Aki nap mint nap bejár egy szörnyű irodába dolgozni, az valószínűleg úgy képzeli el, hogy az otthonról dolgozás maga a mennyország. Ám ha ön próbált már huzamosabb ideig a saját lakásában/lakásából munkát végezi, akkor pontosan tudja, hogy az előnyök mellett komoly hátrányok is vannak, amik sokak számára idővel olyan súlyossá válhatnak, hogy visszakéredzkednek egy bejárós munkahelyre. Egy két hónapos vizsgaidőszakot sem könnyű otthon tanulva normálisan végigcsinálni, és az nagyjából ugyanez a szituáció. Ennek a cikknek a szerzője több mint nyolc éve dolgozik úgy, hogy az év kb. egyharmadában van csak ott fizikailag, ahol a kollégái, az év fennmaradó részében pedig otthonról, interneten keresztül küldi a munkát – például ezt a cikket is. Hosszú évek tapasztalatai és a szakértői tanácsok alapján a következőket lehet ajánlani azoknak, akik bevállalják az otthonról dolgozást.
1. Használja ki családtagjait! – Ha ön otthonról dolgozik, de egy háztartásban él olyanokkal, akiknek kötelező este rendes időben lefeküdni és másnap korán kelni, hogy munkába menjenek, jobb, ha kihasználja, hogy van valaki, aki ritmust ad a napjainak. Az otthonról dolgozás egyik legnagyobb csapdája, hogy az ember könnyen úgy érzi, reggel nyugodtan kialhatja magát, délelőtt belefér egy kis takarítás, főzés és bevásárlás, illetve délután nem gond, ha az ebédszünet után csak 4 körül lát újra munkához. Mivel a munkát előbb-utóbb úgyis el kell végezni, nagyon megbosszulja magát a halogatás, keserű éjszakázások következhetnek a határidők lejárta előtt.
Ha van otthon valaki, aki reggelenként rendszeres időben kel, keljen ön is vele! Reggelizzen-kávézzon, ahogy ő, öltözzön át pizsamából nappali ruhába és lehetőleg ágyazzon is be, amíg az illető otthon van, hogy aztán véletlenül se feküdjön vissza aludni. Szokjon hozzá, hogy amikor a többiek kelnek, akkor önnek is munkához kell látnia! Igazodjon irodába bejáró családtagjai életritmusához! (A LinkedInen valaki azt ajánlja: ne csak a pizsamát vessük le a többiekkel együtt, húzzunk is elegáns cipőt az otthonról dolgozáshoz a papucs helyett. Hát, őszintén szólva én ezt még nem próbáltam, és szerintem elég jól megvagyok nélküle.)
2. Legalább vasárnaponként élje az életet! – Ha az ember folyton otthon ül és a számítógép előtt görnyed, könnyen összefolynak a napok. Egy-egy fontosabb határidő előtt simán összetorlódik úgy a munka, hogy attól a hétvége is eltűnhet – na ezt nem szabad engedni, mert akkor nagyon hamar belefásul az ember. Legyen az a szabály, hogy egy héten legalább egy napon (pl. vasárnap) nem dolgozik egyáltalán (kivéve, ha vészhelyzet van). Szervezzen magának lehetőleg jó előre programokat erre a napra, olyanokat, amik során más emberekkel találkozik, a magány ugyanis a legerősebb idegrendszerűeket is hamar az őrületbe tudja kergetni. Legyenek programjai az egész héten, de legyen egy olyan nap is, amikor csak programjai vannak, a munkába pedig bele se néz. Még az emailekbe se. Még okostelefonon sem.
3. Sportoljon, lehetőleg csoportban! – Én annak idején is futós voltam, amikor még egy héten öt napot dolgoztam irodában. Amikor elkezdtem otthonról dolgozni, hirtelen sokkal jobban élveztem a futást, mint előtte. Aztán néhány évvel ezelőtt felfedeztem, hogy a konditermek órái nem csak a fogyni vágyó háziasszonyoknak ajánlott zumbában és a jógában merülnek ki, és ekkor nagy minőségi javulás állt be az életemben. Mindenkinek muszáj rendszeresen sportolni, de aki munkájánál fogva egész nap otthon ül, annak meg végképp. Szóval az nem is kérdés, hogy kell-e edzeni járni, mert persze, hogy kell. Viszont aki otthonról dolgozik, az ha meg tudja oldani, keressen olyan testmozgást, amit csoportosan lehet végezni, legyen az akár a fent említett zumba, vagy valami aerobic, CrossFit/fegyencedzés, calisthenics, illetve bármi labdajáték. Így két legyet üt egy csapásra: egyrészt kimozogja magát, másrészt a nap végén úgy fogja érezni, hogy volt emberek között, így enyhül a hosszú távon embertelenül nyomasztó elszigeteltség-érzés.
4. Ne legyen olyan nap, hogy nem mozdul ki otthonról! – Tegyük fel, hogy egy herkulesi munkát kell leadnia másnap reggelig. Kint ronda idő van, szakad az eső/hó, ráadásul kedd lévén egyik ismerőse se megy sehova, mindenki örül, hogy este hazaér a munkából. Aki otthonról dolgozik, annak ilyenkor is érdemes lemennie pár percre az utcára, akár egyedül is. Nem túl vidám dolog egyedül őgyelegni a pocsék időben, de még deprimálóbb azzal az érzéssel lefeküdni, hogy az ember a lakásból se tette ki a lábát egész nap, mintha egy nagybeteg lenne. Aki pedig lehangoltan fekszik le, az valószínűleg úgy is ébred, és ilyen lehangoltan még rosszabb lesz dolgozni – valószínűleg lassabban is megy majd minden és rosszabb minőségű lesz a végeredmény. Nekem nincs háziállatom, de úgy képzelem el, hogy ilyen esetekben elég jól jöhet egy kutya, aki esténként a pórázzal a szájában kaparja az ajtót, ezzel kényszerítve tulajdonosát, hogy cuppanjon le egy pár percre a képernyőről.
