8 dolog, amit soha ne mondjon egy borderline személynek

Bár egyesek csak hisztinek és túlzott érzékenységnek nevezik, a borderline személyiségzavar sokkal súlyosabb mentális betegség, mint ahogy azt az ismerősök vagy barátok gondolnák. Korábban írtunk arról, hogy a legközelebbi hozzátartozók életét is mennyire megkeseríthetik a vég nélküli "se veled, se nélküled" játszmák, vagy a hol közömbösséget, hol felhőtlen(nek tűnő) jó kedvet felváltó hirtelen kiborulások. Jó hír, hogy a probléma orvosolható, de ehhez elengedhetetlen a környezet támogató és segítőkész hozzáállása is. Szakértőt kérdeztünk arról, hogy melyek azok a megnyilvánulások, amik nemhogy nem segítenek a borderline személyeken, de még árthatnak is, hiszen szembeszegülést, nemtörődömséget, érzéketlenséget vagy lekicsinylést sugallnak.

"Nem reagálod túl egy kicsit a dolgo(ka)t?"

„A borderline személyiségzavar egyik legfontosabb jellemzője a szélsőséges érzelmi-indulati reakciókra való hajlam. Ez a személyiségfejlődés mély rétegeit érintő korai érzelmi zavarból ered, aminek felismerésére a személy nem képes, így nem éli meg saját reakciói túlméretezettségét, irreális felfokozottságát sem. Az érzékenységére irányuló megjegyzésektől pedig csak még ingerültebb lesz, hiszen számára azok a saját nézőpontja és ítéletei el nem fogadását jelentik” – nyilatkozta a Díványnak Dr. Nemes Rozália pszichoterapeuta, gyermekorvos, pszichiáter. Ahhoz, hogy empatikusabbnak és megértőbbnek mutatkozzunk – még ha sokszor nehéz is -, mondjuk inkább ezt: Úgy látom, nagyon megrendített/feldühített/elkeserített ez az esemény” – javasolja a szakértő.

"Szedd össze magad! Fel a fejjel! Nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt gondolod. Próbálj egy kicsit pozitívabb lenni és minden rendben lesz. "

Bár ilyen egyszerű lenne! „Vannak olyanok, akik még mindig nem látják a különbséget a hétköznapi depi és a valódi szenvedős betegség között. Ők az ugyan-már-szedd-össze-magad emberek. Csak ezt tudják mondani. Ők még nem éltek át ilyet, ezért szentül hiszik, hogy önerőből is ki lehet kecmeregni ezekből. Nekik üzenem, hogy NEM!!! Segítség nélkül nem. Ismerem azt az állapotot, amiből önmaga is összekaparhatja magát az ember, és ismerem EZT is. A kettőnek semmi köze nincs egymáshoz” – írja Koncz Erzsébet Lélekhasadás című naplóregényében.

„Az ilyen tanácsok azt a véleményt is magukban foglalják, hogy a borderline-os elhagyja magát, és csak a saját akaratán múlik a pozitívabb látásmód, holott e személyiségzavar legfőbb jellemzője a labilitás: az érzelmek, helyzetmegítélések, emberi kapcsolatok változékonysága, kaotikussága, a szándékok és viselkedésmódok szélsőségessége, ellentmondásossága, amelyre a páciensnek nincs rálátása, és ezért tudatos irányítására sem képes. Legyünk együttérzőbbek és fogalmazzunk így: Tudom, hogy milyen nehéz ilyenkor tenni a dolgodat” – fűzte hozzá Dr. Nemes Rozália.

"Nem értem, reggel még olyan jó kedved volt. Mi változott ilyen hirtelen?”

„A legkülönbözőbb félelmeim, gondolataim uralkodhatnak el rajtam ezekben a szélsőséges periódusokban, és borzasztó, hogy még csak meg sem jósolhatom előre, mikor történik majd... Nagyon küszködök a szélsőséges hangulataimmal. Ugyanaz a gondolat vagy külső inger két teljesen más időpontban két különböző hatást tesz rám. Ha egész nap egyedül vagyok, akkor is zavaró, de kifejezetten hiteltelenné tesz mások szemében, ha társaságban jön elő... Néha mindenkinél klasszabbnak látom magam, úgy érzem, legyőzhetetlen vagyok, és egyszerűen tökéletes. De elég egyetlen megsemmisítő tekintet, vagy valaki más, aki jobbnak tűnhet, máris a porba hullik az önbizalmam, és nem, nem kevésbé tökéletesnek érzem magam, hanem szerethetetlennek és borzalmasnak” – vallja Lévay Anikó Borderline személyiségzavarom van című könyvében.

