A valaha volt leghasznosabb szextipp jó eséllyel ugyanaz, mint a valaha volt leghasznosabb kapcsolati tanács: beszélgessetek! Ugyanez szükséges ahhoz is, hogy egy pár boldogan, harmonikusan tudjon együtt élni, ahogy a legtöbb kapcsolati probléma is az elcsúszott vagy hiányos kommunikációból ered. A társas boldogsághoz valódi párbeszédre van tehát elsősorban szükség. Meg kell tanulni jól hallgatni, őszinte figyelemmel fordulni a másik felé. Meg kell tanulni érzelmeinket megfelelően szabályozni, hogy adott esetben ne indulatból reagáljunk. Meg kell tanulni a másik szeretetnyelvét, hogy ne csak hallja, de érezze is a szeretetünket. Meg kell tanulni kifejezni magunkat. Megosztani társunkkal az érzéseinket, beengedni őt belső világunkba. Mindezt pedig úgy, hogy eközben figyelmesek vagyunk az ő gyenge pontjaira is. Meg kell tanulni nem belegyalogolni a másik sérüléseibe. Meg kell tanulni erőszakmentesen, párbeszéd útján megoldani a konfliktusainkat. Szeretettel, odafordulással.
Minden, amit a pszichológia a párkapcsolatokról tanít, minden, amit a boldog együttélés művészetéről tudunk, nagyon sokban hozzájárul ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, örömteli és nem utolsó sorban hosszú életet élhessünk. Önismeretünk fejlődésével, saját működésünk, belső mozgatórugóink mélyebb megértésével lehetőségünk nyílik a változásra, egy kapcsolatot tekintve pedig az egymáshoz való könnyebb és kielégítőbb alkalmazkodásra, egy jól működő közös rendszer megteremtésére és fenntartására. Azt talán már mondani sem kell, hogy egy kapcsolat nem magától működik. Egy kapcsolatért nekünk kell tenni, egy kapcsolaton nekünk kell dolgozni, a közös rendszert a mi dolgunk működtetni.
Mindez persze szép és jó, az okos pszichológus megmondja a tutit, és ha azt csinálod, akkor minden happy lesz. De mi van akkor, ha beüt a krach? Ha egyszer csak elveszíted mondjuk az állásod? Mi van akkor, ha nincs pénzed a lakáshitelre vagy a lakbérre? Vagy a gázszámlára. Mi van akkor, ha a gyerek megbukik kémiából vagy az osztályfőnöke rákérdez arra a nyolcvan igazolatlan órára, amiről nem is tudtál? Hol van akkor a pszichológia? Hol vannak azok a készségek, amik annyira fontosak a jó kapcsolathoz? Hol a türelmes megértés és az empátia, amikor minden nap a túlélésért küzdesz? Egy-egy krízis közös megoldása, a nehézségek közös leküzdése sokszor pozitívan hat az elköteleződésre, és közelebb hozza egymáshoz az embereket. De mi van akkor, ha mindig krízis van? Ha sosincs vége?
A szerényebb jövedelmű, alacsony társadalmi helyzetű rétegek körében bizony gyakran kevés ez a tudás. Az állandósuló létbizonytalanság, a folyamatos anyagi nehézségek olyan krónikus stresszt jelentenek, ami sokszor nem csak a kapcsolatokat, de az szó szoros értelmében vett egészséget is veszélyezteti. Ez az állapot pedig minőségileg is más, mint társunkkal együtt átvészelni egy-egy nehéz időszakot. A kríziseket gyakran tekintik egy kapcsolaton kívül álló dolognak. Még abban az esetben is, ha a konfliktus a kapcsolaton belül keletkezik, a krízis egy olyan állapot amivel a pár - jó esetben párként, egymást támogatva - meg kell, hogy küzdjön. Tévedés azt hinni, hogy egy ilyen állapot, és az ezzel járó krónikus stressz nincsenek hatással az emberek belső folyamataira. A párkapcsolati rendszer nem egy varázsdoboz, amibe az élet bedob egy nehézséget, ami majd a másik végén megoldva kijön. Ellenkezőleg: a problémák közvetlen hatással vannak az emberekre, akik ezt a kapcsolatot működtetik, így magukra a rendszerfolyamatokra is.
Egy idén megjelent amerikai tanulmányban ezeket a hatásokat két nagy csoportra osztották. Az állandósuló krízis és a külső stresszorok felemésztik egyrészt az együtt tölthető időt, ezzel pedig kevesebb lesz az egymásra fordítható figyelem is. A pár két tagja távolabb kerül egymástól, csökken a köztük lévő intimitás, hosszabb távon pedig nem ritkán teljesen elveszik. A másik oldalról a folyamatos nehézségek egyszerűen elvonják az ember energiáját. Ahhoz azonban, hogy egy párkapcsolat jól tudjon működni, nem kevés energiát kell belefektetni. A konfliktusok megoldásába, az érzelmi életbe, a kölcsönös alkalmazkodásba. De ha nincs, akkor honnan? Ha az egész nap egy merő stressz a munkahelyen, nehezebb türelmesen, valódi érzelmi odafordulással hallgatni a másikat. Ha napok, hetek óta nem tudsz rendesen aludni, mert felőröl a bizonytalanság, biztosan ingerlékenyebb, hisztisebb leszel.
Egy jó kapcsolat persze mindent kibír, ha nem így vág bele az ember, nem is érdemes csinálni. A pszichológia nagyon fontos dolgokat tud és tanít a párkapcsolatokról, könnyen úgy tűnhet azonban, hogy ezek csak egy idealizált világra érvényesek. Azzal pedig, hogy a párkapcsolatok pszichológiájának kutatása az elmúlt években szélesebb társadalmi rétegekre is kiterjedt, nyilvánvalóvá vált, hogy semmiképpen nem szabad lebecsülnünk a külső stresszorokat. A boldog együttéléssel kapcsolatos kérdések ezen túl nem merülhetnek tehát ki abban, hogy mit tehetek a párkapcsolatomért. Meg kell kérdezni azt is, hogy hogyan tudom én majd ezt megcsinálni. Hogy milyen tényezők hogyan, milyen folyamatokon keresztül nehezíthetik meg a dolgot.
A boldog családok mind hasonlók egymáshoz – írja Tolsztoj. Ez pedig ma, száznegyven év távlatából is igaz. Pontosan tudjuk azt is, mitől leszünk egy kapcsolatban vagy családban boldogok, és hogyan tesszük boldoggá a másikat, egymást. Mindez azonban csak az irányt tudja megmutatni, ami felé törekedni érdemes. Ahhoz, hogy a társas boldogságot elérje, mindenkinek más és más utat kell bejárnia, más és más nehézségeket kell leküzdenie.
