Szép dolog azt mondani, hogy a külsőségek nem számítanak. Még szebb dolog ezt valóban el is hinni, de sajnos ez épp olyan, mint a korlátlan szeretet: jól hangzik, de ösztönösen nem megy. A külsőségek, pontosabban a külső megjelenés fontos, nemcsak mások megítélésében, de abban is, hogyan látjuk önmagunkat, hogyan gondolkodunk magunkról, a világról. Az öltözködés pszichológiája következik.
Mutasd a ruhád, megmondom, ki vagy!
Ahogy genetikailag alkalmatlanok vagyunk a határtalan szeretetre, úgy alkalmatlanok vagyunk arra is, hogy a másik öltözékéből származó információt hanyagoljuk az első benyomás kialakításakor. Amikor ugyanis valakivel találkozunk, pillanatok alatt képet alkotunk róla, külső, megfigyelhető jelekből következtetünk belső tulajdonságaira, arra, milyen ember is lehet ő valójában. A nem, a kor és a rassz mellett az öltözködés az egyik legalapvetőbb dolog, ami benyomásainkat alakítja.
Ben Fletcher brit pszichológia professzor vizsgálatából kiderül, hogy azokat, akik méretre szabott öltönyben jelennek meg, magabiztosabbnak, sikeresebbnek, rugalmasabbnak hiszik az emberek – akkor is, ha mindössze 3 másodpercre, arctalanul látják őket. A benyomásainkat ráadásul az öltözködésben megjelenő egészen apró különbségek is képesek befolyásolni. Egy hajszálnyival rövidebb szoknya vagy egy plusz nyitott gomb a blúzon például máris antipatikusabbá tesz egy magas pozícióban lévő asszonyt. De nem is kell ehhez pszichológiai vizsgálat: ha megnézi Joel Parés amerikai fotós híres sorozatát vagy Déri Miklós romákról készült fotóit, rögtön nyilvánvaló lesz, mennyire számít, hogy ki milyen ruhát húz magára.
Hogy milyennek vélünk valakit, meghatározza azt is, hogyan viselkedünk vele, hogy viszonyulunk hozzá, mennyire figyelünk rá, mennyire tartjuk érdekesnek, értékesnek, fontosnak. Az öltönytől sikeresnek, magabiztosnak hitt fickó jobb ajánlatot remélhet egy állásinterjún, valószínűbben bízzuk rá a megtakarításainkat, és valószínűbb az is, hogy segítünk rajta, ha bajban van. Amikor ugyanis sok ember van körülöttünk, és egy idegennek kell a segítségére sietni, hajlamosak vagyunk elmenni mellette, nem érzünk késztetést, felelősséget a segítségnyújtásra. Kivéve, ha a ruhája alapján magasabb státuszúnak véljük. Abban a vizsgálatban például, ahol utcán heverő emberek tesztelték a nagyvárosi ember jóindulatát, csak az a férfi kapott gyors segítséget, aki éppen öltönyben fetrengett a földön. A sportos ruházatú fickó és az ájultan heverő asszony mellett simán elmentek az emberek.
Az elegánsan öltözött emberek mellett hajlamosabbak vagyunk segíteni a magas sarkúban tipegő nőknek és az egyenruhásoknak is, míg a fehér köpenyben mutatkozó orvosok nagyobb tiszteletre és alázatra számíthatnak, mint utcai ruhában megjelenő társaik.
A ruha, az teszi az embert
Azt már tudjuk, hogy az öltözködésünk igen erősen képes befolyásolni, mit gondolnak rólunk az emberek, de az igazán izgalmas az, hogy az öltözetünk az énképünket, a hangulatunkat, a gondolkodásmódunkat is formálja. Hogyan? Hát, éppen úgy, ahogy Eddie Murphynél láthattuk a Szerepcsere című filmben, ahol a fickó néhány nap leforgása alatt egy öltönytől (oké, meg egy rakás pénztől) rendőrők elől menekülő, alázatos koldusból pökhendi, öntelt fickóvá változott. De nem csak az öltönynek van ám ilyen varázsereje.
Egy vizsgálatban egyetemistáknak orvosi köpenyben kellett koncentrációt igénylő feladatokat megoldaniuk, és érdekes módon a magas státuszú ruhadarabot viselve képesek voltak a korábbinál jobban figyelni a feladatra. A diákok teljesítménye tehát a köpeny hatására javult, de csak akkor, ha valóban az orvosi kelléktár részének hitték. Ha ugyanazt a köpenyt a festő ott felejtett ruhájának címkézték a kutatók, nem okozott semmilyen változást a diákok teljesítményében. És míg a magasabb státuszú ruhadarab javítja, úgy egy, a testet inkább fókuszba állító szerelés rontja a teljesítményt. A nők legalábbis fürdőruhát viselve rosszabbak a matematikai feladatok megoldásában, mint amikor pulcsi van rajtuk. Ezekben a vizsgálatokban tehát az emberek teljesítményére hatott az öltözködés, de egy friss kutatás szerint a ruhaválasztásunk a gondolkodási stílusunkra is kihat: formális ruhában hajlamosabbak vagyunk az absztrakt gondolkodásra. De mit tesz a ruha az érzéseinkkel?
Karen J. Pine Mind What You Wear: The Psychology of Fashion (kb. Nem mindegy, mit viselsz: a divat pszichológiája) című könyvében azzal foglalkozik, hogyan hat az öltözködésünk az énképünkre és hogyan tükröződik a hangulatunk a ruhaválasztásainkban. A professzor sok más mellett megfigyelte, hogy szuperhősös pólóba bújtatott diákjai szerethetőbbnek és különlegesebbnek tartották magukat másoknál, ráadásul még az erejüket is nagyobbra becsülték, mint korábban. Ezzel szemben a kórházakban használt hátulgombolós szerelés a kiszolgáltatottságot és alárendeltséget erősíti a betegekben, hiszen a ruhadarab leginkább a csecsemőkort idézi.
A pszichológusnő vizsgálataiból kiderül az is, hogy a rosszkedvű nők hajlamosabbak a ruhatáruknak csupán 10 százalékából válogatni, és inkább hordanak ilyenkor farmert, mint bármi mást. Ahogy a hangulatunk meghatározza, hogy mit viselünk, úgy az öltözetünkkel tudatosan is befolyásolhatjuk azt, ahogy érezzük magunkat. A játékos minták (például a pöttyös ruhadarabok) a gondtalan, gyermeki hangulatot erősítik, a furcsa ruhapárosítások felpörgetnek, a természetben megtalálható színek viselete feldob, energizál, a kényelmes cipők vállalkozókedvűbbé tesznek.
A külsőségek tehát igenis számítanak, ráadásul jóval több szempontból, mint hinnénk. Sikeres ruhaválasztást kívánunk!
