Egy-egy fejfájás gyors elhajtása is elég motiváció ahhoz, hogy M&M’S-ként kezdjük magunkba szórni a fájdalomcsillapítókat. Azonban, ami ezután történik a gyógyszerek hatóanyagaival, az jórészt rejtve marad a gyógyszerszedők előtt, pedig igazán nem könnyű az orvosságok dolga. A TED-Ed illusztrált videója megmutatja, milyen akadálypályán kell átkelnie egy gyógyszernek ahhoz, hogy elérje azt a helyet, ahol kifejtheti hatását, mielőtt az idegen anyagok eltávolítását végző valamelyik szerv kigolyózza a rendszerből.
Akadálypálya
A torkunkon leszánkázott fájdalomcsillapító a gyomorban landol, ahol a gyomorsav máris megkezdi a gyógyszer lebontását. A feloldott anyagok útja ezután a vékonybélen és a bélfalon át vezet. A különböző erek hálózata összegyűjti, majd egy vénán át a májba vezeti a gyógyszer molekuláit. De a májon való átkelés sem egy népünnepély a gyógyszerek számára. Itt különböző enzimek próbálják semlegesíteni, metabolittá alakítani, majd kiüríteni az idegen anyagokat. A gyógyszerek molekuláinak többsége azonban többnyire átvészeli ezt a szakaszt, és a lenyelése után fél órával bejut a véráramba.
Ezek a molekulák, ahogy azt a Díványnak korábban nyilatkozó Dr. Tábi Tamás gyógyszerész is elmondta, a fájdalom helyén vagy a központi idegrendszerben meggátolják a fájdalom kialakulásáért felelős vegyületcsoportok termelődését. 1-2 óra után a legnagyobb a fájdalom helyén összpontosuló fájdalomcsillapító molekulák száma, ezután a szervezet viszonylag gyorsan megszabadul az idegen anyagtól. Ahogy újra és újra áthaladnak a gyógyszerek molekulái a főbb szerveken, a máj enzimei egyre több behatolót szűrnek ki, és küldenek tovább a vesék felé, hogy onnan kiürüljenek a szervezetből. A véráramban található gyógyszermennyiség így nagyjából két óránként megfeleződik.
Adagolás
A dózisokat persze nem könnyű eltalálni, az átlagszükségletek alapján meghatározott koncentráció függ az adott gyógyszertől, a beteg személyétől, illetve attól is, milyen úton jut be a gyógyszer a szervezetbe. A gyerekek esetében például sokkal nehezebb eltalálni a helyes adagolást, hiszen a májukban aktív enzimek mennyisége gyakran és gyorsan változik ebben az időszakban, így nehezebb megmondani, a gyógyszerek mekkora része kerül semlegesítésre. De a genetikai adottságok, a beteg kora és étkezési szokásai, egy-egy betegség hatásai, vagy a terhesség mind-mind fontos tényező lehet az adagolás szempontjából. Könnyen lehet, hogy a jövőben egy egyszerű DNS elemzés segíthet az ideális dózis pontos meghatározásában, de addig: olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!
