Ha valaki elefánttejet vagy zsiráfpetesejtet fogyasztana, minimum őrültnek néznénk, esetleg undorodnánk is tőle. Akárcsak más szokásainkat, úgy étkezésünket is társadalmi normák és tanult értékrendek alakítják, ezeket pedig érdemes időről időre alaposan átgondolni. Olvasónk a Dívány tanácsadó sorozatának e-mail címére, Steiner Kristófnak címzett levelében mesélte el, nála hogyan jött el a húsmented életmód iránti igény, és milyen aggályai vannak az életmódváltással kapcsolatban.
Undorral nézek és gondolok a húsra
„Az egész azzal kezdődött, hogy kikölcsönöztem a Lélekbonbon című könyvedet, és miután réhangolódtam, alig tudtam letenni. Több helyen is erősen bólogattam, helyeseltem és igeneltem. Aztán belefutottam ebbe a sorba: 'Amikor arra gondolok, hogyan faltam és nyeltem egy holttest furcsa, szövetekkel,hártyákkal, erekkel, mindenféle élő szálakkal és csomókkal teli foszlányait, tisztán emlékszem rá: valahol a szívem mélyén mindig is tudtam, hogy ez baromira nincs így rendben.'Több sem kellett ezen rész után, [...] egész álmomban rágtam a szöveteket, hártyákat, ereket. Reggelre pedig hányingerrel ébredtem. Csak akkor jöttem rá, hogy miért vagyok rosszul, mikor a reggelihez készülődvén épp a szalámit akartam a szendvicsembe rakni. Beugrott az álmom, a szagok, az ízek, a látványok és azóta is szüntelenül undorral gondolok és nézek mindenféle húsra.
Most úgy érzem, soha többet nem leszek képes húst enni. És ahogy visszagondolok, mindig is volt lelkiismeret-furdalásom, amikor húst ettem, vagy – falusi lévén – tyúkot vágtunk. Én voltam, aki lehajtott fejjel ült a széken és sajnálta az állatot, és belül érezte, hogy valami nem stimmel. Most már szeretnék belegondolni és bele is gondolok, de hétről hétre gazdálkodok a pénzemmel – albérletes tanuló vagyok – és a gáztűzhelyen is csak egy karikánk működik, sajnos azt nem engedhetem meg, hogy minden állati eredetű alapanyagot kizárjak az étrendemből. Hús nélkül még főzni is tudok, de egyelőre annyira hiányzik belőlem a kreativitás, hogy tojás, tej, tejföl nélkül nehéz elképzelnem egy heti 'menüsoromat'. Segítségedet szeretném kérni,, hogyan induljak el ezen az úton. Hogyan gazdálkodhatok kevesebb pénzzel egy vegetáriánus 'étlapon' belül? Milyen olvasnivalót javasolsz, amik alapokat adnak a vegetáriánus életmódhoz? Mit mivel lehet helyettesíteni? Hogyan reagál a szervezet, neked milyen tapasztalataid vannak az átállás utáni időszakról?"
Miért vegán?
Bár ma már hetente jelennek meg vegán receptjeim az Alapkonyha rovatban, a blogomon és Facebookomon rendszeresen írok állatjogi, vagy vegetáriánus kulinária témákról, tiniként gyakorlatilag elképzelhetetlennek tartom, hogy ne egyek húst. Hamburger-generációs gyerek voltam, hot-dogot, rántott húst, gyrost akartam, a könnyű étkezés pedig egyenlő volt számomra a hallal vagy csirkével készített jégsalátával. A zöldségeket nem is igazán értettem. Persze, paradicsom, uborka, paprika gyakran volt otthon, de a padlizsán létezését nagyjából tizenhárom évesen fedeztem fel. A pizzafeltétek kimerültek a konzerves csemegekukoricában – az pedig a legvadabb álmaimban sem merült fel, hogy cukkínit vagy rukkolát rakjanak a pizzámra. Sokat változott a világ, és egy kicsit Magyarország is a nyolcvanas évek óta, mára sokkal bátrabban bánunk a zöldségekkel – na de a hús, az tartja magát. A hús nélküli étkezésről még a kétezres években is a rántott karfiol és a rántott sajt jutott eszébe az embereknek, eseteg fura biokaják, mindenféle golyóba gyúrt magvakból. Aztán az utóbbi öt-hat évben változni kezdett a világ.
