Így segíthet az álmodozás egy jobb élethez

„Az intuitív elme szent adomány, a racionális elme pusztán hűséges szolgája. Olyan társadalmat teremtettünk, amely a szolgát jutalmazza, az adományról pedig tudomást sem vesz.” Albert Einstein

A legtöbb ember ébren töltött idejének csaknem felét álmodozással tölti. Azonban sem a tanárok, sem a főnökök nem örülnek, mikor az ablakon kibambuló arcokat látják, így hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy semmi haszna nincsen, sőt minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy figyelmünket egyre jobban tudjuk fókuszálni életünkben.

Gyakran megesik, hogy egy számunkra nehéz döntéshelyzet szétzilálja mindennapjainkat. Jár az ember feje reggeltől estig, az egyik percben így gondolja/érzi, a másikban pedig amúgy. Sokszor az a megoldás, ha egy kicsit mással kötjük le magunkat. Amikor hagyunk időt és teret magunknak „semmit tenni”, agyunk egy másfajta üzemmódba kapcsol. Ebben az állapotban figyelmünk szétszóródik, és egyfajta belső monológ alakul ki, amely segítségével addig nem látott összefüggésekre, új nézőpontokra tehetünk szert. Mi történik ilyenkor?

A figyelemnek két fő formája

A figyelem szempontjából agyunkban két, egymástól nagyjából független rendszer működik. Az egyik olyan, mint egy folyton működő számítógép, egyfolytában dolgozik a háttérben, keresi az összefüggéseket, sokszor tudatában sem vagyunk működésének. Ebből a rendszerből ugranak elő aztán váratlanul megoldások egy-egy minket foglalkoztató problémára. Ennek a nyitott tudatosságnak vagy intuitív figyelemnek nevezett rendszernek a fő jellemzői, hogy:

• akaratlan, automatikus, mindig bekapcsolt állapotban van
• intuitív, asszociációs hálózatok mentén zajlik
• impulzív, érzelmek vezérlik
• rutinjaink elvégzéséért felelős (pl. autóvezetés, bevásárlás)
• több dolgot észlel egyszerre, mintegy pásztázó figyelem egy kereszteződésben, de kiszűri azt, ami fontos az illető számára pl. sziréna hangja

A másik fő rendszer, az aktív figyelem tulajdonképpen a hétköznapi értelemben vett akaratlagos figyelmünkért felelős, mint például a tanulás, beszélgetés, vagyis aktív minden olyan helyzetben, amikor figyelmünkkel is jelen vagyunk. Ennek főbb jellemzői: 

• akaratlagos, tudatos erőfeszítést igényel
• ez felelős az önkontrollért, hogy hitelen érzelmi impulzusainkat adott esetben csillapítani tudjuk
• képes új dolgokat tanulni, ez felelős az önreflexióért, mérlegelésért, tervezésért

Az aktív figyelmi rendszer nagyon nagy energia befektetést igényel, így a két rendszer egyensúlya folyamatosan a háttérben működő rendszer felé törekszik. A legegyszerűbb példa erre az autóvezetés. Kezdetben nagy erőfeszítést, koncentrációt igényel, majd a gyakorlás során egyre inkább rutinszerűvé válik, észre sem vesszük, mennyi mindent dolgoz fel, koordinál az agyunk. Jön a sziréna-hang, ezt a pásztázó figyelmünk kiszűri, és bekapcsol az aktív figyelmünk, ami képes megoldani az adott közlekedési helyzetet.

Miért tud hasznos lenni, ha teret engedünk nyitott tudatosságunknak?

Mindannyian másképp álmodozunk, de nem csak személyiségünktől, életkorunktól is függ, hogy mennyi idő töltünk fantázia világunkban. A gyerekek, serdülők tipikusan több időt fordítanak erre, mint a felnőttek. Számukra a fantáziálás segít, hogy különböző szerepekben képzeljék el magukat, így az álmodozás az identitáskeresés egy fontos része. Mindezek mellett segíthet, hogy a még nem ismert helyzeteket ismerőssé, ezáltal kevésbé szorongáskeltővé tegyék. pl. egy első nap az iskolában. A témában számos kutatási eredmény született, Jerome Singer a Yale egyetem kutatója leírja például, hogy azok a gyerekek, akik többet álmodoznak kevésbé agresszívak, empatikusabbak, érzéseiket jobban kontrollálják.

De a jövőről való álmodozás nem csak a gyerekeknek hasznos, felnőttként is segítségünkre tud lenni. Kreatív megoldások, újszerű gondolatok tudnak a háttérben működő számítógépünkből felbukkani.

