Itt az Egóban nemcsak a pszichológiáért, de az állatokért is odavagyunk, így minden olyan módszerrel szívesen foglalkozunk, ami kombinálja ezeket. Lovasterápiáról már korábban is írtunk, most pedig Bánszky Noémit kérdeztük a kutyás terápia mibenlétéről. A pszichopedagógus öt éve foglalkozik kutyás tréningekkel, terápiákkal, 2013 óta pedig terapeuta képzéseket is tart pszichológusok és gyógypedagógusok számára. Hogy ki segíti a munkában? Hát Shaco, a falánk labrador, Oszkár az őrült uszkár és Artúr a bújós spániel.
Mit takar pontosan a kutyás terápia?
Az állatasszisztált foglalkozásoknak három típusa van: állatasszisztált terápia, oktatás és aktivitás. Az oktatás során az állat részt vesz a tanórákon, motiválja, támogatja a gyerekeket, ezen kívül lehetnek feladatok, amiket a kutyával együtt kell megoldani (Például kérjen 3 db ugatást, nevezze meg a kutya testrészeit angolul, miközben simogatja stb.). Az aktivitás az állat jelenlétének spontán pozitív hatásaira épít. Célja az általános közérzet javítása. Nem szükséges, hogy szakképzett terapeuta vezesse a csoportot és nincsenek konkrét, megfogalmazott, csoportra szabott fejlesztési célok sem. A terápiához mindenképpen szükséges megfelelő végzettséggel rendelkező terapeuta. A kliensekre szabott konkrét fejlesztési célokat kell megfogalmazni, melyek diagnózisra épülnek, az eredményeket pedig követjük, mérjük.
Hogyan működik a kutyás terápia, hogyan kell elképzelni a gyakorlatban?
Kutyás terápiát sokan, sokféleképpen csinálnak, én három területen alkalmazom, mindhárom területen saját módszertant használok. Az első a bölcsődei prevenciós program, ami 2-3 éves gyermekek számára lett kifejlesztve. Ennek egyik célja a tanulási nehézségek prevenciója, vagy legalábbis a problémák súlyosságának csökkentése. A másik cél a pszichés állapot javítása és az empátia kialakítása. Ez a módszer hasonlít leginkább a klasszikus kutyás terápiára, az viszont lényeges különbség, hogy a csoportban résztvevő gyermekek átlagos fejlődésmenetűek, tehát nincs semmilyen diagnosztizált problémájuk. A foglalkozás három alappillére az érzelmi nevelés, a támogató pedagógiai attitűd és a mozgásfejlesztés. A gyerekek játékos feladatokban vesznek részt a kutyával, akit az úgynevezett felvezető irányít. A terapeuta feladata a program vezetésén túl, hogy az érzelmi nevelést megvalósítsa és támogassa a gyerekeket a feladatok lehető legönállóbb végrehajtásában, de azt is megtanítja, hogy szükség esetén kérhető segítség. Emellett folyamatosan visszatükrözi a gyerekeknek az aktuális érzelmeiket és abban is segít nekik, hogy ezeket tudják kezelni. Nemcsak a gyerekek érzéseit, hanem a kutyáét is tolmácsolja a csoport felé, segítve ezzel az empátia kialakulását. Ehhez kapcsolódik a gondoskodás is, mely szintén fontos része a foglalkozásnak. A kezdő vagy befejező rituálé része a kutya etetése, itatása vagy megfésülése. Szintén fontos elem, hogy minden feladat után megtapsolja magát a csoport, a kutyának pedig megköszönjük az együttműködést simogatással, és lehetőleg szavakkal is.
