Szinte mindenki, aki öngyilkosságot kísérel meg, valamilyen formában utal a szándékára. Beszél arról, hogy mi lenne, ha nem lenne, eltűnne, meghalna, jelzi a környezetének, hogy kilátástalannak tűnik a helyzete, elkezdi lezárni függőben lévő ügyeit, végrendeletet ír, elajándékozza a számára fontos tárgyakat. Ezeket a jelzéseket a környezet nem veszi mindig komolyan, de legalábbis ritkán feltételezi az ember ezekben a helyzetekben a legrosszabbat. Nincs is könnyű dolguk a barátoknak és a családtagoknak, mégis honnan, miből lehet tudni, (a fentieken túl) hogy valaki öngyilkos akar lenni? Milyen viselkedéses jellemzők azok, amik inkább magukban hordozzák a kockázatot? Egy amszterdami tudományos konferencián prezentált friss tanulmányban a kutatók éppen ezekre a kérdésekre keresték a választ.
Dr. Dina Popovic és munkatársai 2811 depressziós embert vizsgáltak: összehasonlították azokat, akik megkísérelték az öngyilkosságot, és azokat, akik nem. A kutatók három olyan viselkedéses különbségeket azonosítottak, amelyek az öngyilkosság elkövetésének valószínűségét 50 százalékkal növelték. Ezek a rizikós magatartás az élet különböző területein, a nyugtalan viselkedés és az impulzivitás. A kutatás szerint tehát azok a depressziós emberek, akikre jellemző például az elővigyázatlan szex, a vakmerő, veszélyes vezetés, vagy éppen a drogozás, akik nem képesek nyugodtan ülni, ellazulni, folyton tesznek-vesznek, remeg a kezük, vagy akikre jellemző, hogy hirtelen tervezés és a következmények átgondolása nélkül cselekednek, valószínűbben követnek el öngyilkosságot másoknál.
Ezek a viselkedések erős kontrasztban állnak a depresszió levertségével, túlingerlékenység, szinte mánia jellemzi őket, és gyakran sem a páciensek, sem családtagjaik, sem az orvosok, pszichológusok nem tulajdonítanak ezeknek komolyabb jelentőséget. Ez pedig azt jelenti, hogy az szakembereknél kimarad az öngyilkossági kísérletek egy fontos előrejelzője. Dr. Popovic szerint kutatásuknak éppen abban van jelentősége, hogy felhívja a szakemberek figyelmét ezekre a gyakran rejtve maradó, depressziót kísérő tünetek fontosságára.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
