Ön milyen embernek tartja magát? Tisztességesnek? Etikusnak? Olyannak, aki az értékeivel összhangban cselekszik? A többségünk ezekre a kérdésekre igennel válaszol, még akkor is, ha egy külső szemlélő számára ez nyilvánvalóan nem fedi teljesen az igazságot. Ez azonban nem azért van, mert ennyire remekül tudunk hazudni a világnak, hanem azért, mert a memóriánk működése támogatja a magunkról alkotott pozitív képet, méghozzá egy olyan tulajdonságával, amit a pszichológusok morális amnéziának becéznek.
Maryam Kouchaki és Francesca Gino a Northwestern és a Harvard Egyetem pszichológusai kutatásaikban arra jutottak, hogy az emberek többsége erkölcsi szempontból pozitívnak látja magát, és azokban az esetekben, amikor a viselkedésünk nem ezt támasztja alá, akkor jó néhány - nem tudatos - stratégiát bevetünk a disszonancia csökkentésére.
Egy vizsgálatban például a résztvevőknek lehetőségük volt csalni a kísérleti játékban, és közvetlenül az etikátlan viselkedésük után az emberek hajlamosak voltak kényelmetlenül érezni magukat a bőrükben és negatívabban is gondolkodtak saját magukról. Ebben idáig semmi fura sincs, hiszen éppen ezt várnánk olyanoktól, akiknek képes megszólalni a lelkiismerete. A vizsgálat érdekessége, hogy néhány nappal később a tisztességesen játszókkal szemben ezek az emberek kevésbé emlékeztek élénken, részletesen, tisztán az etikátlan viselkedésük körülményeire.
A későbbi vizsgálatok szintén megerősítették ezt az emberi hajlamot, melynek hátterében az énképünk védelme, és a kellemetlen érzések csökkentése áll. Ez viszont sok esetben azt eredményezi, hogy az etikátlan viselkedésünk ismétlődik, az emlékezetünk ugyanis nem táplálja, nem erősíti a lelkiismeretünk működését. A morális amnézia jelensége nyilván senkinek sem ad felmentést a viselkedésére, de annak megértését könnyebbé teszi, hogyan állíthatják nyilvánvalóan tisztességtelen - de nem pszichopata - arcok is azt, hogy ők valójában erkölcsös, tisztességes emberek.
