Tiszta sor, hogy a gyereknevelés nem játék, ezért érdemes tisztába tenni a családtervezés során a miérteket. Szülőnek lenni ráadásul azért sem kis kihívás, mert hiába a rokonok és ismerősök okoskodása, a tanácsok sokszor ellentmondanak egymásnak, vagyis hiába próbáljuk megfogadni azokat, mindenkinek eleget tenni úgysem tudunk. A legfontosabb azonban a gyerekek és a szülők boldogsága, vagyis a családi harmónia kialakítása és fenntartása. Ehhez pedig nem árt tudni néhány, gyerekneveléssel kapcsolatos érdekes tényt. A PsyBlog segítségével összeszedtük tíz, nemrégiben készült pszichológiai kutatás eredményeit, hogy eloszlassuk a leendő vagy gyakorló szülők kételyeit.
1. Gyerekkel boldogabb a kapcsolat, mint gyerek nélkül
Azok, akik családot terveznek, általában a szülőszerep okozta örömteli pillanatokról álmodoznak és az igazi nehézségeket csak a gyereknevelés során tapasztalják meg. Az utóbbi időben többször lehetett hallani olyan – kevésbé következetes - megfigyelésekről, amelyek szerint az anyasággal és apasággal járó kellemes dolgokat és örömérzetet a negatív dolgok és a fájdalmak eltörlik. Egy új kutatás azonban cáfolja a korábbi feltételezéseket és egyértelműen bizonyítja, hogy általánosságban véve - és napi szinten – a szülők jobban érzik magukat és teljesebb életet élnek, mint azok a felnőttek, akiknek nincsenek gyerekeik; mindemellett sokkal nagyobb örömöt okoz számukra a gyerekekkel való törődés és játék, mint bármilyen más elfoglaltság. A háromrészes kutatásból az is kiderült, hogy az apák különösen erős pozitív érzelmeket és boldogságérzetet élnek át, amikor együtt játszhatnak a gyerekükkel.
2. Nincs azzal semmi baj, ha a gyerek az első
Szintén ellentmondó kutatási eredmények születtek eddig annak kapcsán, hogy a gyerekközpontú nevelés bizonyos formái aláássák-e a szülők jólétét, vagy inkább pozitív egészségügyi hatásaik vannak. Jó hír, hogy a gyereknevelés nem csak örömforrás, de a kutatások szerint a gyerekközpontú hozzáállásnak valóban jótékony hatásai vannak. Dr. Claire Ashton-James pszichológus és munkatársainak vizsgálatai alapján a leginkább gyerekközpontú szülők boldogabbak, mivel számukra az élet értelmét a gyerekvállalás és az utódok felnevelése jelenti. Az ilyen szülők a gyermekgondozással járó tevékenységeknek nagyobb figyelmet és több időt szentelnek – és kevesebb negatív érzelmet is élnek át. „Ezek az eredmények is alátámasztják, hogy a másokkal való törődés boldogabbá tesz, ezért fontos szerepet tölt be a mindennapokban. Ebből a szemszögből nézve minél inkább gondoskodik a szülő a gyerek jólétérről – vagyis minél inkább gyerekközpontú -, annál több örömöt él át, vagyis a szülői szerepnek köszönhetően annál inkább tapasztalja meg nap mint nap az élet értelmét” – összegeznek a szakértők. Ami tehát a gyereknek jó, az nekünk is jó.
3. A "helikopterezéstől" depressziós lehet a gyerek
A kutatók szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy a helikopter szülők nem képesek a viselkedésüket a gyermek fokozatosan fejlődő érettségéhez, kompetenciájához és önállóságához igazítani. A gyermek fejlődésének bizonyos szakaszaiban valóban óriási szükség van a szülői kontrollra, de vannak, akik túlzásba esnek és emiatt nehezebb lesz elengedniük a felnőtt gyereket. Az ilyen szülők folyton a gyermekük fölött „repkednek”, mindenbe belekotnyeleskednek, kiveszik a gyerek kezéből az irányítást, vagyis általában helyette döntenek és cselekednek, ami extrémebb esetben súlyos neurózishoz vezethet, de az biztos, hogy a túlóvó szülők gyerekei később képtelenek lesznek maguk dönteni fontos helyzetekben.
