Gőzöm sincs, miért égett ez a gondolat akkor a fejembe, de a lényeg, hogy számtalanszor eszembe jut, vajon mennyit ad hozzá az életünkhöz az, ha közel élünk, vagy legalábbis rendszeresen képesek vagyunk kapcsolódni a természethez. A pszichológiai kutatások szerint sokat. Legalábbis, ami a lelki nyugalmunkat illeti.
A Journal of Health Psychologyban nemrég megjelent vizsgálatban arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogy vajon milyen kapcsolat áll fenn a szorongás és a természethez való közelség között. Valójában a közelség nem fizikai szempontból volt igazán érdekes, a kutatókat az érdekelte, hogy a vizsgálatban a résztvevők mennyire képesek kapcsolódni, lelkileg mennyire vannak közel a természethez. A vizsgálat legfontosabb eredménye, hogy a természet közelsége megnyugtatja a városlakó zaklatott elméjét, és ezt a hatást hat különböző módon is képes elérni.
- Ellazít. A természet először is megnyugtat, ellazít, békét és nyugalmat sugároz. Voltak, akik arról számoltak be, hogy a természet közelsége a megújulás érzését nyújtja.
- Szabadidőt biztosít. A természet közelsége kiránt a hétköznapokból, a városi környezetből, és ezzel szabadságot hoz.
- Élvezetet nyújt. Ha a szabadban vagyunk, az az öröm, boldogság és elégedettség érzését jelentheti.
- Lehetővé teszi, hogy kapcsolódjunk valamihez. A természet közelsége enyhíti a gyökértelenség érzését, biztosítja, hogy valami nálunk nagyobbhoz, fontosabbhoz kapcsolódjunk, a részesei legyünk valami jónak. Ha pedig kapcsolódunk, ha egybeolvadunk a világgal, az megnyugtatja az elménket is.
- Leköti az érzékszerveinket. A friss levegő, a napsütés, a szabad tér, az élővilág változatossága és szépsége mind stimulálja, leköti az érzékeinket. Ez pedig úgy tűnik, jót tesz.
- Egészségesebbé tesz. A vizsgálat alanyai közül sokan számoltak be arról is, hogy a természet közelsége a mindennapi életükben is fontos szerepet tölt be, a testi és lelki egészségükre is egyaránt jó hatással van.
Természethez közel lenni, ahhoz kapcsolódni tehát remek dolog, különösen akkor, ha képesek vagyunk tényleg megélni az adott pillanatot, ha akkor és ott tényleg képesek vagyunk jelen lenni. Hát, hajrá!