Minden baráti társaságban megsokasodott a vegetáriánusok száma, bekerült a köztudatba a visszautasíthatatlanul finom indiai konyha, és megkerülhetetlenné váltak az állatjogi kérdések. Az utóbbi években minduntalan szembejönnek az antibiotikumokkal kezelt, apró kertrecekbe zárt csirkék fotói, a darálóba élve bekerülő, a tojásipar számára haszontalan kiskakasok videói, a fejőgépre kötött, szűk sávokba szorított tehenek, és a napfényt sosem látó malacok. És bár ma már sok helyen kaphatunk olyan tojást, amiről állítják: szabadon tartott csirkétől származik, a kolbászt meg csak tényleg jól tartott állatból készítik, az igazság az, hogy sosem tudhatjuk, hogyan nevelkedett az állat.
És valójában nem is fontos. Hiszen a mi helyzetünkön sem sokat könnyítene, ha luxusbörtönben élnénk mindaddig, amíg elég kövérek leszünk ahhoz, hogy levágjanak, megsüssenek és elfogyasszanak. Ugye?
Szép új, vegán világ
Ez a legnagyobb oximoronok egyike: erőszakos, másnak fájdalmat okozó cselekedetet egyszerűen nem lehet humánus módon végrehajtani. Nekem ez tette be a kaput. Nagy dohogva rávettem magam, hogy kicsit mélyebben belenézzek a húsevő szokásom következményeibe, és elbeszélgettem egy vegetáriánus barátommal néhány vegán – azaz sajtot és tojást sem tartalmazó – vacsora felett. Ez volt a pont, amikor a zöldségek új értelmet nyertek. A sárgarépa, a zeller, a karalábé, a cékla, a sütőtök, a padizsán mind-mind új lehetőségeket tartogattak, rákattantam az online receptvadászatra, a különféle vegán trükkök miatt az internetes fórumok, blogok és cikkek a legjobb barátaim lettek, és a korábbi kedvenc tévés szakácsaim, Nigella Lawson és Jamie Oliver receptjeit is vegánítani kezdtem. Világéletemben imádtam enni és imádtam főzni – de korábban azt hittem, ha vegán életmódra váltok, jelentős élvezeti értékcsökkenést jelent majd a kajálás. Ám elmerülve a vegán konyha rejtelmeiben megismertem azokat az élelmiszereket, amelyeket korábban alig fogyasztottam, esetleg hallani is alig hallottam róluk. És így egyszeriben kinyílt előttem a világ.
Ma már több mint öt évvel ezelőtt határoztam el, hogy fejest ugrom egy új világba, és alapos megfontolás után magam mögött hagytam mindent, ami az állatok kihasználására épülő iparágakat támogatta. Nem viselek bőrt, nem eszem húst, tejterméket, tojást, és természetesen halat sem, emellett az állatokon tesztelt kozmetikumokat is kerülöm. Nehéz volt-e? Olyannyira nem, hogy így, ennyi év távlatából még meg is mosolyogtat a kérdés. Vegánnak lenni végtelenül egyszerű, és a váltás nem kell, hogy az ember szociális életének, pénztárcájának vagy épp a drága idejének kárára menjen. Épp ellenkezőleg: annyit jelent, mint elképesztő, többfogásos ételeket rittyenteni alig egy óra alatt, okosan vásárolva még kevesebbet is költeni, mint húsevőként. És persze egyúttal próbálunk – soha sem erőszakosan, de érzékenyen és kedvesen – inspirálni másokat arra, hogy változhasson a világ és a boltok polcai is.
Lejönni a húsról
Nem állítom, hogy aki egyik napról a másikra leáll a hús-, tojás-, és tejtermék-fogyasztással, nem fogja magát néhány napig a szokásosnál gyengébbnek vagy akár puffadtabbnak érezni. Ennek oka viszont a közhiedelemmel ellenétben nem a vitamin- vagy proteinhiány, hanem az elvonási tünetek. A szervezet egy héten belül elkezd hozzászokni az új étkezési szokáshoz. Mértéket tartani, tudatosan étkezni ugyanakkor mind húsevőként, mind vegaként, vegánként is fontos – aki ugyanis egész nap fehérkenyeret és krumplit eszik, az beteg lesz. De nem, nem attól, hogy nem fogyaszt állati fehérjét, hanem attól, hogy egyoldalúan tápálkozik.
