekel, ha a munkatársak kiröhögnek a hátad mögött (szánalmas görények), és úgy általában, semmi nem ér el hozzád, a lelkedhez.
A baj akkor van, ha az egész csak egy póz – és ez manapság elég népszerű póz. Mondtál valamit a hátam mögött, ami visszajutott hozzám? Nyugi, nem agyaltam a dolgon hónapokon át, nem szokott még most is eszembe jutni, á, nem, én tök kúl vagyok. Elhagytál? Neeem, nem sírtam egy percet se, hisz nem is érdemelsz meg! Az én belső békém fontosabb, mint a ti szemétségetek, ennyi.
Ahelyett, hogy azt mondanám: nem baszki, ez nem oké. Tényleg megbántottál, fáj és nekem is vannak érzéseim, inkább csak megvontam a vállam. Legalábbis kívülről úgy tűnt. Kellett egy kis idő, mire leesett, hogy attól, hogy vannak igényeim és elvárásaim, még nem vagyok bonyolult ember és a "hű, de laza vagyok" hozzáállás egyszerű időpocsékolás. Felesleges azért színjátékot játszani, hogy nehogy megkapjam a túl ragaszkodó, túl érzékeny, túl romantikus nő címkét, vagy hogy ne tartsanak barátságtalannak, sétrődékenynek a munkahelyen. Nők milliói hordják a lazaság álarcát, mert igazából nem merik kimutatni az érzéseiket: pedig mennyivel jobb lenne, ha a "menő csajság" és ahelyett, hogy másoknak igyekszünk tetszeni, inkább őszintén megélnénk az érzéseinket?
A menő csajság színháza valahol ugyanaz, mint az örökös elnézéskérésünk, az, hogy kitérünk a másik útjából, az, hogy próbáljuk a legkevesebb gondot okozni a többieknek, hogy nem akarunk zavarni, lenyeljük a haragunkat: csak a fellengzős önizalom álcájába csomagolva, hogy még megfelelően antipatikusak is legyünk a társaság egy részének. És ettől nem fogjuk magunkat jobban érezni. Úgyhogy ideje tenni valamit ez ellen és Martine Thompson a Vogue-tól ad is öt tippet.
Szokj hozzá ahhoz, hogy nemet mondasz
Kezdj el gyakorolni: nem érdekel annyira, kösz, de nem, nem vagyok boldog, nem megyek, nem, nem, nem. A barátaid nem fognak kiakadni, ha nem tartasz velük egy hosszúhétvégére, mert épp nincs kedved, az ismeretlen pasinak, aki elkérte a számod, nem tartozol magyarázattal, hogy miért nem adod meg. Sőt, egyáltalán beszélgetned sem kell vele. És a túlórára is mondhatsz nemet, csak mondd el magadnak párszor: "senkinek a kényelme nem fontosabb, mint az én belső békém és jóllétem, és nem lehet emiatt bűntudatom".
Amúgy ebből a cikkünkből remekül megtanulhatsz nemet mondani!
Az a szemét imposztor szindróma!
A nők hajlamosak rá, hogy úgy érezzék: tulajdonképp érdemtelenül vannak ott, ahol. Ez az imposztor szindróma, mely megakadályoz abban, hogy jobb állásokra pályázz, ami miatt úgy érzed, nem érdemled meg a magasabb fizetést, a megértőbb társat. Ezt le kell küzdeni, nincs mese: ne kérdőjelezd meg folyton saját sikereid, érdemeid, neked is van helyed az asztalnál. A menő csaj álcája elfedi, hogy valójában folyamatosan bizonytalan vagy, de a probléma gyökerét nem érinti: légy őszinte, csomagold ki a mélyen elrejetett negatív érzéseket és gondold végig, mi kéne, hogy végre elhidd, megérdemled, amid van. Fájdalmas út lehet, de muszáj nekimenni, hisz a műlazaság nem véd meg önmagadtól.
Ebben a cikkünkben adunk tippeket a szindróma leküzdésére!
Ismerd meg önmagad!
Lehet, furcsának tűnik, de ha egyszer eldöntöd, hogy a saját igazad szerint fogsz élni, történjen bármi is, rögtön valahogy sokkal őszintébb lesz a lazaság. Ha önmagad vagy, önazonosan viselkedsz, egyszerűen jobban fogod érezni magad. Hibáztál? Na és? Megmondtad az undok kollégának, hogy koccoljon le? Végre!
Az önismerethez és önazonossághoz azonban hosszú, rögös út vezet, ha nem találod (mert lássuk be, azért nem olyan baromi egyszerű egyik napról a másikra hirtelen önazonosnak lenni több évnyi színjáték után), jógázz, meditálj, kérd szakember segítségét! Nálunk is olvashtasz a belső bizonytalanság káros hatásairól, arról, kit lehet szeretni, a tudatos jelenlétről és arról, hogyan tehetsz szert önismeretre!
Ne kérj elnézést a furcsaságaid miatt!
Nem kell olyanná válnunk, amit mások elvárnak tőlünk, és nem kell elnézést kérni azért, mert vannak furcsaságaink. Csinálj olyan dolgokat, amiket mások talán nem értenek, de téged elégedetté tesznek. Figyelj arra, mikor érzed magad boldognak és teljesnek, jegyezd meg, milyen helyzetekben érzed magad rosszul és törekedj arra, hogy több legyen az olyan, amikor jól érzed magad. Ettől lehet, hogy kialakulnak furcsa szokásaid és karakterjegyeid, amik egyeseknek tetszeni fognak, másoknak nem - na és akkor mi van? Ez is egyfajta önismeret és önazonosság, mindkettő fontos ahhoz, hogy valóban elégedetten élj, ne csak úgy tűnjön.
Lélegezz!
Állj meg, lassíts, gondold végig, mi mindenen vagy túl: és még mindig élsz, lélegzel. És most megengedted magadnak, hogy őszintébb légy, bölcsebben éld az életed. Ezentúl is lesznek barátok, akik cserben hagynak, szeretők, akik elhagynak, emberek, akikben csalódni fogsz, de ezentúl adj magadnak időt ahhoz, hogy megemészd az érzéseid, megéld a haragot, megtanuld lezárni a dolgokat, elfogadni a veszteségeket. Nem kell arra energiát pazarolnod, hogy úgy tegyél, mintha ez könnyen menne. A lazaság póza nem segít semmin. Állj bele az érzésekbe, helyzetekbe, éld meg a negatív érzéseket is, mert csak így lesz teljes az utad!
