Így ismerheti fel, hogy bántalmazó kapcsolatban él

Előző írásomban azt jártam körbe, milyen fajtái vannak a szóbeli bántalmazásnak, példákkal mutattam be, mik a verbális erőszak legjellemzőbb megnyilvánulásai. Fontos azonban tudnunk azt is, hogyan is ismerhető fel egy bántalmazó ember, mik azok a viselkedés formák, amik már túlmutatnak a “jajj ő nehéz természetű”  kategórián. Írásomban a férfi elkövetőkről írok. Bár minden ember, így a bántalmazó emberek története is más és más, mégis léteznek általános figyelmeztető jelek, amiket, ha tudatosítunk, segíthet   időben kilépni   a kapcsolatból, illetve segítheti a sérülések feldolgozását. Érdemes szem előtt tartani, hogy nem szükséges minden jelnek teljesülnie ahhoz, hogy a kapcsolat bántalmazónak minősüljön.  Minél több a jel, amit észreveszünk, annál valószínűbb, hogy párunk bántalmazó.

 

 

• Egy bántalmazót ha kudarc ér, mindenki mást hibáztat és okol, kivéve saját magát. Önértékelése nagyon alacsony, sikertelensége miatt gyakran a partnerét vonja felelősségre. Ha egy (nem bántalmazó ember) kudarcot él át, végiggondolja legközelebb mit tehet másképp, mi az, amin javíthatna, észre veszi benne a saját részét is.
• A bántalmazó mély meggyőződése, hogy a nők buták, kategorikusan beszél róluk szinte minden tulajdonság kapcsán. Nem lehetnek olyan határozottak, mint a férfiak, hiszen “érzékenyek “ és sok tipikus “női tulajdonsággal bírnak” .
• Ha kiabál, vagy üt, vagy bármilyen bántalmazó viselkedést tanúsít, ezt nem érzi problémának, sőt védekezésképpen itt is áttolja a felelősséget a másikra. “ha nem bőgnél egy órája, nem ordítanék”
• Sokszor fény derül rá, hogy ő maga is bántalmazott gyerek volt.
• Nehezen viseli a stresszes eseményeket, nemigen terhelhető. Az ilyen helyzetekben türelmetlen, agresszív eszközükhöz nyúl. Saját feszültségét máson vezeti le, mást von felelősségre amiatt, hogy ő ideges.
• A dühét arra használja, hogy a másikat kontrollálja vele, hagyja, hogy dühe eluralkodjon felette, hiába jelzi a másik, hogy számára ez bántó. Kommunikációs eszközként használja a dühét, amely passzív (nem szólal meg, órákig, napokig, nem vesz tudomást a másikról) agresszív (dobál, kiabál, puffog)  módon tör ki belőle.
• A szexben is agresszív, azokat a helyzetek kedveli, ahol hatalma, dominanciája jelenik meg. A másik igényei kevésbé fontosak a számára.
• Féltékeny és mindezért partnerét okolja, és elvárja, hogy a másik beszűkítse életterét.
• Kontrollál: szabályozza partnere öltözködését, étrendjét, időbeosztását, mikor kivel találkozhat, alvási idejét...
• Nagyon romantikusnak tűnhet, hogy hamar elköteleződik, olyannyira, hogy akár a harmadik randin megkéri párja kezét, azonban ez a viselkedés nagyon jellemző a bántalmazó személyekre
• Irreális elvárásai vannak: egy nő mindig legyen tipp-topp, csinos, szexre kész és közben a háztartás is tökéletes legyen,
• Elszigetelik partnerüket: nem tarthat szabadon kapcsolatot rokonaival, barátaival stb.
• Az önreflexió teljesen hiányzik belőlük
• Nem vállalnak felelősséget tettükért, viselkedésükért
• A vitákat meglehetősen, mereven és éretlenül kezelik, egyszerűen lezárják, érdemi belső munka nélkül.
• A kapcsolat fókuszában a bántalmazó érzései állnak. Túlreagál helyzeteket, folyton az ő érzéseivel és problémáival kell foglalkozni.
• A nők elleni erőszakot és a szexuális bántalmazást kifejezetten viccesnek gondolja és ezt többször meg is jegyzi.
• A szexet szintén a hatalmi kommunikáció részeként alkalmazza. Erőszakosan követeli a szexet, vagy éppen büntetésként megvonja partnerétől
• Viselkedése meglehetősen kettős, mások előtt kedves, aranyos, kettesben a partnerével nagyon erőszakos. De létezik az ellentéte is, amikor társaságban erőszakos, ez inkább fiatal férfiaknál jellemző.
• A nőket kategorikusan ítéli meg, szerinte joga van a nőt és a gyerekeket nevelni, büntetni. Mereven különíti el a férfi és női szerepeket.