Az étrendünk ideális esetben nagy mennyiségű magból – mogyoróból, dióból, mandulából, kesudióból, lenmagból, szezámmagból, napraforgómagból készült fogásokból áll (amik tökéletesen alkalmasak arra is, hogy akár fasírtokat és sülteket készítsünk belőlük), ezt pedig teljeskiőrlésű gabonából készült ételekkel, hüvelyesekkel, babbal, borsóval, lencsével egészítjük ki, és megfejeljük a lehető legszínesebb és legfrisssebb zöldség- és gyümölcsvariációkkal. A legnehezebb fizikai munkát végzők, mi több, világbajnok sportolók között is akadnak olyanok, akik száz százalékig növényi étrenden élnek – és állítják, hogy erősebbek, egészségesebbek, szellemileg és fizikailag frissebbek, mint valaha.
Magyarország, vegaország
Az élelmiszer- és vendéglátóipar szerencsére kezdi felfedezni a vegán és vegetáriánus fogyasztók igényeit. Én öt éve vagyok vegán, és mostanra őszintén kijelenthetem, hogy nincs olyan étel, amelyről le kellene mondanom. Léteznek fergetegesen finom tejmentes fagylaltok, tejtermék- és szójamentes sajtok, tojásmentes sütemények és kekszek, húsmentes sültnek, burgernek, kolbásznak és pörköltnek valók, nem beszélve a számtalan „véletlenül vegán” termékekről – bár hozzáteszem, hogy éppen úgy, ahogy a húsevők világban sem a legegészségesebb választás az előkészített termékeket fogyasztani, egy igazán egészségtudatos vegán inkább megtanulja és megszereti a főzést, sütést, vagy nyersétel készítést. A konyhaművészet egyenesen csodákra képes, és a közhiedelemmel ellentétben korántsem igényel egész embert: mindössze egy tucat jól megválasztott fűszer, néhány finom olaj, és egy kis kíváncsiság, kreativitás bárkiből fantasztikus séfet varázsol.
Ha pedig valaki az éttermi kosztra esküszik, attól azt kérem: változtassunk együtt az éttermek azon berögzült sztereotípiáján, hogy gasztronómiai szempontból értékelhető fogásokat csak állatokból lehet készíteni. Én ahelyett, hogy messze elkerültem volna a korábbi kedvenc éttermeimet, inkább bevontam őket az ötletelésbe: hogyan maradhatok hűséges hozzájuk és hogyan válthatok vegán étrendre egyszerre. Egy igazán jó szakács számára nem akadály feledhetetlen fogást készíteni növényi eredetű hozzávalókból – legyen szó a sarki kifőzdéről, egy menő Liszt Ferenc téri bisztróról, vagy egy Michelin-csillagos fine dining étteremről.
Szóval a csirkék megmenekülnek, de én tönkremegyek?
Én őszintén hiszek abban, hogy az igény szüli a kínálatot. Ha az ember megmondja a boltosnak, hogy mogyoróvajat, kókusztejet, mandulát, csicseriborsót szeretne, akkor előbb-utób majd csak berendeli a rizstejet is, különben elmulaszt egy üzleti lehetőséget. Emellett a nagy hipermarketekben ma már szinte minden megtalálható, még ha sokszor horror áron is. Ám aki attól fél, hogy drága zöldségeket venni luxus, gondoljon bele, mennyit költ húsra, sajtra és más tejtermékekre. És persze fontos észben tartani, hogy egy 1299 forintos mandulatej még nem jelenti, hogy ennek a fajta tejnek nincsenek olcsóbb változatai. Mindig vannak bioboltok, szupermarketek, vagy akár otthoni alternatívák arra, hogy elérhető áron jussunk vegán alapanyagokhoz.
Hogy ezekkel up-to-date maradjak, követem a legtöbb fontos magyar vegán Facebook-oldalt és Facebook-csoportot. Itt rengetegen tesznek fel kérdéseket, sokan vegán receptekre kíváncsiak, mások a vásárlásról érdeklődnek, de akadnak, akik a húsevők piszkálódásait szeretnék jól kezelni. Itt persze az is kiderül, hogy a vegánok sem egyformák, a szélsőségeket pedig érdemes elkerülni. Hogy mire gondolok? Mindig lesznek olyanok, akiknek sosem leszek elég vegán, mondjuk, mert gyógyszert szedek, ha beteg vagyok – azt pedig állatokon tesztelik. Ahogyan lesznek olyanok is, akik elképesztő gyűlölettel beszélnek a húsevőkről. Ilyenkor nem kell megijedni, nem minden vegán harap, sokfélék vagyunk és sokat tanulunk is egymástól.
De a mama húslevese!
