Miért lesz valaki függő? Milyen hajlamosító tényezőket ismerünk? És van értelme egyáltalán az okokat kutatni? Többek között ezekről a kérdésekről ír új cikkében Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns, felépülő függő, szenvedélybeteg segítő.Szerzőnk sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, codein, morfium, methadon) valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat, és sok-sok alkoholt. Tapasztalatairól, valamint az állam és drogozás viszonyáról a Repülök a gyógyszerrel – A kábítószerezés története a szocialista Magyarországon című könyvben írt bővebben. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és több rehabilitációs intézetben eltöltött 40 hónap után már több mint 14 éve él szer- és alkoholmentesen, felépülésben.
A munkám során sokszor kérdezik hozzátartozók, függők egyaránt: miért lesz valaki alkoholista vagy drogfüggő? Öröklődő hajlam, esetleg sanyarú gyerekkor kérdése vagy egy élethelyzet hozhatja? Nem tudom... Az emberek egy része függővé válik szerektől, viselkedési formáktól, a többiek viszont nem. Az alkohol erre kézenfekvő példa: elég sokan tudnak mértékletesen, szociálisan, úgymond normálisan inni, és vannak a függők, akik nem képesek mértékkel fogyasztani sem alkoholt, sem egyéb szereket.
Én a függők csoportjába tartozom. Azt hiszem, mindig is mértéktelen voltam mindenben, ami örömérzetet okoz. Ez talán abból adódik, hogy szeretethiányom van, amelyet kompenzálni szeretnék. Azt gondoltam, ha kicsit többet iszom vagy drogozom, elmúlnak a gátlásaim, jobb fej leszek és akkor majd engem is szeretnek annyira a lányok, mint a többieket.
Nem voltak a szüleim se alkoholisták, se drogosok, se pszichiátriai betegek, nem volt öngyilkos a családban, generációkra visszamenőleg nem tudok senkit, akinek ilyen problémája lett volna. Elég zűrös volt a gyerekkorom: a szüleim elváltak, kígyót-békát kiabáltak egymásra, 2-5 éves korom között nem láttam anyámat, gyerekelhelyezési perrel döntöttek felőlem, stb... Ez nyilván nem hat jól egy gyerekre, így rám sem hatott pozitívan. Próbáltam megfelelni a szüleimnek, úgy éreztem, mintha nem a saját életemet élném, azt sem tudtam, ki vagyok, azt sem tudtam, mihez fogok kezdeni. Dacos voltam, önző és elkényeztetett, aki mind emellett nem szerette magát. Tizenévesen hánytattam magam időnként, rágtam a körmöm, állandóan doboltam a lábammal, tépkedtem a számat. Elkényeztettek, mindent megoldottak helyettem, jól tudtam a szüleimet manipulálni, egymás ellen kijátszani, evvel büntetni őket. Én pedig nagyon féltem a felnövéstől, miközben mindig megvolt az az érzésem, hogy anyámék ott vannak a hátam mögött, és ők majd megmentenek. A kulcsszavam ez volt: helyettem. Azt gondolom, mindez hatással volt rám, de nem akarom másokban keresni a hibát, nem mondom, hogy azért lettem függő, mert a szüleim elváltak.
Sokan egész életükben keresik arra a választ, hogy miért lettek függők, miközben az aktuális dolgaikkal nem akarnak foglalkozni. Én azt tanultam a rehabilitáción, hogy tegyem az első dolgokat az első helyre. Nem a miértek a fontosak, hanem a hogyanok. Nem az számít, hogy miért lettem függő, hanem az, hogyan tudok az aktív függőség börtönéből kiszabadulni.
Nemrég volt egy kliensem, aki úgy gondolta, majd akkor fogja tudni abbahagyni a használatot, ha rájön, hogy annak idején miért kezdte el. Ez tévhit, és egyben jó ürügy arra, hogy maradjon abban, amiben van, semmi se változzon, hiszen a felépüléshez szükséges első lépéseket sem kell így megtennie. Folyton a múltról szeretne beszélni, közben nem hajlandó elmenni csoportra, nem csökkenti a metadon fenntartó adagját. Továbbra is a szülein élősködik, akik persze ebben támogatóak. Nálam is ez volt a menetrend, anyámék kiváltották nekem a metadont, amit én azonnal drágán eladtam, és anyagoztam tovább. Anyám főzte nekem a mákteát, közben szapult, hogy miért nem hagyom már abba.
Szóval nincs konkrét válasz a miértekre, ám akad sok hajlamosító tényező, ami jelentős szerepet játszhat a függőség kialakulásában és fennmaradásában. Komáromi Éva addiktológiai konzultáns képzésen elhangzott előadásának alapján ezekből szedtem össze néhányat, a teljesség igénye nélkül.
- „szülő szenvedélybetegsége (generációkról generációkra adódik át az addiktív szerhasználat mintája - a gyerek azt tanulja meg, hogy a konfliktusok elkerülésére, az örömérzés elérésére a legmegfelelőbb eszköz a rendszeres szerhasználat)
- a szülő korai vagy váratlan elvesztése, ami feldolgozatlan marad (túlbeszélés, elhallgatás)
- a szülők válása
- a szülő hosszan tartó súlyos betegsége (ha nem ismerte egészségesen, akkor szégyennel és bűntudattal vegyes haragot érez iránta, és ambivalens lesz irányába; ha igen, akkor a segítő szándék válik erősebbé)
- a szülő tartós hiánya (olyan szorongásos állapotot idéz elő, amely később felnőtt korban komoly zavarokat okozhat)
- családon belüli fizikai és/vagy szexuális bántalmazás
- a szülő pszichiátriai zavara
- gyermek fizikai és érzelmi elhanyagolása, elutasítása, ami következménye lehet a szülő pszichiátriai zavarának is
- a gyermek családon kívüli nevelkedése (nevelőotthon)
- bármi súlyos trauma, ami a szülőt, vagy a családot sújtja (hajléktalanság, kivándorlás)
- feldolgozatlan traumák, elgyászolatlan veszteségek sora
- generációs határok elmosódása (az egyik szülő szövetséget köt a gyerekkel a másik szülő ellen)
- kóros triangulált kapcsolati forma tartós fennmaradása – ha egy párkapcsolatban megoldhatatlannak tűnő feszültség van, s a kapcsolat szétesésével fenyeget, akkor ennek elkerülésére bevonnak egy harmadik személyt. (Szeretői viszony)
- szimbiotikus szülő-gyerek viszony, azaz nincs az életkornak megfelelő érzelmi távolság a szülő és a gyerek között, az érzelmi összemosódás, a fúzió feszültséggel, szorongással jár, mert hiányzik az önálló én megélése. A szorongás csökkentését, a függetlenség illúzióját jelenti a szerhasználat.
- egy problémás viselkedés úgy marad fenn, hogy jutalmazást, megerősítést kap. A szerhasználat következtében kialakult kellemes, ellazult állapot testű szintű megerősítést jelent. Az a családi működés pedig, amely megmenti a szerfüggőt viselkedésének negatív következményeitől, családi szinten erősíti meg a szerhasználatot.
