Szuper dolog, hogy a cseten az érzések, hangulatok is átmennek, de több lehet a félreértés is.
Akik küldtek még SMS-eket olyan buta telefonról, aminek az aksija töltés nélkül kihúzott egy hetet, talán emlékeznek arra, amikor az üzenetekben először felbukkantak a zárójelek és a kettőspontok. :-) A kétezres évek elején járunk, mikor a csetelés egységárát még 160 karakterből számolták, a kígyó pedig minden falattól éppen kilenc pixelnyit hízott. Attól se kövérebb lett, csak hosszabb. Pusheen felmenői, az egyszerű emotikonok pedig ekkor már körülbelül húszévesek lehettek.
Az írásjelekből kirakott mosolygós arc ugyanis 1982-ben, egy amerikai egyetem üzenőfórumán született. Eredetileg azért, hogy az írásos eszmecsere során meg lehessen különböztetni a viccesnek szánt mondatokat a komolyan írottaktól. Mivel csetelés során a másiknak sem az arckifejezése, sem a hangsúlya nem jutott át az éteren, gyakoriak voltak a félreértések. Jó ötletnek tűnt hát valamilyen módon jelezni, hogy az írottakat hogy kell érteni, illetve mennyire kell komolyan venni. Aztán a hangulatjelek önálló életre keltek, elszaporodtak, egyesek emojivá, mások matricává fejlődtek, és így élnek ma is. A félreértés azonban úgy tűnik, nem lett kevesebb.
Az a fontos, ahogy mondja
A gyors, írásos üzenetváltás világában törvényszerűen merült fel, hogy a puszta szöveg kiegészülhessen a küldő hangulatával, érzelmi állapotával. Hiszen az életben is bármi, amit mondunk, akaratlanul is számtalan metakommunikációs jelzéssel (testtartással, arckifejezéssel, hangerővel, hangsúllyal) egészítjük ki. Nem csak aki beszél, hanem az is, aki hallgatja. Kifejeződnek ebben mindkét fél érzései a mondanivalóval és egymással kapcsolatban, ebből jön létre a beszélgetés egész hangulata.
A való életben a metakommunikatív jelzések a teljes beszélgetés mintegy kétharmadát teszik ki, vagyis nagyságrendileg kétszer olyan fontos, hogy valaki hogy mond valamit, mint az, hogy mit mond. Az élő beszélgetés olyan emberi kapcsolat, amelyben nem is elsősorban információkat, de érzelmeket, hangulatokat, attitűdöket osztunk meg egymással. Ebben pedig nagyon fontos, hogy jól értsük a másikat. Hogy hanglejtéséből, gesztusaiból, arckifejezéséből pontosan lássuk, halljuk, hogy milyen érzelmi állapotban van. Olyan képességünk ez, ami tulajdonképpen velünk születik: az alapvető érzelmeket már a legkisebb csecsemők is képesek az arckifejezés és a hanglejtés alapján megkülönböztetni és aszerint reagálni.
Élőben más
Majdnem ötven éve tudjuk azt is, hogy az alapvető emberi érzelmek minden kultúrában tulajdonképpen ugyanolyan mimikával jelennek meg. Legyen így a másik óceániai őslakos vagy akár eszkimó, könnyen meg tudjuk mondani, hogy éppen boldog, dühös vagy undorodik valamitől. Akkor is, ha csak az arcát látjuk. Hasonlóan egyezményes jelekkel indult a csetes érzelemkifejezés is. Pont, pont, vesszőcske. Lett azután szomorú és eltátott szája, széles vigyora, krumpliorra. Egyre több érzelem kifejezése vált lehetővé. Ahogy azonban a kezdetleges kijelzőket felváltották az egyre fejlettebb képernyők, az smst a különféle csetelős applikációk, minőségi változás történt. Az írásjelekből formált mosoly helyébe piktogramok széles skálája lépett, a kínálat napjainkra emojikkal, matricákkal is bővült.
Az online metakommunikáció ilyen gazdagságát azonban korántsem jellemzi az élő érzelemkifejezés egységessége. Vagyis míg a mosoly Koreától Szudánig mindenhol mosoly, a Google és az Apple azonos emoji ikonjai azonban egész másképp jelennek meg a felhasználók képernyőjén. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy az egyik fejlesztő csetalkalmazásából küldött vigyorgó fejet - az alapján, ahogy a másik platformon megjelenik - inkább vicsorgónak mondanánk.
A Google 
arca az Apple platformjain például így néz ki: 
Ugyanazt mondjuk-e, amit értenek?
Félreértésben azonban úgy tűnik, akkor sincs hiány, ha mindkét fél mondjuk iPhone-t vagy Google applikációt használ. Egy amerikai kutatásban kimutatták ugyanis, hogy az egyes alakzatokat sok esetben még akkor is nagyon különbözően értelmezzük, ha fizikailag ugyanazt a képet látjuk. A vizsgálatban részt vevő 304 fő egyenként 30-40 emojiról mondta el, hogy szerinte mit jelent, milyen érzelmet fejez ki, illetve hogy milyen esetben használható.
Az esetek negyedében még abban sem volt egyetértés, hogy az adott emoji pozitív vagy negatív érzést fejez ki. A legszélsőségesebb ilyen eset a Microsoft mosolygó arc nyitott szájjal és szorosan zárt szemekkel című emojija volt, ahol a résztvevők közel fele-fele arányban voksoltak a pozitív illetve a negatív jelentés mellett. A legegyértelműbb az Apple alvó emojia lett, azonban ezt is csak a társaság nyolcvan százaléka ítélte meg ugyanúgy (semlegesnek). A kutatók platformonként is összegyűjtötték a leginkább és a legkevésbé megosztó ábrákat, tanulmányuk korlátozás nélkül hozzáférhető itt.
Nem árt tehát vigyáznunk, ha az online kommunikáció során szívesen használunk modern emojikat is. Különösen, ha más készüléket vagy más platformot használ, akinek küldeni szeretnénk. Ha biztosan el akarjuk kerülni a félreértést, érzéseinket érdemes szavakban is kifejezni.