A másikodik a beilleszkedési és magatartásprobélmával küzdő 4-16 éves gyermekek egyéni terápiája. Ezek a terápiás alkalmak minden esetben integratívak, tehát a kutyás módszertan mellett más elemek is megjelennek, mint például a játékterápia, meseterápia, művészetpedagógiai terápia elemei. Itt már nagyon fontos, hogy a gyermekek önállóan dolgoznak a kutyával, nincs külön felvezető. A 4-6 éves gyerekek esetében szükség szerint segít a terapeuta a feladat végrehajtásban, illetve nagyon rutinos és segítőkész kutyákkal dolgozunk. Az érzelmi nevelés, a gondoskodás és a támogató pedagógiai attitűd itt is nagyon hangsúlyos. A gyerekek látványos trükköket hajtanak végre a kutyákkal, akadálypályán vezetik át őket, de lehet fogócskázni vagy éppen bújócskázni is a kutyával. 6 éves kor fölött, ha már rutinos a gyermek, megpróbálhat új trükköket megtanítani a kutyának, de volt példa már arra is, hogy kutyaiskolás foglalkozáson vehettek részt együtt. A lényeg, hogy minél többet tudjon önállóan dolgozni az állattal, a terapeuta pedig szinte csak kíséri a folyamatot, illetve a megjelenő érzelmeket próbálja tolmácsolni. Könnyű feladata van, mert ha tényleg hagyjuk a gyereket és a kutyát együtt dolgozni, akkor minden alapérzelem fel fog bukkanni előbb-utóbb. Gyakori jelenség, hogy ha a kutya nem érti meg elég gyorsan, milyen új trükköt kéne megtanulnia, a gyermek dühös lesz, vagy éppen szomorú. Ezek a helyzetek kiváló lehetőséget biztosítanak a terapeutának, akár kutyával, akár más módszerekkel szeretné ezt feldolgoztatni.
Gyakoriak és népszerűek az egyéni színdarabok is, melyeket a gyermek rendez és ad elő a kutyával, természetesen a terapeuta segítségével. Az egyik kedvenc mesejelenet, amikor a királyfi legyőzi a sárkányt. Ezt bábokkal is el lehet játszani, de véleményem szerint össze sem lehet hasonlítani azzal az érzéssel, mint amikor az egyik kutya öltözik be sárkánynak, és kötélhúzó párviadalban kell őt legyőzni. A gyerek itt ténylegesen küzd, ténylegesen leizzad és elfárad, éppen ezért a győzelem is sokkal hitelesebb, sokkal jobban átélt, mintha csak bábokkal akarnánk ugyanezt eljátszani. Indokolt esetben a terápia során kijelölünk a gyereknek egy dühöngő sarkot és egy kuckót is. A dühöngőbe a kutya nem megy vele, de szinte bármilyen választott módon kitombolhatja magát, a kuckóban pedig el tud bújni a kutyával együtt, ha egy kis szeretetre, töltődésre és pihenésre vágyna.
A harmadik águnk a kutyás önismereti, illetve a céges tréningek. Ez a módszertant felnőttek számára dolgoztuk ki. Meglehetősen konfrontatív, de talán épp emiatt is van, hogy más tréningmódszerekhez képest gyorsabb és tartósabb változást tudunk elérni a készségszintű elakadásokban. A tréning alapja, hogy a kutyákat egyfajta tükörként használjuk. A feladatok mindegyike a kliens(ek) és a kutya interakciójára épít, amit a feladatok után elemzünk, megbeszélünk. Klasszikus feladat például, amikor a kliensnek 5 percen keresztül kell feladatokat végrehajtania a kutyával, mindezt jutalomfalat vagy játék használata nélkül. Jól megfigyelhető, hogyan tud ilyen helyzetben működni, milyen megoldási módokat használ, és természetesen az is látszani fog, hogy ezek mennyire működnek a konkrét helyzet esetében. Mindig izgalmas kérdés, hogy mi a kliens reakciója, ha nem működik, amit kitalált: tud váltani, vagy inkább magába zuhan? Milyen érzések, gondolatok játszódnak le benne mindeközben?
Az interakciók elemzése, bár kitér a kommunikációra, de annál jóval tovább mutat. A kliens működését próbáljuk megérteni, belső motivációit, projekcióit, gondolatait. Mindegyik feladatot úgy találtuk ki, hogy garantáltan ki kelljen lépnie a kliensnek a komfortzónájából, akkor is, ha egyébként tapasztalt kutyás. A tréningek emellett jó hangulatban telnek, csapatban és egyénileg is kipróbálhatják magukat a résztvevők. Az akadálypályától az élelemmegtagadásig számos feladat szolgálja önmaguk mélyebb megértését. A tréningnek a megértésen kívül a készségszintű elakadások oldása is a célja. Ha például valaki képtelen megvédeni a határait, kiállni önmagáért, annak hasznos gyakorlási lehetőség az élelemmegtagadás. Ilyenkor a kliens kap tíz darab tápot, amit egyesével kell a 3 szabadon lévő kutya közelében ledobnia. A kliens a feladat alatt nem beszélhet (de hangot adhat ki), nem érintheti meg a kutyákat, és nem használhat kézjeleket sem (pl. nem mutathatja a kutyának, hogy üljön le). Pusztán a testbeszédével és a kisugárzásával kell elérnie, hogy a tápok érintetlenül maradjanak a földön. Bármilyen hihetetlen is, a feladat megoldható!
