Ezt tudja ma a tudomány a migrénről

Zanza!

Migrén. Ezt a szót mind ismerjük. Tudjuk, hogy egy súlyos fejfájásfélét takar, amitől a környezetünkben talán szenvednek is néhányan. Sőt. A néhánynál többen is. A nemzetközi felmérések alapján ugyanis a lakosság 12-16 százaléka migrénes, azaz rendszeresen él át migrént. A betegség szempontjából leginkább a 20-40 éves kor közötti nők veszélyeztetettek, körükben a migrén gyakorisága a 25 százalékot is eléri. De vajon mi pontosan a migrén? Mi okozza? Miben más a migrénesek agya, mint az átlagé? És milyen pszichés tényezők befolyásolják a migrén megjelenését? Többek között ezekről kérdeztem dr. Ertsey Csaba neurológust, a MTA-SE NAP-B Genetikai Agyi Képalkotó Migrén Kutatócsoport munkatársát. 

Rengeteget lehet hallani a migrénről, de arról keveset, hogy pontosan mit takar ez a kifejezés. 

Amíg a mindennapi szóhasználatban bármely erősebb fejfájást migrénnek nevezhetnek, a migrén orvosi értelemben egy jól meghatározott kórkép neve, éppen olyan diagnózis, mint például az appendicitis acuta, azaz vakbélgyulladás, csak nem olyan tudományosan cseng. A migrén rohamokban jelentkező, erős fejfájás, ami általában a fej egyik oldalát érinti. A migrénes fejfájást gyakran kíséri hányinger vagy hányás, a betegeket a környezeti ingerek zavarják (fény-, zaj-, szagérzékenység), illetve a fejfájást felerősíti a mozgás is. Ezért a tipikus migrénes lehetőleg sötét, csöndes helyen lefekszik, és így várja, hogy hassanak a fájdalomcsillapítók – de sajnos néha hiába.

Hogyhogy hiába? Nem segítenek a fájdalomcsillapítók? 

A kutatásunkból úgy tűnik, hogy a migrénesek egy részében a gyakori fájdalomcsillapító-szedés mellett megnő a fejfájások gyakorisága, ami pedig – érthetően – még több fájdalomcsillapító szedését vonja maga után, és ez az öngerjesztő kör mindennapos fejfájások kialakulásához vezet. Ez nem is ritka jelenség: nemzetközi vizsgálatok adatai alapján Magyarországon körülbelül kétszázezer ilyen, úgynevezett fájdalomcsillapító-túlhasználathoz társuló fejfájásban szenvedő beteg van. Számos vizsgálat utal arra, hogy ez a betegcsoport a „sima” migrénesekhez képest pszichológiai szempontból eltérő jellemvonásokkal bír, ami nyilván eltérő agyműködésre utal. Részben ez magyarázhatja azt is, hogy a ritkább migrének kezelésére alkalmazott módszerek ezen betegek körében kevésbé hatékonyak, és a sikeres kezelés után is csaknem 50 százalék a visszaesés valószínűsége. 

Vegyen részt ön is agykutatásban!

Amikor fáj a feje, hányingere van, zavarja a hang és a fény, le kell feküdnie? Akkor lehet, hogy migrénje van! Gyakran fáj a feje és szinte minden nap gyógyszert kell bevennie rá, de több fájdalomcsillapító sem segít? Akkor a kutatásunknak pont Önre van szüksége!

Jobb kezes, 20-50 év közötti migrénes hölgyeket és urakat keresünk, akik szinte minden nap akár több szem fájdalomcsillapítót is bevesznek. Arra vagyunk kíváncsiak, hogyan működik az agy nyugalomban és különböző feladatok végzése közben, melyet agyi Mágneses Rezonancia vizsgálattal (közismertebb nevén koponya MR-rel) fogunk vizsgálni.


Amennyiben szívesen részt venne, kérjük, írjon az Amennyiben szívesen részt venne, kérjük, írjon az agykutatasmta@gmail.com e-mail címre, ahol további tájékoztatást kaphat a vizsgálatról. Az üzenet tárgyának kérjük, adja meg a „Migrénes/gyógyszeres önkéntes” jeligét! 

