10+1 tipp, hogy ne égéssel kezdjen: Aludja ki magát, mérje le, mennyi idő alatt jut el az irodába, és mosolyogjon csöndben, ennyi a lényeg.
Túlvan az interjún, visszahívták, felvették, aláírta a szerződést – legalábbis a próbaidőst –, már csak egy dolog van hátra: hétfőn reggel 9-kor megkezdheti első munkanapját az új helyen. Egy ilyen hírnek persze mindenki örül – esetleg meg is ünnepli némi piálással –, aztán jönnek a kétségek és az izgalom: mit csináljak ott első nap? Hogy lépjek be az ajtón? Milyenek lesznek a munkatársak? Mit vegyek fel? Hogy viselkedjek? Adunk pár tippet!
Gondoljon például arra, hogy minden jövendőbeli kollégánknak volt egyszer egy első napja, tehát valószínűleg tudják, mit érzünk, és ha van bennük érzés, nem nyelnek le minket keresztbe. Tehát ahelyett, hogy túlgörcsöljük a dolgot, és már vasárnap álmatlanul forgolódunk, készüljünk fel jól az első napunkra!
1. Aludjon két hetet!
Nem elég az első munkanap előtt jól kialudnunk magunkat, szakemberek szerint két hétnyi ráhangolódásra van szüksége a szervezetünknek – írja a money.howstuffworks.com.
Tehát két hétig viszonylag korán le kell feküdnünk, és abban az időben felkelnünk, amikor az új munka megkívánja. Elvileg két hét alatt átáll a biológiai óránk, és frissen-fitten érkezünk majd első nap a munkahelyre. Ráadásul feltöltődünk annyira, hogy a 3 hónapos próbaidő összes túlóráját kibírjuk. Állítólag.
2. Vigyen magával ennivalót!
Nem lehet tudni, milyenek az étkezési szokások az új helyen, jobb, ha felkészülünk rá, hogy lehet, hogy mindenki az asztalánál kap csak be pár falatot ebédidőben. Vigyünk magunkkal 1-2 szendvicset, amiért nem kár, ha végül mégse esszük meg – mert rendes közösségi étkezést tart az iroda –, de akkor is elvagyunk vele délután 5-ig, ha nem tudunk kimenni más ételért.
3. Tervezze meg az utat!
Az egyik legfontosabb, hogy időben érkezzünk a munkahelyre az első nap: nem jó, ha fél órával korábban már a kapuban toporgunk, de ajánlott a munkakezdés ideje előtt 5-10 perccel érkezni, hogy biztos felérjünk adott emeletre 9:00-ra. Ne feledjük, első nap a recepcióin is be kell mutatkoznunk, belépőkártyát kell kérnünk, meg kell keresnünk épületen belül az osztályt, stb. Ha kocsival megyünk, készüljünk fel arra, hogy dugó lesz. Ha busszal, akkor arra is, hogy kimaradhat egy járat. A legjobb, ha van arra alkalmunk, hogy egyszer lemérjük a munkahelyre vezető utat, tehát akár már a munkakezdés előtti hétköznap buszozzunk/autózzunk el az irodához, és mérjük le az odajutáshoz szükséges időt!
4. Öltözzön jól!
Szintén létfontosságú a ruhaválasztás: a pickthebrain.com szerint egyrészt jobb a hangulatunk és az önbizalmunk is, ha jól öltözöttnek érezzük magunkat, másrészt a legtöbb munkahelyen szigorú dress code van érvényben, tehát oda kell figyelni arra, mit válogatunk össze. Mindenképp készítsük ki előző este a ruhákat, sőt, próbáljuk is fel őket: nagyon kellemetlen, ha a jónak gondolt kosztümről indulás előtt 10 perccel derül ki, hogy elszakadt/kihíztuk/foltos/stb. A legjobb technika, ha már az interjúk során megfigyeljük, mit viselnek az irodában ülők, és hasonló szettet állítunk össze – ha nagyon bizonytalanok vagyunk, nyugodtan felhívhatjuk a HR-est, és megkérdezhetjük, mit ajánl.
