Dühös vagy valakire, és akkor. Szomorú vagy valami miatt, és akkor. Aggódsz, hogy mi lesz másnap, és akkor. Megjelenik egy segítőkész társ, egy igaz barát, egy jóakaró, és azt mondja: ne foglalkozz vele. Hiszen ő se nagyon foglalkozik. Se veled úgy igazából, se a gondjaiddal, amiket megosztasz. Boldogan elvan anélkül, hogy ezeken eméssze magát, és neked is ezt javasolja. Don’t worry, be happy, üzeni még Bobby McFerrin is a rádióból, a valóság azonban az, hogy nem attól leszel jól, ha nem veszel tudomást a nehézségekről. Kutatási eredmények állítják: a leszarom tabletta igazából egyáltalán nem működik, a boldogsághoz sokkal inkább mély, tartalmas beszélgetések kellenek.
A felszín nekem nem mámor
Az introvertált emberek pontosan tudják, hogy a felszínes beszélgetés, a random tereferélés a legtöbbször inkább teher, semmiképpen sem emberi kapcsolat. Szokás az ilyen helyzeteket a majmok kurkászásához is hasonlítani. A kurkászás során azonban, míg látszólag csak annyi történik, hogy az egyik majom átvizsgálja a másik majom szőrzetét, és eltávolítja belőle a különféle oda nem illő dolgokat, valójában fontos társas érintkezés zajlik. A két állat erre az időre közeli kapcsolatba lép egymással, a kurkászott fél teljes ellazultsággal fogadja a testi érintést. Ennek során jelentős mennyiségű oxytocin termelődik, amitől erősödik a kettejük közötti társas kötelék, enyhül a stressz, nem csoda, hogy a különféle konfliktusok feloldása is gyakran kurkászással történik. Nos, humán szinten a csevegés, bár jobb, mint a kínos csönd, közel sem mondható valós emberi kapcsolódásnak. Egy liftben lefolytatott felszínes beszélgetés ritkán jár teljes oldottsággal, a felszabadultság megélésével.
A társas lény
A már említett amerikai kutatásban közelebbről is megnézték a csevegés szerepét az emberi viszonylatokban. Mivel a társas kapcsolódás az egyik legalapvetőbb pszichológiai szükségletünk, a kommunikáció, a beszélgetés mindenképpen pozitív hatással van arra, hogy érezzük magunkat a bőrünkben. A kutatók ezért elsősorban arra voltak kíváncsiak, milyen típusú társalgásnak milyen hatásai vannak a lelki jóllétre, van-e tényleges különbség a felszínes csacsogás és a mély beszélgetések között. Hiszen ha nincs, ha mindkét típusú kommunikáció ugyanúgy létrehozza a társas kapcsolódás érzését, jobban megéri a kevesebb energiabefektetéssel járó párszavas társalgást választani, és több emberhez, felszínesebben közeledni. Az eredmények azonban határozottan az ellenkező irányba mutatnak.
A tanulmány szerzői azt tapasztalták ugyanis, hogy a legboldogabb emberek azok, akik keveset vannak egyedül, többet beszélgetnek, és kevesebbet csevegnek másokkal. A legboldogabb emberek konkrétan harmadannyit fecsegtek, mint azok, akik a legkevésbé voltak jól, ezzel párhuzamosan azonban kétszer annyi tartalmas beszélgetésben volt részük.
Az emberi kapcsolat
Úgy tűnik tehát, hogy a kurkászás embereknél sokkal inkább a mély beszélgetéssel rokon műfaj, hiszen míg a tartalmas párbeszéd lélekben összeköt, a csevegést nem érezzük valódi kapcsolódásnak. Az önfeltárás, a kölcsönös figyelem és megértés továbbá egy olyan bensőséges teret képes létrehozni két ember között, ami nem is csak maga a beszélgetés, de az egész kapcsolat mélységét megalapozza. Ebből az intimitásból jöhet létre később az egymás felé érzett elköteleződés, függetlenül attól, hogy egy barátságról vagy egy párkapcsolatról van szó. Lelki jóllétünk, boldogságunk szempontjából a csevegés szerepe ezért jó eséllyel csak annyi, hogy segítségünkre van egy valódi párbeszéd elindításában.
A tartalmas beszélgetés titka
Avagy az Introvertdear kommunikációs tippjei introvertáltaknak:
- Kapcsolódj!
Hiába mutatsz érdeklődést valaki felé, hiába vagy nyitott, ha egyszavas válaszokat ad - gondolhatnád. Két dolog azonban sokat segíthet ilyenkor. Az egyik, hogy minél nyitottabb kérdésekkel közelítesz, a másik pedig, hogy kapcsolódsz ahhoz, amit válaszol.
- Mélyíts!
Kapcsolódás lehet például valamilyen személyes élmény megosztása is. Ez amellett, hogy egyfajta közös metszetet teremt a beszélgetésben, megadja a másiknak azt a biztonságot, hogy te teszed meg az első lépést az önfeltárásban.
- Örülj a sikereinek!
Magyarországon különösképp dívik a panaszkodás, az elégedetlenség kultúrája. Sikereinkről ezért általában nem is szívesen beszélünk, mintha valahogy nem illene jó eredményeket elérni, örülni, boldognak lenni. Mintha nagyképűségnek, hivalkodásnak számítana. Általában legalábbis valamilyen negatív válasz érkezik rá. Irigység, kritika, panaszkodás. Ezért is lehet, hogy, ha örülni tudsz más örömének, ha elismered mások teljesítményét, az szimpátiát, biztonságérzetet teremt.
- Érdeklődj!
Az iránt, ami őt érdekli, amiben jó, amiben tehetséges. Ha a másik érzi, hogy bátran beszámolhat a sikereiről, jó eséllyel örömmel kapcsolódik majd, szívesen mesél a számára fontos dolgokról.