Milyen kutya alkalmas arra, hogy terápiás keretek között együtt dolgozzon vele az ember?
A terápia során fajtára vonatkozó megkötés nincs, bármilyen méretű és színű állat használható, beleértve a keverékeket is, azonban munkába állásuk előtt szigorú temperamentum, engedelmességi és egészségügyi alkalmassági vizsgán kell átesniük. Bár nem előírás, legtöbbször közepes vagy közép-nagy méretű kutyákat alkalmaznak. A teljesen fekete egyedek nem preferáltak a terápiás munka során, mivel a tekintetükből nehéz kiolvasni a kommunikációs jelzéseiket, ami néhány esetben elbizonytalaníthatja a klienseket. Ugyanebből a megfontolásból az amputált fülű és farkú egyedek sem a legideálisabbak, mivel éppen az egyik legtöbb információt közlő testrészeiket csonkolják. Az átlagon felül nyáladzó kutyákat higiéniai megfontolásból szintén nem ajánlják.
Mi olyan különleges a kutyákkal való viszonyban?
A leggyakrabban választott terápiás állat a kutya. A kutyák kedvelt alkalmazásának oka, hogy a háziasítás során saját igényeinkhez alakítottuk, formáltuk őket. Jelenleg több mint 400 hivatalosan bejegyzett fajtaváltozat ismert. Átalakításuk olyannyira sikeres volt, hogy a kutya az egyetlen olyan állatfajta, melynek természetes környezete az emberi környezet, és egész életére jellemző az emberekhez való vonzalom.
A kutya speciális evolúciós előtörténete során az emberi környezethez adaptálódott. Képesek értelmezni az emberi gesztikuláris kommunikációt (mutatás, fejfordítás), és érzékenységet mutatnak az emberek úgynevezett kommunikációs kulcsaira (speciális hanghordozás, szemkontaktus stb). A kutya számára az ember határozza meg, mi a megtanulandó viselkedés és releváns információ. Az ember tanítóként való elfogadását és a tanulási helyzetben való aktív, kooperatív részvételt az emberhez való kötődés erősíti meg.
Gyógypedagógiai terápiáknál egyfajta koterapeutaként van jelen az állat, érzelmi támaszt nyújtva a gyereknek. Végigkíséri a mozgásfejlesztő akadálypályán, sőt, akár rajzolni is lehet a hátára (speciális festékkel). Motiválja az unalmasabb feladatoknál a gyereket, színesíti a foglalkozást a jelenléte. A kutyából sugárzó elfogadás és szeretet az önértékelésre is pozitív hatással lehet. A fogyatékos gyermekek esetében sajnos gyakori, hogy nem tapasztják meg csecsemőként teljes mértékben a feltétel nélküli szülői szeretetet és elfogadást, mivel szüleiket megviseli a fogyatékosság ténye, és időbe telik a feldolgozása. Egyes analitikusok szerint a kutyák képesek bizonyos mértékig kompenzálni ezeket a gyerekeket, mivel odaadó tekintetük sokban hasonlít a gyermekéért rajongó „anya szemének csillogására”. Ezáltal javul önbecsülésük, fontosnak és szeretettnek érezhetik magukat. A fogyatékos felnőttek esetében jó eszköze lehet a szociális készségek fejlesztésének, mozgásfejlesztéseknek, illetve akár az önellátással, gondoskodással is érdemes lehet összekapcsolni. Időseken is segíthet, elsősorban az elmagányosodás ellen tartom jónak, de a kognitív képességek és a mozgás szinten tartásában is fontos szerepük lehet.
Ha többet szeretne tudni a kutyás terápiákról, ha érdekli, milyen érzés részt venni benne, akkor vasárnap 10-13 óra között kipróbálhatja a budapesti pszichorendezvényen, a Pszinapszison. (A műhelyen limitált a létszám, regisztrálni vasárnap reggel 8:30-9:45 között kell az Angyalföldi József Attila Művelődési Házban.)
