“Olyan, mintha nem is élne igazán. Átlagosan napi tíz-tizenkét órát tölt a multinál, aztán hazajön lerogy a kanapéra, eszik, bámulja a tévét és nyomkodja a gépét meg a telefonját. Azt mondja, hogy tiszta stressz, hogy tele a feje a munkával, nem akar rá gondolkodni, és semmihez sincs kedve. Amikor már nem bírja nyitva tartani a szemét, elájul és másnap kezdődik elölről az egész” – panaszkodik olvasónk kétségbeesetten. Aggódik és sajnálja barátját, szeretné, ha jól lenne, ha boldog lenne, de a srác szerint ez majd akkor jön el, ha rendeződnek a dolgai a cégnél. És ezzel máris csapdába csalta magát.
A boldogságkeresésben ugyanis az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha – akár külső, akár belső – feltételek teljesüléséhez kötjük a jóllétünket. Ha vége lesz ennek a projektnek, jobban fogom érezni magam. Ha lesz időm edzeni, elégedettebb leszek magammal. Ha rendeződik a szerelmi életem boldogabb leszek. Ha lesz lakás…Ha meggyógyulok…Ha kibékülünk…Ha befejezem… Ha elérem… akkor, na majd akkor lehetek végre boldog. Ebben a gondolatmenetben az a csapda, hogy a boldogság soha nem következhet be ma: mindig csak egy jövőben rejlő lehetőség marad.
A másik nagy tévedésünk, hogy a boldogságot sokszor valami misztikus adománynak tekintjük, mintha valami magasabb rendű lény osztogatná véletlenszerűen, vagy, ami még rosszabb: az elképzelt érdemek szerint. Pedig a boldogság nem ilyen. A boldogságunkért, az örömteli létért, azért, hogy jó legyen a bőrünkben, aktívan tehetünk a hétköznapjainkban. A Barking Up The Wrong Tree posztjától inspirálva összeszedtem néhány tippet, amit bármilyen nehéz élethelyzetben érdemes megfogadnunk, ha boldogabb hétköznapokra vágyunk.
Zárja le a munkanapját
Hiába akarunk megszabadulni egy nyomasztó munkahelyi problémától, hiába vágyunk rá, hogy az agyunk ne az aktuális projektünk körül kavarogjon, ha az ezekkel kapcsolatos gondolatainkat erőszakkal próbáljuk elnyomni, az nem fog menni. Egyszerűen nem így működünk.
Valószínűleg sehogy sem úszhatjuk meg teljesen, hogy a problémáink az agyunkba kússzanak odahaza is, de sokat segíthetünk magunknak, ha kialakítunk egy egyszerű rítust, amivel minden nap pontosan ugyanúgy befejezzük a munkát, amivel átlépünk a civil létünkbe. Nem kell semmilyen nagy dologra gondolni, elég ha minden nap rituálisan rendet rakunk az asztalunkon, összeszedjük, mivel haladtunk aznap, vagy listázzuk és szó szerint kipipáljuk az elvégzett feladatokat. A kutatások szerint egyébként hatékony szorongáscsökkentő, ha a másnapi teendőinket összeírjuk, és ha így teszünk, jobb, ha a listánkat az irodába hagyjuk. Ahhoz, hogy ez működjön, fontos, hogy ezzel tényleg lezárjuk a munkanapot, és ne kapjuk elő a gépet még este, csak azért, hogy elvarrjunk egy-két szálat. Ez egy saját vállalkozásban, ha több lábon állunk vagy kötetlen munkaidőben nyilván nehezebb, de akkor is érdemes meghúzni a saját határainkat.