„A borderline személyek a világot általában feketén-fehéren látják: az élethelyzeteket és az őket körülvevő szociális környezetet nem képesek differenciáltan szemlélni és értékelni, nem tudják elfogadni, hogy szeretteiknek jó és rossz tulajdonságaik is vannak. Hajlamosak a szélsőséges lelkesedésre, az extrém támaszkeresése, majd a túlzott leértékelésre, elkeseredésre, csalódásra, illetve a magány és az érzelmi üresség átélésére. Mindez pedig a múltban átélt traumájából ered. A hangulati váltás egy egészséges ember szempontjából apró kritikai megjegyzés, jelentéktelen konfliktus nyomán is létrejöhet. Ilyenkor a kliens sem érti, hogy mi történik vele, miért változott meg a kedve. Egy ilyen kérdésből nemcsak az empátia hiánya érződik ki, de egy borderline-os személy számára kimondottan számonkérő is lehet, ezért mindenképpen kerüljük az effajta hozzáállást” – javasolja a pszichiáter.

"Mindenki szokott így érezni. Velem is előfordul, hogy rám tör a depresszió és napokig nem tudok szabadulni tőle. Ilyen az élet. Vedd egy kicsit lazábban a dolgokat, hipp-hopp túl leszel rajta te is."

"Kerülendők a másokkal is megtörtént már típusú általánosító közlések, amik a problémát kiterjesztik valamennyi emberre. Egy egészséges személy számára elfogadható lehet egy ilyen megjegyzés, hiszen előfordul, hogy bizonyos helyzetekben súlyosnak értékelünk egy nem is olyan nagy jelentőségű problémát vagy konfliktust. A borderline személyiségzavarban szenvedő egyén számára azonban ilyen vigasztalásnak szánt megnyilvánulások felfokozott negatív érzései, jogosnak érzett indulatai megkérdőjelezését, lekicsinylését jelenthetik, és komoly csalódást, illetve ellenszenv forrásává is válhatnak" - mondta a szakértő. 

"Elég az önsajnáltatásból!"

"Én nem vagyok felnőtt. Én nem tudok felnőttként viselkedni. Akik szeretnek, azt mondják, őszinte gyermek lelkületem van, de aki nem ismer, úgy gondolja, egy infantilis, túlérzékeny, magának való, mindenféle normaképet nélkülöző, bogaras nőszemély vagyok. Ezt persze nem az elején állítják, a borderline-ok ugyanis egészen fura mód tudat alatt vagy tudatosan tökéletesen manipulálják az embereket, és első pillanatban egy teljesen szimpatikus, szerethető karaktert jelenítenek meg. Próbáltam már előre szemét, érzéketlen felnőttként bemutatkozni, hogy megkíméljem magam a későbbi forgatókönyvtől, de az alaptermészetem, az a kedves valaki, akinek kell az elfogadás és a szeretet, valahogy mindig kiütközött. Nem tudok felnőttet játszani. Folyton erőlködöm, hogy menjen, de kilóg a lóláb" - vallja a 35 éves Lévay Anikó.

"Semmilyen körülmények között nem tanácsos önsajnáltatással vádolni a beteget, hiszen a sötét és negatív látásmód mellett létrejövő depresszív hangulatban lévő személy fájdalmát, magányát és tehetetlenségét vonja kétségbe egy ilyen közlés. Egyrészt azt implikálja, hogy a beteg rosszul ítéli meg a problémát - így kritikai tartalma is van -, másrészt az empátia egyértelmű hiányáról is árulkodik, ami miatt a sértett még ellenségesebbé válhat, a meg nem értettség miatt kirekesztettnek érezheti magát és fizikai önsanyargatáshoz fordulhat a lelki fájdalom enyhítése érdekében. Fogalmazzunk inkább így: Tényleg nagyon nehéz lehet most neked, de egy kis idővel, talán már egy-két nap múlva kicsit másként fogod látni a helyzetet" - javasolja a szakértő.

"Miért nem tudsz felhagyni az ivással/gyógyszerekkel/falcolással?"

"Erős vágyat érzek arra, hogy az egész levél Seropramot bekapkodjam. De nem azért, hogy ártson, éppen ellenkezőleg. Türelmetlenségből. Pedig tudom jól, hogy attól nem lesz jobb. Sőt... Mivel kéne összekarcolnom a kezem? Muszáj, mert nem bírom ki. Valami testi fájdalmat muszáj okoznom, mert anélkül megőrülök. Nem élvezhetem a kedvességet büntetés nélkül. Büntetem magam, de fogalmam sincs, miért" - írja Koncz Erzsébet a naplójában. 

