Ugye ismerős az, amikor egy bomba sztorit mesél a haverjainak és csupán azt az apró tényt hallgatja el előlük, hogy nem önnel, hanem valójában valaki mással történt meg az eset? Nincs egyedül. Amerikában egyetemisták százait vizsgálták, és kiderült: valóban eléggé gyakori ez a helyzet, írja a Research Digest. Hogy miért? Mutatjuk!
Alan Brown és kollégái 447 egyetemista vizsgálatát követően arra jutottak: több mint a megkérdezettek fele adott már elő anekdotát úgy, mintha az vele történt volna meg, holott valójában egy ismerőse volt az eredeti történet főszereplője, és közel kétharmadukra (60%) igaz ez akkor, ha nem a teljes történetről, hanem bizonyos részeiről van csak szó. Igenám, de ez a fagyi vissza is nyal: a főszereplők több mint fele tudomást szerzett arról, hogy valaki ellopta a sztorijukat.
A kérdőívre adott válaszokból kiderült, hogy a legtöbbször azért történik mindez, mert a sztorilopók szeretnének az eredeti tulaj személyének és múltjának részesei lenni. A torzítást azzal is indokolták, hogy csak egyszerűen szerették volna, ha a történet több embert elér (és amikor elmondják, hogy nem saját szülemény, akkor az másokat zavart), illetve azt is, ha javul a státuszuk.
De vajon létezik tudományos magyarázat? Az egyik lehetséges opció lehet éppen az, hogy az első mesélés után elfelejtjük a forrást és a sokadik alkalommal már annyira magunkhoz igazítjuk a történetet, hogy elkezdjük ténylegesen elhinni: az a sajátunk. Ezt bizonyítja az is, hogy a válaszadók harmada bevallotta: előfordult már, hogy sajátjaként adott elő egy anekdotát és csak utána jött rá, hogy azt bizony valakitől kölcsönözte. A megkérdezettek több mint fele pedig azt mondta, vitába is került amiatt, hogy most kié is volt eredetileg a történet.
Érdekesség: a férfiak gyakrabban csórják el mások élményeit (teljes egészében vagy részletben) és ők nagyobb arányban vitatkoztak már a „tulajdonjogok" miatt, illetve közülük többen adták meg oknak a státuszjavítást.