Léteznek azonnali figyelmeztető jelek, amik alapján biztosan tudható, hogy fizikai erőszaktól sem visszariadó bántalmazóval van dolgunk:

• Fenyegetően tárgyakat dobál a másik jelenlétében vagy összetöri őket
• A testi erőszak, akár csak LEHETŐSÉGKÉNT is felmerül a kapcsolatban, vagy testi erőszakkal fenyegetőzik
• Általában durva, vagy türelmetlen a  gyerekekkel és az állatokkal
• Tudható, hogy korábbi kapcsolataiban bántalmazta partnerét

A felsorolt jelek és jellemzők akár egyedüli jelenléte is felhívhatja figyelmünket kapcsolatunk dinamikájára. Egy szimmetrikus partnerkapcsolatban, ha az egyik fél megbántja a másikat, többé-kevésbé elgondolkodik azon, hogy tudná legközelebb ezt elkerülni, hogyan oldhatná párja szomorúságát. A bántalmazó kapcsolatok nem így működnek.

Miért maradunk benne egy bántalmazó kapcsolatban?

Ha egy ember azt éli meg nap, mint nap, hogy a másik indok nélkül, bármikor, váratlanul kiabálhat vele, megütheti, leköpheti, korlátozhatja, az nagyon hamar önbizalom vesztéshez vezet. (“Úgyse találnék jobbat.” „A kevés szeretet is jobb, mint a semmi.” ). Egy idő után azt tapasztalja meg, hogy szavainak, tetteinek semmiféle hatása nincs, semmi kontrollja az élete felett. Ezt hívja a pszichológia tanult tehetetlenségnek (az a mentális állapot, mely során az egyén az egymást követő kiszámíthatatlan negatív ingerek hatására feladja, hogy azokat megpróbálja elhárítani, még akkor is ha elkerülhetőek lennének, mert arra a meggyőződésre jut, hogy nem képes ezeket a negatív ingereket befolyásolni.)  Tehát úgy, ha már azt sem hiszi el, hogy képes dolgozni, vagy gyereket nevelni, könnyen be lehet látni, hogy azt is úgy gondolja, hogy kilépni sem tud a kapcsolatból. “Nem tudok mit csinálni.” “Úgy érzem, nem én irányítom az életem.”Emellett az anyagi függőség, a szerelem, a hűség, a kötelességtudat, vagy akár vallás mind-mind nehezítő tényező egy ilyen helyzetben.  

A másik fontos információ, amiről érdemes tudnunk, az a Stockholm-szindróma vagy más néven traumás kötődés. Ilyenkor azt látjuk, hogy az áldozat teljesen azonosul a fogvatartó nézőpontjával. (“Szegény! Neki is olyan nehéz gyerekkora volt. Nem rossz ember, csak néha felhúzza magát.” ) Ha az áldozat egy kis törődést vagy kedvességet kap az elkövetőtől, akkor empátiával fordul felé ahelyett, hogy elutasítaná, védeni kezdi őt. A bántalmazott nők a kapcsolatban rendszeresen élnek át intenzív félelmet, kétségbeesést, reménytelenséget, aztán reményt. Az áldozatok szintén egyfajta erős érzelmi kötődést mutatnak partnerük felé. Sajnos sokszor a szakemberek is tévesen reagálnak az áldozat helyzetére, és maradásra, tűrésre buzdítják őket. Ez szintén a reménytelenség felé vezeti őket.

Tehát: a bántalmazó személy bizonytalan, éretlen személyiség, aki úgy kompenzál, hogy megpróbálja hatalmába keríteni a másikat, és uralkodni próbál kiszemelt áldozata felett. Ha képes a gyengébbet manipulálni, akkor úgy érzi, neki is van hatalma.

A közhiedelemmel ellentétben nem olyan nehéz egy bántalmazó kapcsolatba “belecsúszni”, még nehezebb abból kikecmeregni. Ha nem is nézzük párunk viselkedését tudatosan, a fenti szempontok szerint, érzéseinkre mindenképp hallgassunk. Ha azt érezzük, hogy megbántottak minket, akkor “mi szomorúak vagyunk, elkeseredettek, akkor mi meg vagyunk megbántva”. Higgyünk magunknak, jogunk van az érzéseinkhez!  Amikor egy baráti, testvéri vagy akár az anyánkkal való kapcsolatban valami rosszul esik, felmerülhet a kérdés, mi reagáljuk túl vagy tényleg bántó volt, amit a másik csinált?

A válasz az, hogy mindkettő előfordulhat, azonban, ha azt érezzük, hogy valamivel megbántanak, akkor az nem csak a véletlen műve. Annak oka van: vagy mert múltunkban kapcsolódik egy másik fájó emlékhez, érzéshez, vagy mert a másik valóban átlépett egy határt vagy éppen mindkettő. Önismereti kérdés, hogy kiderítsük, ha valamire jobban reagálunk, jobban belobbanunk egy helyzetre, hogy mi lehet az oka, honnan hozhatjuk. Azonban ilyen esetben is érdemes jelezni a másik felé, hogy mit érzünk, hiszen a kapcsolat működésének egyik alappillére, milyen hatékonyan vagyunk képesek megoldani a konfliktusokat.

Amennyiben a fentiek alapján felmerül Önben, hogy a kapcsolatában a szóbeli erőszak jeleit fedezi fel, mindenképpen kérjen segítséget! Kérjen személyes konzultációt egy segítő szakembertől, vagy keresse fel a  következő szervezetek valamelyikét a NANE egyesületet, (illetve a) PATENT Egyesületet , valamint az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat-ot.