500 üzenet naponta. Akad, aki ennyit vált partnerével mailen és chaten, és ez teszi ki a párkapcsolati kommunikációjuk 90 százalékát. De vajon ez elég? Kiváltja az írás a beszélgetést egy viszonyban? Így is elégedettek lehetünk a kapcsolatban? Amerikai kutatók ezekre a kérdésekre keresték a választ.
Persze a közel négyszáz, átlagosan 15 hónapja kapcsolatban élő fiatalt elérő vizsgálatban a napi 500 üzenetváltás csak egy szélsőséges példa – voltak, akik egyáltalán nem érintkeztek írásban, telefonon vagy Skype-on. Nekik maradt a klasszikus szemtől szembe felállás. És mennyivel elégedettebbek is voltak a párkapcsolatukkal. Ez a kutatás egyik érdekes eredménye, a másik, hogy minél gyakoribb az írásbeli kommunikáció, annál kevesebb a személyes, vagyis az írás képes kiváltani a beszélgetést. Legalábbis képes kiváltani a kommunikáció gyakorlati lebonyolítását, mert érzelmileg nem ad annyit. Igaz, a gyakrabban írogatók nem is olyan elkötelezettek a kapcsolatuk iránt.
Izgalmas eredmény az is, hogy a kapcsolatban preferált kommunikációs csatorna alapján következtetni lehet a felek egymáshoz való hozzáállására is. Az ugyanis, ahogyan a párkapcsolatunkban a másikhoz állunk, ahogy képesek vagyunk viszonyulni, kötődni hozzá, a gyerekkori tapasztalatainkban gyökerezik. Pontosabban abban a mintában, amit csecsemő- és kisgyerekkorunkban a számunkra legfontosabb személlyel kialakítottunk. Tehát gyerekként megtanuljuk, hogy is működik egy szoros kapcsolat, és ezt a nem tudatos mintát, az elsajátított stílust felnőttként is alkalmazzuk. Vannak, akik képesek biztonságosan kötődni a másikhoz, akik egészséges énképpel rendelkeznek, nem szélsőségesen bizonytalanok vagy narcisztikusak, tudják, hogy szerethetőek, és ezt nem is kell számukra folyamatosan bizonyítani.
Mások kötődési stílusa inkább bizonytalan, szükségük van a folyamatos visszaigazolásra, kerülik a konfliktusokat, gyakran szoronganak a partnerüktől távol. Az elkerülő stílussal jellemezhető emberek pedig érzelmi távolságot tartanak, és szeretnek kontrollt gyakorolni a viszonyban. Éppúgy, ahogy a bizonytalanul kötődő emberek is. A miértre persze nincs egyértelmű válasz, de számos magyarázata lehet a dolognak. Például az, hogy az írásbeli kommunikáció egyszerre jelent közelséget és távolságot, szabadságot és kontrollt, vagy az, hogy van, akinek könnyebb írásban megnyílnia, esetleg kevésbé szorongató, fojtogató írni az érzelmekről, mint kimondani őket.
A tanulság tehát az, hogy ha elégedettebb és szorosabb kapcsolatot akar és képes rá, akkor érdemes megpróbálni inkább élőben dumálni. Már csak azért is, mert a mail és a chat nem valami jó az érzelemkifejezésre. Ahhoz kell a testbeszéd.