5. Tudjon meg mindent a vállalatról!
Egyáltalán nem hülyeség már a munkainterjúk előtt átolvasni mindent a vállaltról, amit csak lehet: hogy működik, milyen szakterületen alkalmaznak minket, az a terület hogy illeszkedik a cég egészébe, etc. Ha átlátjuk az osztályrendszert, könnyebben eligazodunk első nap.
6. Csöndben figyeljen!
Első nap figyeljük a többieket: meg kell ismernünk a csoporton belüli viszonyrendszert, hogy később mi is be tudjunk tagozódni. Figyeljük meg, mi a dolgok menete: minden irodának megvannak a maga szokásai. Legyünk rugalmasak, annak ellenére, hogy előző helyünkön már megszoktunk egy munkamódszert, képesnek kell lennünk felvenni egy más munkastílust.
Első nap valószínűleg még elég keveset kell majd dolgoznunk, de eszünkbe ne jusson erre hivatkozva pár perccel korábban hazamenni, mindenképp tűnjünk szorgalmasnak!
7. Jegyzeteljen!
Mivel az első nap a nagy találkozások és az általános tanácsok napja, jobb, ha mindent felírunk, amit nem akarunk elfelejteni. A mellettünk ülő nevétől kezdve a fénymásoló használati utasításásig mindent. A legfontosabb a nevek és beosztások felírása, megjegyzése - ajánlja a money.howstuffworks.com. Mindenki szeretni fog, ha emlékszünk rá, ki ő és mit csinál.
8. Kérdezzen, ne sztorizgasson!
Ahelyett, hogy újdonsült kollégáinkat régi sztoriainkkal szórakoztatnánk, inkább figyeljünk oda arra, ők mit mondanak. Ne akarjunk görcsösen jófejnek tűnni, mert csak kellemetlenül sokat magyarázó figurának könyvelnek el, inkább figyeljünk arra, amit mások mondanak. Ha bármi nem világos, inkább kérdezzünk, ne kezdjünk saját magunk megfejtést keresni. Első nap még az se kínos, ha visszakérdezünk valaki nevére: ahogy a pickthebrain.com ajánlja, viselkedjünk úgy, mint eminens diákok, és semmiképp se játsszuk el a tanár szerepét.
9. Ismerjen meg mindenkit!
Valóban nagyon nehéz egyszerre 20 ember nevét és arcát megjegyeznünk, de első nap erre kell koncentrálnunk. Úgyse fog menni a teljes lista, de legalább legközelebbi munkatársainkat jó, ha a nevükön tudjuk szólítani már másnap. Mosolyogva lépjünk a terembe, akkor a régiek is kedvesek lesznek velünk: a csoportvezető vagy HR-es valószínűelg körbevezet majd minket, és bemutat mindenkit. Legyünk kedvesek, érdeklődők!
10. Maradjon ki a pletykákból!
Bár hízelgőnek tűnhet, hogy rögtön első nap beavatnak minket a többiek a főnök magánéletébe, ne az legyen a legfontosabb, hogy bekapcsolódjunk a vállalati pletykahálózatba. Inkább ne reagáljunk a szaftos sztorikra, maximum csak bólogassunk, és ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek az emberek nem a barátaink (egyelőre)!
11. Egyelőre ne legyen önmaga!
Furcsa tanácsnak tűnhet, de csak annyit tesz, hogy ne sokkoljuk a közösséget azonnal minden hülyeségünkkel: ha túlbuzgók vagyunk, vegyünk vissza kicsit, ha hajlamosak vagyunk unott arcot vágni, igyunk reggel még egy kávét, hátha felpörgünk. Ha mindenki poénkodik értekezlet előtt, mi akkor se kezdjünk el egyelőre vicceket mesélni, már csak azért is, hogy kiderülhessen, egybevág-e egyáltalán a társaság humora a miénkkel.
