Mi a biztos fogyás titka? Mozogni kell, meg rendes enni, vagyis kevesebb kalóriát kell bevinni, mint amennyit felhasználunk. Igaz? Igaz, nyilván az, és nem is lenne itt többről szó, ha kiszámítható, a környezetünkre nem reagáló, érzelemmentes gépek lennénk. De nem vagyunk azok.
Nem véletlen hát, hogy az elmúlt években annyi pszichológus foglalkozott - és foglalkozik aktívan - a fogyókúrázás lélektanával, és keresik azokat a rejtett tényezőket, melyek ezen a téren befolyásolják mindennapi viselkedésünket. Brian Wansink, a Cornell Egyetem gasztropszichológusa például kutatásai alapján állítja, hogy mindenkinek a környezete határozza meg, mennyit eszik, így azt is, mennyire képes tartani vagy csökkenteni a testsúlyát. Dr. Charlotte Markey egészségpszichológus professzor szerint a fogyásban számos észrevétlen ok akadályoz minket, így az alvás- és a tervezéshiány, a zsír és az édességek feladása, és az ha mindenen egyszerre akarunk változtatni. Azt is tudják a kutatók, hogy az étkezési és edzési szokásaink nem függetlenek az érzelmeinktől. A stressz, a szégyen, a sóvárgás mind a fogyás útjába állnak, de egy friss kutatásból sajnos úgy tűnik, mi ezt még mindig nem véstük elég mélyen a az agyunkba.
Egy orlandói vizsgálatban legalábbis azt találták, hogy az emberek 90 százaléka figyelmen kívül hagyja a pszichológiai jóllét szerepét a fogyásban. “A legtöbb ember kizárólag a fogyás fizikai tényezőire fókuszál, így a diétára és az edzésre. De vannak ebben a kérdésben olyan érzelmi összetevők is, amikkel a többség nem törődik, és ami aztán gyorsan tönkreteszi az erőfeszítéseiket.” - állítja dr Diane Robinson neuropszichológus.
A több mint ezer amerikai megkérdezésével végzett vizsgálatból kiderült, hogy az emberek 31 százaléka szerint a mozgáshiány, 26 százalék szerint az étkezési szokások akadályozzák a fogyásban, a többiek pedig az egészséges étkezés költségeire vagy éppen az időhiányra fogják testsúlyukat. A kutatásban résztvevőknek csupán 10 százaléka tartotta a fontosnak a pszichológiai jóllétet a súlykontroll kérdésében.
Robinson szerint ez lehet a magyarázata annak, hogy annyi ember fogyókúrázik sikertelenül, hiszen ahhoz, hogy hosszú távon egészséges életmódot tudjunk fenntartani tudnunk kell, hogy mikor miért eszünk. Érdemes észben tartani azt is, hogy az étkezéssel kapcsolatos érzelmeink és szokásaink nagyon mélyről fakadnak, így nehezen megváltoztathatóak. Elég ha arra gondolunk, hogy mennyi mindent jelenthet az életünkben az étel, a szórakozástól, a társasági életen át a kényeztetésig rengeteg dolgot. Mindannyian máshogy gondolkodunk, más történettel, attitűdökkel, hozzáállással jutunk el a fogyókúráig, így mindenkinek egyéni feladata kell legyen az is, hogy felderítse az evéshez való sajátos viszonyát.
Dr Robinson ehhez ajánl is néhány mankót, például azt vezessünk néhány hétig párhuzamosan evés- és hangulatnaplót, majd vessük ezeket össze, és keressünk mintázatokat. Vajon milyen típusú ételt eszünk egy bizonyos hangulatban? Vajon bizonyos érzelmi állapotok együtt járnak a túlevéssel? Melyik az az étel, amitől jól érezzük magunkat? Miért? Klassz emlékek öntik el ilyenkor az agyat, vagy éppen a feszültségünket tudjuk - időszakosan - oldani a segítségével? Végül: igyekezzünk gondolkodni, mielőtt eszünk. Ha a motiváció oka az éhség, együnk, ha a stressz, ha kényeztetésre, örömre vágyunk, akkor keressünk az evés helyett más, ezeket feloldó, kielégítő tevékenységet. Például sétáljunk, vagy meditáljunk.