Köszönjük!

A különböző migrénes csoportba tartozó embereknek tehát máshogy működik az agya. Miben más az átlagos migrénes agya, mint a többi emberé? 

A migrénes és nem migrénes emberek agya több szempontból is eltér egymástól. A migrénesek érzőkérge például vastagabb, és ez gyakori migrén esetében még kifejezettebb. Érdekes, hogy úgy tűnik, hogy míg az egészséges emberek agyában az ismétlődő ingerek egyre kisebb válaszokat váltanak ki (ezt a jelenséget nevezik habituációnak), addig a migrénesek agyában a kiváltott válaszok amplitúdója nem változik. A migrénroham utáni pár napban azonban a migrénesek agya is az egészségesekéhez hasonlóan reagál az ismétlődő ingerekre. A jelenséget úgy is tekinthetjük, hogy a habituáció zavara miatt a migrénesek agya fokozatosan „túltelítődik” információkkal, és a migrénroham az, ami helyreállítja az alapállapotot.  

A migrénesek és nem migrénesek agya közötti különbség a fájdalom feldolgozásában és szabályozásában szerepet játszó agyi területek kapcsolataiban is megjelenik. Emellett érdekes, hogy a fájdalom kellemetlenségének értékelésében szerepet játszó agyi területek más agyterületekkel való kapcsolatainak erőssége összefügg a migrénes fejfájás gyakoriságával és a migrén fennállásával. Ez arra utalhat, hogy maga a migrénes fejfájás egyfajta ismétlődő ingerként hosszú távon hatással van az agy működésének alakulására. Vagyis a migrénes fejfájás és a vele járó tünetek, illetve az ezekhez kapcsolható agyi aktiválódás hosszú távon az agyi területek közötti kapcsolatok áthuzalozását eredményezheti. 

Az agykutatásokból egyébként kiderült, hogy a migrénes roham alatt a különböző érzőingerek (erősebb fények, zajok, vagy szagok) azért válnak a beteg számára zavaróvá, mert túl azon, hogy a jól ismert érzőpályákat aktiválva tudatosulnak, a „másképp huzalozott” migrénes agyban a fájdalomérző központot is aktiválják. 

shutterstock 276101873

Mi okozza egyáltalán a migrénes rohamokat? 

A ma leginkább elfogadott elképzelés szerint a migrén alapja az idegrendszer működészavara. Ez a működészavar felelős a fájdalom mellett a migrén során észlelhető összes kísérőjelenségért is. Az, hogy miért alakul ki ez az idegrendszeri működészavar, ma még nem pontosan értjük. A migrénre való hajlam örökölhető, ez nyilván felveti a genetikai tényezők szerepét. A gyakoribb migréntípusok öröklődése nem tisztázott, valószínűleg több gén is hajlamosíthat rá. Persze a hajlam még nem minden: jelentős különbségek vannak abban, hogy az egyes migrénesek milyen gyakran élnek át rohamot. Vannak, akik félévente egyszer, mások hetente, illetve olyanok is, akik minden nap meg kell, hogy küzdjenek a migrénnel. Azt gondoljuk, hogy a migrén gyakoriságának különbségei nagyrészt a migrént provokáló, illetve a migrén ellen védelmet nyújtó tényezőktől függnek.

A migrént pszichológiai tényezők is befolyásolhatják? 

Tapasztalati tény, hogy a migrénes rohamok visszatérésében a különböző stresszfaktoroknak jelentős szerepe van. A stresszre adott válasz számos tényezőtől függ. E tényezők közé tartozik a személyiség (például introvertált/extrovertált), az élethez való hozzáállás (például optimista/pesszimista), egyes viselkedésbeli jellemzők (például kockázatvállaló/óvatos), az adott személyes helyzet és az, hogy a személy milyennek látja, milyennek érzékeli a rendelkezésére álló társadalmi/családi támogató hálózatot. A pszichológiai és társas tényezők mellett a stresszre adott válasz, a megküzdés képessége maga is függ bizonyos genetikai tényezőktől. Ezért kutatásaink során magunk is komplex vizsgálati módszerekkel igyekszünk adatokat gyűjteni.

