Hiába a sajátunk, hiába mi használjuk, egy csomó mindent nem tudunk még testünk működéséről, és a tudomány fejlődésének ellenére is hajlamosak vagyunk inkább az untig ismételt városi legendáknak hinni. Ezzel pedig gyakran csak ártunk magunknak és környezetünknek. Összegyűjtöttünk néhány régi mítoszt és tisztázzuk, mit mindent értettünk eddig félre.
1. A szex rontja a sportteljesítményt
Bár semmilyen tudományos bizonyíték nem létezik rá, már kétezer éve él a köztudatban, különösen a sportolók körében az a babona, hogy ha egy versenyt megelőző napokban valaki szexel, akkor lemondhat a sikerekről. A hiedelem gyökerei egészen a 2. századig nyúlnak vissza, amikor egy Aretaiosz nevű görög orvos azt híresztelte, hogy a férfiak fizikai ereje a sperma megtartásával növelhető.
De ennél is korábban már Platón is előállt azzal a javaslattal, hogy az Olimpiai játékok előtt hanyagolni kellene az együttléteket. Ez a meggyőződés pedig annyira beivódott a köztudatba, hogy manapság a nagy focicsapatok edzői sem látják szívesen a játékosok partnerét a bajnokságokon. És az a jelenet megvan a Rockyból, amikor az edző figyelmezteti Balboát, hogy "a nők gyengítik a lábakat"?
Anekdoták ide vagy oda, az tény, hogy a szex többek között növeli a tesztoszteronszintet, meg még egy csomó jó dolgot tesz velünk, ezért is kezdtek el mostanában utánajárni a tudósok az ókori mítosz igazságtartalmának.
A Firenzei Tudományegyetem Sportorvosi Tanszékének kutatói több mint 500 szaklapot néztek át, hogy megvizsgálják a szex, illetve az önmegtartóztatás, valamint a sportteljesítmény közötti összefüggést. Miután kiszűrték az irreleváns tanulmányokat, mindössze kilenc vizsgálat maradt, ám azok egyike sem foglalkozott szisztematikusan azzal a kérdéssel, hogy a szex hogyan befolyásolja a sportteljesítményt. “Semmilyen módszertani bizonyíték nem létezik a nemek közötti különbségekkel, az intenzitással vagy a sporttípussal kapcsolatban és a legtöbb esetben a férfiak teljesítményét vizsgálják” - írják a kutatók.
Ha pedig valamilyen következményt le kell szűrni, akkor érdemes megjegyezni, hogy a sportolás előtti közösülésnek inkább pozitív hatásai vannak, mintsem negatívak. A szex ellazít, oldja a stresszt, frissen tartja az agyat, ezáltal pedig az állóképességre és a koncentrációra is jó hatással van. Az viszont tény, hogy egy komoly sportesemény előtt arra kell elsősorban figyelnünk, hogy fizikailag és szellemileg is kipihentek legyünk. Vagyis ilyen szempontból valóban nem ajánlott túlzásba vinni a megmérettetés előtt a hancúrozást.
2. A fürdőzés és a ráncos ujjak esete
Amikor hosszabb ideig áztatjuk magunkat a vízben, nem egyszerűen az történik, hogy az ujjbegyek megszívják magukat vízzel: az ujjak a bőr alatti vérerek összehúzódása miatt ráncosodnak, ami az autonóm idegrendszer reakciója a nedvességre.
A vízmolekulák természetes módon az alacsony koncentrációjú területről a magasabb koncentrációjú területre áramlanak a félig áteresztő membránon, ez a folyamat az ozmózis. A víz a bőr felső rétegeinek sejtjeibe áramlik, ahol egyszerre zajlanak zsugorodó és táguló folyamatok és ennek az eredménye a ráncosodás. De hogy miért csak a kéz belső felülete és a lábfejek lesznek olyanok, mint az aszalt gyümölcs? Mert itt a legvastagabb a bőrünk - köszönhetően annak, hogy ezek a részeink érintkeznek a legtöbbet kemény felületekkel.
Azzal kapcsolatban pedig, hogy mindennek mi értelme van, az evolúcióbiológusok azzal a magyarázattal álltak elő, hogy a ráncos ujjak valószínűleg őseink segítségére voltak az élelemgyűjtésben, mivel így könnyebb volt megragadniuk a táplálékot a nedves talajon, a lábujjakat érintő hasonló ráncosodás pedig megakadályozta, hogy elcsússzanak.