Legyenek a hétköznapokból is hétvégék
Tudjuk, hogy a boldogságunk egyik legfontosabb forrása a többi emberrel való viszonyunk. Pontosabban az, hogy szoros szociális kötelékeket tartsunk fent, hogy ápoljuk a baráti és családi kapcsolatokat. A kutatások szerint pedig a hétvégékben az a legklasszabb, hogy több időt lehetünk azokkal, akiket szeretünk. Tehát bármilyen fáradtak, stresszesek vagy nyomottak vagyunk a hétköznapokon, érdemes törekedni arra, hogy időt töltsünk a szeretteinkkel, hogy amikor együtt vagyunk, megpróbáljuk rájuk irányítani a figyelmünket. Többet ad a jóllétünkhöz egy fél órányi játék a gyerekkel, egy beszélgetés, a közös nevetés, mint a sorozatunk legújabb része.
Keressük az aktivitást
Mindegy, hogy sportról, főzésről, barkácsolásról vagy gyöngyfűzésről van szó, érdemes munka után is valamilyen aktív elfoglaltságot keresnünk, valamit, amiben amúgy is jók vagyunk, de amiben még fejlődhetünk. Sokkal jobbnak érezzük majd a napunkat, ha beiktatunk bármit, amit szeretünk csinálni, ami örömet okoz. Persze ez sokszor nehéz: a fáradtság, a kimerültség, az, hogy a munka leszívta az agyunkat, sokszor a tespedés felé lök minket, de rengeteg plusz energiát nyerhetünk abból, ha sikerül összekapnunk magunkat.
Boldogságnapló, az kell
Sokszor egyáltalán nem vagyunk tudatában annak, melyek azok a hétköznapi apróságok, azok a tevékenységek, pillanatok, amik igazából örömet okoznak. Ahhoz, hogy erre rájöjjünk, érdemes minden este 10 percet szánni arra, hogy egy naplóba (igen, papírra, tollal) leírjuk, hogy mi volt az a három dolog a napunkban, ami örömet okozott, és végiggondolni, hogy azok miért történtek. Ez az első egy-két hétben fura elfoglaltság, de gyorsan rá lehet szokni, és segít abban, hogy a jövőben tartalmasabban töltsük el a szabadidőnket, ahogy abban is, hogy meglássuk a jót a mindennapokban. Minél inkább a pozitív dolgokra figyelünk, annál jobban fogjuk érezni magunkat.
Kerüljük a multitaskingot
A tévé megy, nyomkodjuk a gépet, közben a párunk beszélgetni próbál. Ismerős? Kár. Egyre több kutatási eredmény bizonyítja ugyanis, hogy nemcsak az agyunknak tesz rosszat, ha egyszerre többfelé figyelünk, de a hangulatunkat, a jóllétünket is negatívan érinti. Próbájunk tehát egyszerre egy dologgal foglalkozni, de arra igyekezzünk odafigyelni. Békésebbek lesznek így a napok.
Pörgés és nyugalom is kell
Edzés és meditáció. Ha ezt a két tevékenységet képesek vagyunk beilleszteni a hétköznapjainkba, azzal nem csak a fizikai, de a mentális egészségünkért is rengeteget teszünk. Nyilván kevés az időnk, nyilván nem könnyű ezeknek mindig helyet találni, de érdemes keresni az alkalmat: mindenüknek jobb lesz.
Fejezzük be nyugodtan a napot
Olvasónk barátjához hasonlóan sokan egyszerűen addig zsibbasztjuk az agyunkat hétköznap, amíg el nem ájulunk a fáradtságtól. Amikor sok dolgunk van, akkor nyilván nem lehet máshogy lezárni a napunkat, de ha van rá lehetőségünk, érdemes szépen lassan lejönni a napi pörgésről. Ehhez elsősorban arra lenne szükség, hogy kikapcsoljunk minden képernyőt egy órával alvás előtt, és próbáljunk kialakítani - épp ahogy a munkanap lezárásánál - egy klassz, egyszerű rítust az esténkre. A boldogságnapló esti írása ebben is segít.
Bármilyen nehéz is éppen az élet, sokat segíthet a hangulatunkon, ha képesek vagyunk lezárni a munkanapot, ha arra koncentrálunk és azzal töltjük az időnket, ami örömet okoz, és ha nem lógunk annyit a kütyüjeinket. Nem is hangzik olyan nehéznek, igaz?