Rengetegen rengetegszer bizonyították, mennyire káros egész nap, megszakítás nélkül a munka előtt görnyedni, itt van például ez a tanulmány, ami azt mondja, nemcsak a testi, hanem a mentális épséget is károsíthatja, ha túl sokáig nem mozdulunk el a munkahelyről. Az ember néha úgy érzi egy irodában, hogy az őrületbe kergetik a kollégái, de igazán becsavarodni attól lehet, ha a munka mellett nincs semmi élvezet vagy legalább változatosság.
5. Tartsa a kapcsolatot a kollégákkal! – Az otthonról dolgozók nagy része valamilyen számítógépes rendszeren keresztül folyamatosan tartja-tarthatja a kapcsolatot kollégáival. Használja ezeket a csatornákat, de ne feledje, a személyes találkozás is fontos! Bizonyos időközönként jelenjen meg egy-egy értekezleten vagy egyéb eseményen, hogy élőben is kommunikáljon a többiekkel! Valószínűleg jobban fogja érezni magát és a munkáját is jobban fogja végezni. Ráadásul könnyebben meg fogja érteni magát kollégáival a hétköznapok során cseten/levelezésen keresztül. Előfordul, hogy egy olyan új kollégával kell emaileznem, akivel személyesen még nem találkoztunk. Amikor legközelebb a szerkesztőségben járok, próbálok az illetővel pár szót váltani, és meglepő, hogy a legkisebb személyes beszélgetéstől is mennyivel gördülékenyebbé válik később az írásbeli telekommunikáció. Jó, ha egy arcot is tud kötni az ember a mailcímekhez.
Csomószor időpocsékolásnak tűnik megborotválkozni/kisminkelni és másfél órát bumlizni egy húsz perces, értelmetlen meetingért, de akkor sem szabad rászokni, hogy az ember folyamatosan kihagyja az ilyeneket. Nem elég a munkát jól elvégezni, személyesen is jelen kell lenni (ha van hol).
6. Bátran küldje el a zavargókat a búsba! – Amint arra Melissa Stanger, a Business Insider szakértője is figyelmeztet, aki elkezd otthonról dolgozni, annak meg kell tanulnia lerázni a ráérőket. Nekem személy szerint viszonylag ritkán volt ilyen problémám a kezdet kezdetén, most pedig már egyáltalán nincs, de kétségtelen, hogy egy távmunkás környezete általában abból indul ki, hogy „te úgyis otthon vagy egész nap”. Ez persze szuper, ha be kell engedni a kéményseprőt vagy a gázóraleolvasót, de egy bizonyos ponton túl meg kell tanulni nemet mondani a zavargókra. A ráérő ismerősök-rokonok hívásait tanulja meg rövidre zárni, illetve szoktassa őket arra, hogy csak az alkalmas időpontban telefonáljanak. Ha valaki egész nap jelen van a lakásban, vonuljon el külön szobába, esetleg tegyen be valami zenét is, hogy ne hallhassa, mi történik a szobán kívül. Nekem ritkán volt szükségem az ilyesmire, és persze én is attól tartottam, hogy bunkónak gondolnak majd, ha azt mondom valakinek: ne haragudjon, de nem érek rá, mert otthon vagyok ugyan, de dolgozom. Szerencsére a másik fél általában gond (és sértődés) nélkül megértette a helyzetet, sőt, elnézést kért, hogy zavart.
7. Saját főztöt egyen, de egy másik asztalon! – Ebben valamiért nagyon jó vagyok: mindig főzök magamnak ebédet és szakítok időt arra, hogy normálisan egyem meg. Iszonyatosan hangulatromboló (meg persze egészségtelen) valami rendelt/dobozos kaját fél kézzel benyomni a számítógép előtt ülve. Sokkal kevésbé lesz elviselhetetlen a napja, ha az ebéd kedvéért átül egy másik asztalhoz – ne egyen a munkahelyén! És egyszerűen nem érdemli meg az otthonról dolgozás privilégiumát, aki nem használja ki, hogy simán otthon tud magának főzni bármit ebédre. Főzzön magának finom és egészséges ebédeket! Erre kell, hogy legyen mindig ideje: étkezzen normálisan, nincs mentség, ez legyen a nap csúcspontja. Eleinte én is zavarban voltam, hogy folyton ebédet kellett főznöm magamnak, de higgye el, idővel kialakul: meglesznek a kedvenc kajái, amiket megtanul meglepően gyorsan, istenien jól elkészíteni. Friss alapanyagokból, a saját szája íze szerint, agyonsózás, zsírban tocsogás, adalékanyagok és hasonlók nélkül.
8. Legyen világos a munkamennyiség! – Ez önnek is, munkáltatójának is érdeke. Mindig legyen mindenki számára világos, hogy ön mennyit végzett el, és hogy mennyit kell még, meddig. Ha nem látják, hogy ön dolgozik, lehet, hogy elfelejtik, mennyi időt és energiát fektetett egy munkába, plusz túlvállalni magunkat is veszélyes, ha nem tartjuk pontosan számon a határidőket. Az aznapi/heti teendőkről célszerű listát is készíteni, ajánlják sokan az otthon dolgozóknak – meg az irodában dolgozóknak is. Úgyhogy ez valószínűleg nem a munka helyszínétől függ, hanem úgy általában hasznos. Szóval tartsa nyilván, mennyit halad, és segítse elő, hogy felettesei is tisztában legyenek azzal: ön nem a lábát lógatja otthon egész nap.
