Ön hogy érezné magát, ha a világ összes emberi arca ugyanolyannak tűnne?
Mindannyiunkkal megesik, hogy nem ismerünk fel valakit, akit kellene, főleg akkor, ha egy szokatlan kontextusban találkozunk az illetővel, például egy kollégával a piacon. Az arcfelismerés képessége természetes a legtöbb ember számára, de ön hogy érezné magát, ha a világ összes emberi arca ugyanolyannak tűnne?
- A fejlődési prozopagnóziában, vagyis az arcvakságban szenvedő személyek látása és memóriája is teljesen normális, viszont egy fejlődési rendellenességnek köszönhetően nem rendelkeznek az arcfelismerés képességével – írja Richard Cook pszichológus a The Conversation oldalon.
Kétféle arcvakság létezik
A szerzett prozopagnóziától – amely valamilyen agysérülés vagy szélütés következtében alakul ki – eltérően a fejlődési arcvakságban szenvedők számára egész életükben problémát jelent az arcok felismerése. Ez az idegfejlődési rendellenesség hasonló a diszlexiához, amikor valakinek a szavak olvasásával vannak gondjai.
Korábban rendkívül ritka betegségnek hitték, de ahogy egyre inkább a figyelem középpontjába kerül a téma, sokkal több hasonló élményeket átélt beteg jelentkezik az orvosoknál.
A legutóbbi becslések szerint 50-ből 1 személy tapasztalja meg olyan mértékben az arcvakságot, hogy az komolyan befolyásolja mindennapjait. Sokan közülük depresszióban vagy szorongásos zavarban szenvednek a szociális nehézségeket okozó állapot miatt.
Megküzdési módok
Természetesen számukra sem mindig lehetetlen felismerni másokat: sokan az illető jellegzetes jegyeire (pl. az áll formája, orr mérete), hangjukra, hajviseletükre, öltözködésükre vagy mozgásukra figyelnek fel. Legtöbbször megvárják, hogy a másik kezdjen el beszélni, így nagyobb esélyük van azonosítani az illetőt. Nehézségbe ütközhetnek azonban olyan környezetben, ahol az emberek hasonlóan öltözködnek (pl. iskolában/hivatalban egyenruha), vagy ha valaki sűrűn változtatja a külsejét. A prozopagnóziás gyerekek az iskolatársakat, a tanárokat és barátaikat sem ismerhetik fel, felnőttként pedig olyan karriert választanak, ahol a lehető legkisebb mértékben fordul elő szemtől szembeni kommunikáció vagy kihívást jelentő szociális helyzetek.
A prozopagnóziában szenvedők számára egy film követése is nehéz feladat, hiszen a karakterek megjelenése is más az egyes jelenetekben. Súlyos esetben ráadásul családtagjaikat vagy partnerüket sem ismerik fel, sőt előfordul, hogy a tükörbe nézve saját arcukat is idegenként észlelik.
Sokan úgy nőnek fel, hogy az összpontosítás hiányára vagy a gyenge memóriára fogják az állapotukat, ráadásul kellő utánajárás hiányában a szülők és a tanárok is ilyen érvekkel támasztják alá a hibákat, holott az arcvakságnak semmi köze az általános intelligenciához, a figyelemhez vagy a memóriához.
Okairól ugyan egyelőre nem sokat tudni, képalkotó eljárásokkal finom agyi eltéréseket tártak fel. Különösen az arcfelismerésben szerepet játszó agyi területek azok, amelyek összeköttetése nem tökéletes, így ezen a hálózaton belül romlik az információcsere.
„Az állapotnak feltehetően van genetikai összetevője, azaz családon belül öröklődhet, és a genetikai vagy a környezeti tényezők növelhetik más idegrendszeri fejlődési zavarok kialakulásának esélyét: a fejlődési prozopagnózia előfordulása például sokkal gyakoribb az autisták körében, mint szélesebb körben” – fogalmaz a szakértő.
Új diagnosztikai teszt
A tudósok egészen a közelmúltig számítógépes arcfelismerő vizsgálatokra támaszkodtak (nevezetesen a Cambridge-i arcfelismerő tesztre) a diagnosztizálás során. Ez azonban nemcsak nem olcsó, de időigényes munka is, így jött létre egy sokkal egyszerűbben adminisztrálható és szélesebb körben alkalmazható felmérési módszer. A Londoni Egyetem kutatói kifejlesztettek egy önkitöltő kérdőívet, amellyel a doktorok és tudósok munkáját segíthetik, hogy könnyebben azonosítható legyen a fejlődési prozopagnózia.
A kérdőív 20 kijelentést tartalmaz, amelyek mind az állapothoz kapcsolódó élményekről szólnak. Pl. „Iskolás koromban is nehézséget okozott az osztálytársaim megismerése.” „Amikor új frizurájuk van vagy kalapot viselnek, sokkal nehezebben ismerem meg az embereket.” A válaszadóknak egy ötös skálán kell jelölniük, hogy mennyire igaz (5) vagy nem igaz (1) rájuk az adott állítás – így összesen 20-100 pontot lehet elérni. Számítógépes tesztekkel párhuzamosan használva a kérdőívet megbízható diagnózis állítható fel a prozopagnóziáról.
„A tudósok még csak most kezdik megérteni az állapotot, de még nagyobb körben végezve a felméréseket még pontosabban kiszűrhető lesz egy olyan probléma, amelynek kapcsán eddig csak találgattunk, ezután pedig talán a tünetek enyhítésére is lesz megoldás. Addig pedig nagyobb megértéssel és figyelemmel kell azokkal bánnunk, akik számára mindennapi gondot jelent az arcvakság” – javasolja a szakértő.