3. Öt érzékszervünk van
A közhiedelem szerint öt, a szakértők szerint minimum hét, de inkább húsznál is több; a látás, a hallás, a tapintás, a szaglás és az ízlelés mellett bizony még egy csomó mindent érzékel az emberi test. Próbáld ki, hogy csukott szemmel megérinted a jobb kezed mutatóujjával a bal könyöködet. Ugye, nem volt nehéz? “Vakon” is tudtad, hogy hol az ujjad hegye és hogy hol helyezkedik el a könyököd. Ez a képességünk az úgynevezett propriocepció, vagyis a különböző testrészek testhez viszonyított helyzetének érzékelése, de emellett ott van még az egyensúyérzékelés, a hő- és a fájdalomérzet vagy az éhség- és szomjúságérzet.
És persze akadnak kevésbé nyilvánvaló vagy közvetlenül észlelhető érzeteink is, mint például a vérnyomásnak vagy az agy-gerincvelői folyadék pH-szintjének a változása. Egyesek úgy gondolják, hogy a különböző érzeteket aszerint kellene meghatározni, hogy hányféle receptorunk van, ám ez bizonyos szempontból megnehezítené a dolgunkat. Gondolj csak bele, hogy több mint ezerféle szaglóreceptor van az orrodban, amelyek mindegyike különböző illatmolekulákra hangolódik rá.
Arról nem is beszélve, hogy mindenkiben megvan a képesség az echolokációs tájékozódásra, vagyis a hangvisszaverő felületek helyének észlelésére, amit a vakok ki is használnak: náluk az agy látásra használt erőforrásai átcsoportosulhatnak a hallás javára. Egy német vizsgálatból kiderül, hogy bár alapvetően nincs rá szükségük, a látó emberek is könnyen elsajátíthatják ezt a fajta tájékozódást. A lényeg tehát, hogy nincs sok értelme öt érzékszervet kiemelni vagy a különböző érzeteket élesen elkülöníteni, hiszen azok gyakran bonyolult folyamatok révén “összejátsszanak” egymással - érvel Christian Jarrett, a Great Myths of the Brain című könyv szerzője.
4. A borotválkozás erősíti a szőrszálakat
Legfeljebb csak úgy érezzük, hogy keményebb és sűrűbb a szőrzet, valójában azonban a borotoválkozás csak tompítja a szálakat, amitől durvább lesz a tapintásuk. Az okosok szerint sem a növekedés üteme nem gyorsul, sem a szőrszálak vastagsága nem változik a borotválás hatására, a magyarázat egyszerűen az, hogy mivel a szőr- és hajszálak a végük felé fokozatosan elvékonyodnak, azok elvágása után a szőrszálak középső, a végeinél vastagabb része kerül a felszínre. De emellett az is az erősebb szőrszálak érzetét kelti, hogy a szőr az újranövekedésekor a “borosta” sűrűbbnek hat.
5. A nyelvünk különböző részein erősebben érezzük az ízeket
Te magad is tesztelheted, hogy ez mennyire igaz. Elég, ha csak egy kis sót teszel a nyelved hegyére (ahol elvileg az édeset kellene érezned), és érezni fogod a sós ízt. A helyzet az, hogy a nyelvünkön nincsenek különböző zónák, ahol az egyes alapízeket kiemelten érzékeljük. A tudományos kutatások azt bizonyítják, hogy a nyelven az ízérzékelő receptorok nem egyenletesen helyezkednek el (vagyis van, ahol minden ízt intenzívebben érzünk, és van, ahol gyengébben), viszont az édes, a sós a keserű és a savanyú ízre való érzékenység elhanyagolhatóan kis mértékben változik a nyelv felületén.
6. Ne riaszd fel az alvajárókat!
Az az elgondolás, hogy veszélyes felriasztani az alvajárókat, egy ősi hiedelemből ered, miszerint alvás közben a lélek elhagyja a testet, így ha megszakítjuk az alvás folyamatát, akkor a lélek örökre elveszik. Az orvostudomány fejlődésének hála azonban ma már sokkal többet tudunk arról, hogy mi minden zajlik egy alvó ember testében.
Lehet, hogy egy pillanatra megzavarodnak, de semmi bántódásuk nem esik az alvajáróknak, ha felébresztjük őket. Sőt mivel nagy az esélye, hogy elesnek vagy valaminek nekimennek, jobban tesszük, ha elébe megyünk a bajnak. Dr. Mark Mahowad alvásspecialista szerint a legjobb, amit tehetünk, hogy visszakísérjük az alvajárót az ágyába.