• Az álmodozás segíthet mindennapjainkban megtalálni a válaszainkat:

Az elkalandozás, elbambulás a korábbi tapasztalatok összegyűjtésére vonatkozik, az nem hogy rontja, de még javíthatja is problémamegoldó készségeinket, hiszen céljaink elérése olyan információk feldolgozását is magába foglalja, melyekkel sok személyes élményünk is van. Álmodozásunk belső monológja pedig segíthet abban, hogy a célunkat, a korábbi tapasztalataink szemüvegén keresztül tervezzük.

• Segíthet önismeretünk mélyítésében:

Ki vagyok én? Milyen hivatást válasszak? Sok ehhez hasonló, és nehezen megfogható kérdést lehetne még felsorolni. Ezekre általában nem úgy jönnek a válaszok, hogy szombat délután leülünk, és kitaláljuk a válaszokat ebéd után. Sokat tud segíteni, ha egy relaxált, meditatív állapotban hagyjuk elménket szabadon kóborolni.

• Javíthatja memóriánkat

A Wisconsin egyetem kutatói a nappali álmodozást összefüggésbe hozták a jobb munkamemóriával, ami a régi emlékek előhívásáért felelős. A jobb memóriához az is hozzájárul, hogy egy-egy szituációt több ember nézőpontjából, többször is elképzelünk, így az adott emlékkép jobban tud rögzülni.

• Növeli az empátiás készségünket:

Az empátia fontos részét képezi a fantázia. Azáltal, hogy egy-egy helyzetet más szempontjából is meg tudunk ismerni, több szempontból is meg fogjuk tudni érteni ugyanazt a helyzetet, így könnyebben tudjuk a másik nézőpontját elfogadni. Ehhez kell némi szándék is természetesen, de ha valódi mély empátiával a másik ember múltjába, problémáiba belebújunk sokszor a miénkkel szöges ellentétben álló véleményeket is meg lehet érteni.

• Kreativitás

Az a faja nyitott tér, amely az intuitív figyelmünket jellemzi elengedhetetlen az szokásostól eltérő ötletek megjelenéséhez. Nehéz egy újszerű találmányt megalkotni a régi sémáinkból. Ahhoz, hogy elszakadjunk a régi beidegződésektől, előbb meg kell elménknek engedni, hogy kilépjen az általa ismert valóságból.

Túlzásba is lehet vinni?

Bár a maladaptív, vagy kóros álmodozás még nem egy elfogadott orvosi terminus, elsőként Eli Sómer 2002-ben hívta fel rá a figyelmet, hogy a túlzásba vitt álmodozás éppen olyan káros tud lenni, mint bármilyen más szenvedély. Gondolatmenete szerint a túlzott álmodozás egyfajta menekülés a nehéz, szorongató helyzetek elől, mely gyakran jellemző traumán átesett személyekre. Kilépnek, kikapcsolnak a helyzetből, hogy ne kelljen az adott helyzetet érzelmileg átélniük. A gond akkor kezdődik, amikor a mindennapi életüket befolyásolja működésük. Kieshetnek például napok az illető életéből.

Amikor intuitív figyelmi rendszerünk kerül túlsúlyba, lényegében elkezdünk sémáink szerint viselkedni. Ezt így szoktam, azt úgy szoktam, közben nem veszem észre, hogy a párom nem érzi jól magát. Ebben az üzemmódban például folyamatosan pöröghetnek háttérben a magamról alkotott negatív állításaim, észre sem veszem, hogy aznap már harmincszor elmondtam magamról, hogy „béna vagyok”. Ez egyfajta sodródó, öntudatlan állapot.

Mi történik, ha a tudatos figyelem kerül túlsúlyba?

Amikor nagyon sűrű a naptár, folyamatos tennivalók, határidők olyan mentális megterhelést jelentenek, ami által ingerültebbek lehetünk, esetleg elkezdünk mindent elfelejteni. Véges az energia szintünk, még ha ezt nem is szeretjük elfogadni. Néha ki kell kapcsolni agyunkat, hogy az egyensúly helyreálljon. Ha ennek nem engedünk, túlhajszoltak, stresszesek lehetünk, elveszik a spontaneitás, a kreativitás.

A két rendszer egyensúlya az ideális!

Mint az látszik, egyik figyelem-típus túlsúlya sem kifizetődő hosszú távon. Az, hogy egy adott ember életében milyen arányban „kellene” ennek, vagy annak a rendszernek jelen lennie, kívülről megmondani szinte lehetetlen. Ez ugyanis számos olyan egyéni jellemzőtől függ, mint például az ember aktuális élethelyzete, vagy munkájának sajátosságai. A lényeg az, hogy a mi kezünkben legyen a kapcsoló: ha arra van szükségünk, akaratlagos figyelmünket képesek legyünk az adott célra irányítani; ugyanakkor hagyjunk időt arra is, hogy elménk pihenjen, rendszerezze a mindennapokban minket ért impulzusokat.

Cikkem forrásául Daniel Goleman Fókuszcímű könyve szolgált, jó szívvel ajánlom mindenkinek, akinek a téma felkeltette érdeklődését.