Aki nem tud lefogyni, annak nincs elég akaratereje, lusta, igénytelen és gyenge. Igaz? Francokat. Az, hogy képesek vagyunk-e lefogyni rengeteg dologtól függ, kezdve azzal, hogy miért híztunk meg, hogy mit jelent számunkra mélyen, legbelül, tudattalanul ez a súlytöbblet, hogy mi a szerepe az életünkben, mitől óv meg minket. Aztán függ a környezetünktől, attól, hogy mit nézünk a tévében, milyen a munkánk, milyen barátaink van, hogyan tudjuk megszervezni az életünket. Az, hogy testalkatunkhoz képest újra normál súllyal élhessünk függ persze a személyiségünktől és az aktuális élethelyzetünktől is, de nem függ és nem múlik az akaraterőnkön. Legalábbis ezt állítja Traci Mann amerikai pszichológus Secrets from the Eating Lab: The Science of Weight Loss, the Myth of Willpower, and Why You Should Never Diet Again (Az evéslabor titkai: a fogyás tudománya, az akaraterő mítosza és a miért nem kellene soha többet diétáznia) című könyvében. Mann állítja, hogy gyakorlatilag nincs az az akaraterő, ami a rendszeres kísértésnek hosszú távon ellenáll.
A pszichológus szerint nem szabad elfelejtenünk, hogy a genetikai örökségünk befolyásolja hány kilót tudunk ledobni magunkról normális körülmények között, ahogy azt sem, hogy a körülményeink és az élethelyzetünk gyakran befolyásolják súlyunkat. Ahhoz, hogy megkönnyítsük önmagunknak a testalkatunkhoz passzoló legvékonyabb élhető súly elérését a környezetünkön kell változtatnunk, nem a sóvárgást kell kiirtani magunkból.
Ezek Mann elméletének alapjai, és Bella DePaulo a Psychology Today rendszeres szerzője most összefoglalta a 9 legfontosabb gyakorlati tanácsot is, amit érdemes megjegyeznünk Traci Mann könyvéből.
A zöldségeké az elsőbbség
Érdemes minden étkezést zöldségekkel kezdeni, méghozzá úgy, hogy kizárólag azokat rakjuk magunk elé. A salátástál a kenyereskosár és a majonézes szósz között nem ér.
Az egészséges étel legyen elérhető
Az egészséges ételeket hagyjuk minél könnyebben észrevehető, minél könnyebben elérhető helyen. Éhesen ugyanis mindig a könnyebb megoldás irányába hajlunk: azt faljuk be a legvalószínűbben, amiért a legkevesebbet kell dolgoznunk. Ezért is érdemes előkészítés nélkül fogyasztható vagy előkészített zöldségeket - mondjuk pucolt répát - és gyümölcsöket tartani otthon.
A hízlaló ételeket dugjuk el
A logika itt is ugyanaz, mint a fenti pontnál: ha elől van az étel valószínűbb, hogy megesszük, mintha messze van és melózni kell érte. A Google-nél volt is erről egy mókás kísérlet, ahol a vállalati M&M’s-et 7 hétre átlátszó, majd 7 hétre sötétített tálakba rakták, és megnézték mikor hány kalóriányi cukorkát fogyaszt a 2000 dolgozó. 3 millió kalória. Ennyi volt a különbség, persze a látható drazsék javára.
Dolgozzon meg az ételért
Itt egy újabb lustasághekkelő jó tanács: vegyünk egyszerre kis adag ételt, a többit pedig pakoljuk el, így ha ragaszkodunk a repetához, muszáj megdolgoznunk érte. Ez a módszer azért is klassz, mert a kutatások szerint a telepakolt kistányér azt az érzetet kelti, hogy sokat eszünk, így gyorsabban érezzük jóllakottnak magunkat. Akármilyen fura ez a trükk, még akkor is működik, ha tisztában vagyunk azzal, hogy éppen átvágjuk magunkat.