A jelenlegi ismeretek alapján milyen kapcsolat van a stressz és a migrén között? 

Kétirányú kapcsolatról beszélhetünk, mert a stressz okozhat migrént, de maga a migrén is lehet stressz-forrás. Az érem egyik oldalával kapcsolatban fontos tudni, hogy nem csak egy stressz-helyzet válthat ki fejfájást, hanem az is, ha egy tartósan stresszes helyzet véget ér. Többek közt ez magyarázhatja az úgynevezett „hétvégi migrént”, ami általában péntek este, vagy szombat reggel alakul ki, és peches esetben egész hétvégén is kitarthat. Gyakran találkozni olyan betegekkel is, akik addig, amíg stabil stressznek vannak kitéve, megússzák roham nélkül, de akár a szokottnál lényegesen több, akár lényegesen kevesebb stressz mellett kiváltódik a migrén rohamuk. Az érem másik oldaláról pedig annyit legalább érdemes tudni, hogy a migrén (az erős fájdalom és kellemetlen kísérő tünetei miatt) a betegek nagy része számára még akkor is komoly pszichés tehertétel, ha megfelelő gyógyszerekkel a rohamokat gyorsan meg tudják szüntetni. Emiatt például sok beteg szorong a migrén visszatérésének lehetőségétől, igyekeznek mindent megtenni, hogy elkerüljék. Sokakra jellemző például a katasztrofizáló magatartás, a megelőző jelleggel történő fájdalomcsillapító-bevétel, vagy a provokáló tényezők kerülése köré szervezett életmód. 

shutterstock 164427593

Mennyire használhatóak a migrén enyhítéséhben a különböző stresszcsökkentő eljárások, például az autogén tréning? 

A migrének kezelésének két fő lehetősége az adott roham megszüntetése (a fájdalom és a migrénes kísérő tünetek mielőbbi enyhítése), illetve a migrének megelőzése. Az autogén tréning – igen ritka kivételektől eltekintve – nem alkalmas a már kialakult migrénroham kezelésére. Ugyanakkor a migrén ritkítását (megelőzését) célzó nem-gyógyszeres kezelések közül az autogén tréning, illetve hasonló módszerek (relaxáció, biofeedback) bizonyítottan hatékonyak, sőt a legjobban dokumentált hatékonyságú ’alternatív’ kezelések közé tartoznak. Érdekes, hogy számos más, nem gyógyszeres eljárás is segíthet a migrén megelőzésében, így például a rendszeres sport, a napi ritmus /alvás, étkezés, aktivitás/ lehetőség szerinti betartása, illetve az adott migrénes által felismert provokáló tényezők lehetőség szerinti kerülése. Nyilván akinek front vagy menstruáció vált ki migrén rohamot, annak nincs lehetősége ezek kiiktatására, de például azoknak, akiknek valamilyen étel vagy ital rendszeresen migrént okoz, javasolni szoktuk ezek elkerülését. 

A kutatócsoportjuk egy éve dolgozik a migrén kialakulásához vezető genetikai tényezők, valamint a migrén és a stressz közötti összefüggések feltárásán. Hol tartanak most a kutatások? 

Az adatgyűjtés egy részét most zártuk le, de fájdalomcsillapítókat napi szinten használó migréneseket még várunk a kutatásba. Most a meglévő adatok elemzésével arra keressük a választ, hogy a migrénes betegek és fejfájásmentes csoport között van-e különbség a pszichológiai vizsgálatok eredményei, a nyálmintából végzett laboratóriumi vizsgálatok eredményei, illetve az MRI-vel vizsgált agyi működések tekintetében. Meg nyilván az is igen érdekes, hogy mindezek az adatok hogyan függnek össze egymással.  

Blogmustra