"A borderline személyek repertoárjába tartozik a megtévesztés is: tudatosan vagy tudattalanul csalóként jutnak mások védelméhez, támogatásához. Ennek a megtévesztő stratégiának része az önsértés és öngyilkos viselkedés, a paranoid téveszmék, az identitás zavara és az ürességérzet. A legtöbb ember, akinél ilyen tünetek fennállnak, tudatában van annak, hogy viselkedése, életvezetése problematikus, de nem tud határokat tartani és mivel céljai sincsenek, túlzott alkoholfogyasztással, szerhasználattal, szexualitással vagy falcolással igyekszik kompenzálni a tehetetlenséget. Az impulzivitás, ami ilyen önveszélyeztető területeken jelentkezik, egy átmeneti enyhet adó megoldás a beteg számára. Mivel a gyógyulás egy hosszas folyamat, ezek az addikciók sem szűnnek meg egyik napról a másikra, ezért türelmesebbnek és segítőkésznek kell lennünk velük szemben. A hogyan segíthetnék neked abban, hogy ne árts magadnak? sokkal elfogadhatóbb hozzáállás – persze, ha valóban komolyan gondoljuk a felajánlást" - figyelmeztet Dr. Nemes Rozália.

Egy szakítás, szerelmi csalódás után: "Ne bánkódj, hamar túl leszel rajta, jön majd egy sokkal inkább hozzád illő ember."

A borderline szindrómában szenvedők roppant mód félnek az elutasítástól, miközben sokszor éppen ők taszítják el maguktól szeretteiket, vagyis egymásnak ellentmondó szándékok és viselkedések (bántás és elüldözés;elhagyatástól való félelem és kóros ragaszkodás) váltogatják náluk egymást. "Egy szakítás, szerelmi csalódás nehéz veszteség a legtöbb ember számára; nem jellemző, hogy hamar túl leszünk rajta, és a csalódás időszakában általában a legkevésbé sem bízunk abban, hogy jön majd egy igazibb. Egy borderline személyiségzavarban szenvedő ember számára a szakítás még súlyosabb állapotot eredményezhet, hiszen a gyermekkorra visszanyúló érzelmi hiány, a felnőttként is fennmaradó feltétlen elfogadásra és függőségre irányuló igénye, az elhagyatottságtól való állandó rettegés az újabb csalódás átélését sokszorosan súlyosabbá teheti, és könnyen vezethet szuicidiumhoz, falcoláshoz vagy egyéb pszichiátriai zavarokhoz" - tette hozzá a szakember.

"Aham, szóval te olyan bipoláris vagy."

A borderline személyiségzavart könnyen összekeverik a mániás depressziónak is nevezett bipoláris zavarral, mivel a rengeteg hasonlóság miatt utóbbit gyakran diagnosztizálják félre unipoláris depressziónak, szorongásos zavarnak, kényszerképzetes/rögeszmés zavaroknak vagy a személyiségzavar különböző formáinak, például borderline személyiségzavarnak. A bipoláris és a borderline zavar közötti legfontosabb különbség, hogy míg előbbi egy hangulatzavar, utóbbi annál tartósabb és átfogóbb személyiségzavar. Jellemző rá a gyors hangulatváltozás, az instabil énkép és az érzelmek szélsőséges mintázata - ebből a szempontból valóban nagyon hasonlít a bipoláris zavarra és persze előfordul, hogy a két betegség együtt van jelen.

„A borderline személyiségzavarban szenvedők indulati reagálása, valamint környezetükhöz való viszonya igen szélsőséges. Érzelmeiket nem tudják kontrollálni és ugyanazt a személyt hol idealizálják, hol gyűlölik. A magány mindig szorongást okoz számukra és szélsőségesség jellemzi a törődési igényüket is; egyszer tanácsot kérnek, máskor pedig önállóságukat hangoztatják. Anamnézisükben fellelhetők gyermekkori traumák, aminek következtében nem tudnak biztonságot adó kapcsolatot létesíteni senkivel, és jellemző rájuk a disszociáció, a trauma ellen életbe léptetett védekezés, amelynek segítségével a tolerálhatatlan traumás testi-lelki érzések leválaszthatók a tudatosságról” – magyarázza Dr. Nemes Rozália. Nem kell, hogy az ismerősök képben legyenek valamennyi mentális zavar jellemzőivel, de egy ilyen flegmának tűnő kérdés a borderline szindrómás számára olyan, mintha bagatellizálnák vagy kitalációnak találnák a betegségét.