Ami pedig a mama főztjét illeti – ez az a pont, ahol a legtöbben elgyengülnek. Rengeteg majdnem-vegetáriánust ismerek, aki nem akarja megbántani az édesanyját vagy a nagymamáját azzal, hogy nem eszi meg a vasárnapi húslevest. Pedig valójában éppen azzal segítjük és inspiráljuk a szeretteinket, ha őszintén és kedvesen megkérjük őket: kísérletezzék ki a hagyományos családi receptek kegyetlenségmentes változatait.
A férjem édesanyja – igazi lengyel zsidó nő – valaha húst hússal főzöt. Eleinte zsörtölődött és bele is telt pár évbe, de végül elfogadta az étkezési szokásainkat, és manapság (öt évvel az után, hogy vegán életmódra váltottunk) még a klasszikus zsidó receptet, a töltött halat is lazán elkészíti vegán verzióban. Mi több, a négy gyermeke közül három váltott vegetáriánus életmódra a fergeteges, új főzőtudományának köszönhetően! És bár mindig lesz olyan, aki hússal kínál, vagy fennhangon ecseteli, hogy sosem tudna lemondani a márványsajtról, esetleg szarkasztikus vicceket süt el a vegetáriánusokkal kapcsolatban, érdemes észben tartani, hogy mi nem az ő életüket éljük, hanem a sajátunkat, és egy kicsit az állatokét is, akikért így szeretnénk tenni.
Szerelje le a sablonkérdéseket
„De az állati fehérje nélkül nem fogsz meghalni?"
A világ megannyi vegán élsportolója és testépítője szerint kösz, nem. Vagy ugyanannyi eséllyel, mint az állati fehérjétől, ugyanis a fehérje nagy mennyiségben elsavasítja a szervezetet, a testünk pedig mindezt úgy kompenzálja, hogy felszabadítja a csontokban lévő kálciumot, ami pedig csontrikuláshoz vezethet. A sokak által műtejnek nevezett mandula-, rizs-, mogyoró-, kókusz-, vagy szójatejek éppen olyan valódiak, mint a tehéntej – a felsoroltak közül néhánynak pedig még magasabb is a kálciumtartalma, sőt, még egészséges rostokat is tartalmaznak.
„Dehát nem mi vagyunk a tápláléklánc csúcsán?"
A húsevők és vegetáriánusok vitáinak klasszikus pontja az emberi fogazat szemügyre vétele – ilyenkor rendszerint azt javaslom, hogy üssük be a Google-ba, hogy „farkas koponya”, vagy „oroszlán koponya”. Összehasonlítva ezeket a tűhegyes, hatalmas fogakat a mieinkkel egyenesen mókás arra hivatkozni, hogy vadállatokat kell széttépnünk a saját fogainkkal. És mi van a körmeinkkel? Ha arra lennénk hivatottak, hogy állatokat tépjünk szét, nem lenne evidens, hogy erős, hegyes és éles karmokkal legyünk megáldva? Hasonló a helyzet a beleinkkel is: az emberi bélrendszer hossza a sokszorosa az oroszlánokénak. A különbségnek biológiai oka van: a kizárólag húst fogyasztó állatok belei azért jóval rövidebbek, hogy ne maradjanak meg bennük túl sokáig a rohadó, mérgező ételmaradványok. Az összes olyan állat, amelynek a miénkkel megegyező hosszúságú bélrendszere van, kizárólag növényevő.
„Akkor ilyen erővel az oroszlán is gyilkos, ha antilopot eszik?"
Az ember épp attól a teremtés koronája, hogy az állatokkal ellentétben szabad akarattal rendelkezik. Az állatfajok nagyrésze abból sem csinál elvi kérdést, hogy megcsalják-e azt, akivel gyermeket nemzettek. Viszont feltételezem, sok húsevő felháborodna azon, ha mostantól az állatokra hivatkozva a promiszkuitást is természetes dolognak, mi több, elvárásként kezelnénk.
Írjon nekünk!
Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, a Dívány life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!
Steiner Kristóf például örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire. A life coach csapat tagja továbbá Kuna Gábor pszichológus, család- és párterápiás tanácsadó, az ÖNSEGÍTŐ Személyiségfejlesztő Műhely szakmai vezetője, aki szívesen válaszol munkahellyel, munkahelyi konfliktusokkal és kudarcokkal, felnőttkori pályaválasztással és élethelyzeti döntésekkel, illetve családi krízisekkel kapcsolatban is. Vagy Gyulai Bencének is írhatnak, ő jogi egyetemet végzett és ügyvédi szakvizsgával rendelkezik, de várja a kérdéseket a kivándorlással, párkapcsolatokkal, hittel, kereszténységgel kapcsolatban is.