“Fontos tudni, hogy az ébrenlét és az alvás nem zárják ki egymást: alvajárás közben az agy komplex viselkedéseket generáló területei “ébren vannak”, míg az emlékeket tároló és a tudatos döntéshozatalokért felelős részei “alszanak”. Ezért van az, hogy az érintettek nem emlékeznek az alvajárós epizódokra. A leggyakoribb szokása egyébként az alvajáróknak a nem a megfelelő helyre vizelés. Annak ugyanis tudatában vannak, hogy üríteniük kell, a tájékozódás és a mosdó megtalálása viszont már nehezükre is” - magyarázta Mahowad a Live Science-nek.
7. A haj és a körmök tovább nőnek, miután meghalunk
Tény, hogy a molekuláris halál nem egyetlen pillanat következik be, hiszen a szív leállása után a bőr-, a porc-, a köröm- és a haj-, valamint a csontsejtek - melyek működéséhez az életben is kevesebb oxigénre van szükség - még heteken át osztódhatnak. Ám ettől függetlenül nem kell bedőlni a horrorfilmek hatásvadász és túlzó eszközeinek, amik méteres karmokkal és hajkoronával ábrázolják a koporsóból előbújó halottakat. Fodrászra és manikűrösre semmi szükség nem lesz a halálunk után, ugyanis a haj és a körmök csak minimális mértékben növekednek, amíg “életben maradnak” a sejtjeik. Hogy akkor mégis mitől tűnnek hosszabbnak egy halott körmei vagy a haja? Attól, hogy a haj és a körmök tövénél a bőr kiszárad és visszahúzódik.
8. Az ujjropogtatás hazavágja az ízületeket
Az ujjropogtatókat azzal szokták ijesztegetni, hogy tönkremennek az ízületeik, holott a sokak számára idegesítő szokás és az artritisz kialakulása között nincs tudományosan megalapozott összefüggés. Több kutatásban is vizsgálták a rendszeresen ujjropogtató embereket és arra jutottak, hogy nem gyakoribb esetükben az ízületi gyulladások száma. Ezek a vizsgálatok azonban kizárólag az ujjperceket vizsgálták, így egyáltalán nem biztos, hogy a nyak- vagy hátropogtatók is fellélegezhetnek.
9. A nagy falás utáni léböjtkúra majd megszabadít a mérgektől
A dzsúszdiéták töretlen népszerűsége annak is köszönhető, hogy a csodaszép és csuda egészségesen kinéző sztárok előszeretettel reklámozzák azokat. A helyzet az, hogy az emberi szervezet természetes módon megszabadul az ártalmas vegyi anyagoktól a máj, a vesék és a gyomor-bélrendszer segítségével, vagyis bármennyire erőszakosan tolják az arcunkba a méregtelenítő cuccokat, ezt a folyamatot a különböző löttyök nem gyorsítják fel. Ráadásul a pépesítés, a facsarás vagy centrifugálás eltávolítja az emésztést segítő rostokat a gyümölcsökből és a zöldségekből, a boltokban kapható rostos levek pedig még hozzáadott cukrot is tartalmaznak. Szóval lehet egy-egy falásroham után koplalni, de sok értelme nincs.
10. Az alkohol kinyírja az agysejteket
Ahhoz, hogy az agysejtjeink elpusztuljanak, annyit kellene inni, amennyit emberileg nem lehetséges. Ez persze nem azt jelenti, hogy fellélegezhetünk, alkoholprobléma megoldva, és mostantól bárki leihatja magát a sárga földig.
Először egy 1993-as tanulmányban lehetett bizonyítékokat olvasni arról, hogy nincs különbség az alkoholisták és nem alkoholisták agysejtjeinek sűrűségében. A vizsgálatot Grethe Jensen végezte, halottak agyából vett minta alapján. Azóta számos további kutatás és tanulmány vizsgálódik a témában, de amit biztosan tesz az alkohol, és ami miatt mégiscsak érdemes mértéket tartani, az az, hogy az alkohol károsítja az agysejtek közötti kommunikáció lebonyolításáért felelős dendriteket, és azok lebomlása kognitív problémákhoz vezet és megnehezíti az izomzat munkáját, a beszédet, a mozgáskoordinációt és az ítélőképességet egyaránt. A legújabb kutatások szerint a dendritek károsodása bizonyos terápiás módszerekkel megállítható.
Az alkoholistáknak egyébként valóban nagyobb esélye van arra, hogy elhaljanak az agysejtjeik, ami annak köszönhető, hogy az alkohol meggátolja a tiamin felszívódását, és emiatt a szervezet nem jut elég B1 vitaminhoz. Bár a neuronok képesek magukat regenerálni, ezen a szinten már maradandó agykárosodás is kialakulhat.