Gondoljuk újra az ételekről alkotott képet
A kutatások szerint az emberek többsége hajlamos kevesebbet enni olyan ételekből, amiket egészségesnek címkéz. Mert hát milyen is az egészséges étel? Íztelen. Unalmas. Legalábbis gyakran él ez a kép a fejünkben. Traci Mann szerint fontos, hogy megpróbáljunk ezekre az ételekre máshogy gondolni, más tulajdonságaikat kiemelni a fejünkben. Az egészséges táplálkozást nem önsanyargatásként, az élvezetekről való lemondásként érdemes értékelni, hanem meg kell próbálni örömöt találni benne. A répa például igaz, hogy vitaminokban gazdag, de amellett szép, ropogós és harsog: mókás dolog rágcsálni. Ennek kellene irányítania a választásunkat.
Használjuk elterelésre a fantáziánkat
Ahogy az egészséges koszt iránti vonzalmunk növelhető azzal, hogy az étel egyéb jó tulajdonságaira fókuszálunk, a felesleges kalóriákat is távol tarthatjuk magunktól, ha igyekszünk túllátni az ételen, mint vonzó ingeren. Igen, a forró almáspitének csodás az illata és összefut tőle a szánkban a nyál, de vajon hogyan kell tökéletesre sütni? Vajon melyik almafajta a legjobb hozzá? Miben más a mi piténk az amerikaiakétól? És egyébként is, hogy az ördögbe juthat eszébe bárkinek, hogy filmet csináljon egy pitére gerjedő kamaszról?
Hát, valahogy így. A kutatások szerint egyébként azok gyerekek, akik az előttük heverő pillecukrot felhőnek képzelték kevésbé találták azt ínycsiklandozónak, és sokkal könnyebben tették el másnapra. A fantázia szabadon engedése és az étel, mint inger távol tartása tehát úgy tűnik, segít. Csak legyen ehhez energiánk.
Agyaljunk a reális megoldásokon
A teljes megvonás nem működik. Kevesen vannak, akik hosszú távon képesek legyűrni a sóvárgásukat, korlátozni a vágyaikat. Ha nem írtunk ki az életünkből ételcsoportokat csak korlátozzuk azt a mennyiséget, amit fogyasztunk belőlük jobban járunk. Nincs frusztráció, nincs sóvárgás, nincs gyenge pillanatban falásroham. Ha tehát olyan helyre megyünk (legyen az családi szülinapozás vagy vendégség), ahol tudjuk, hogy rengeteg kísértésnek leszünk kitéve, találjuk ki előre, hogy miből mennyit ehetünk, hogy mi fér nekünk bele, és tartsuk magunkat a tervhez.
Önismeret és tudatosság is kell
Mindenkinek más az ízlése, mások az igényei, mások a gyengeségei. Van, aki az éjszaki túlevésre hajlamos, van, aki zugzabál, akad aki a cukornak nem tud ellenállni, ahogy van olyan is, aki egyszerűen mindig mindenből túl sokat eszik. A pszichológus szerint mindenkinek érdemes végiggondolni a saját gyenge pontját, és elkerülni azokat a konkrét helyzeteket, ahol kísértésbe eshet.
Élvezze az ételét
Ha nem figyelünk oda az evésre hajlamosak vagyunk sokkal többet enni, mint egyébként ennénk. Ha tehát eszünk, koncentráljunk az ételre, az ízekre, hagyjuk a telefonálást, netezést, tévézést, és egyszerűen élvezzük a vacsoránkat. Klasszabb az élmény, kevesebb a bevitt kalória.
Akármennyire is gyakorlatiasak ezek a tanácsok, megfogadásuk mindenképpen energiát és kitartást igényel. Ahhoz, hogy szokásainkat, gondolkodásunkat megváltoztassuk hosszú hónapokra van szükség. Szóval, ne csüggedjen, ha elsőre nem tudja megtartani a fentieket. Próbálkozni azonban érdemes.