Az élet valamennyi területén tehát a helikopterezés egy a gondoskodást és a fojtogatást elválasztó halvány vonal – főleg az idősebb, felnőtt gyerekek esetében. Egy a Journal of Child and Family Studies című szaklapban megjelent tanulmány szerzői 297 egyetemi hallgatót kérdeztek arról, hogy hogyan írnák le szüleik viselkedését, illetve hogy a nevelési módszer milyen érzelmeket vált ki belőlük. A felmérés eredményei alapján a szakértők egyértelmű összefüggést fedeztek fel a helikopterezés és a hallgatók magasabb depressziószintje, valamint önállóságuk, kötődésük és kompetenciáik alacsonyabb szintje között.
"A szülőknek észben kellene tartaniuk, hogy a szellemi és érzelmi fejlődés szempontjából mennyire ártalmas lehet a túlzott törődés és fontos, hogy változtassanak a stílusukon ahelyett, hogy zokon veszik, amikor a gyerek jelzi, hogy a törődés intenzitása számára már kényelmetlen” – figyelmeztet Holly H. Schiffrin, a tanulmány vezető szerzője.
4. A durva fegyelmezés sehova sem vezet, sőt...
Az amerikai szülők 90 százaléka vallja, hogy életében legalább egyszer alkalmazott már szigorú verbális fegyelmezést (szidta vagy káromkodott rá) a gyerekével szemben, amikor az rossz fát tett a tűzre. A serdülő vagy már felnőtt gyerek szigorú rendre utasítása azonban nem segít, sőt csak súlyosbítja a problémát. Egy 2013-ban készült vizsgálatba 967 amerikai családot vontak be, és kiderült, hogy a 13 évesek durva szóbeli fegyelmezése a következő életévben sokkal rosszabb viselkedéshez, valamint a depresszió tüneteinek kialakulásához vezetett, és ezen az sem enyhített, hogy a szülőknek szoros kötődése volt a gyerekkel. „Elhibázott az az elképzelés, hogy mindenféle következmény nélkül lehet keményebben is szólni a gyerekhez, csak mert egy szoros szülő-gyerek kapcsolatban a kamasz úgyis megérti, hogy szeretetből és törődésből bánnak vele úgy, ahogy. A szoros kötelék és biztonságérzet azonban nem enyhíti a durva szóbeli fegyelmezés hatásait” – fejtette ki a tanulmány vezető szerzője. A támogató családi háttértől és más körülményektől függetlenül tehát az ilyen szülői magatartás minden esetben káros.
5. Mikor legyen takarodó?
Nem újdonság, hogy az alváshiány különösen megviseli a fejlődésben lévő szervezetet, ám nem csak fizikailag, hiszen a rendszeres és kiadós alvás nagyon fontos a kisgyerekek szellemi fejlődése szempontjából is. Egy kutatásban 11 ezer gyerek alvási szokásait és kognitív funkcióit figyelték meg először 30-36 hónapos korukban, majd négy év elteltével ismét, hogy kiderüljön, milyen hatással van az alvás a kognitív funkciókra. „Bebizonyosodott, hogy a rendszertelenül alvó három éves fiúk és lányok később, kisiskolásként alacsonyabb pontszámokat érnek el matematikában és olvasásban, illetve a térbeli tudatosságuk is kevésbé fejlett társaikénál. Mindez pedig arra utal, hogy a három éves kor egy különösen érzékeny időszaka a kognitív fejlődésnek” – állapították meg a kutatók. Nem véletlenül hangoztatják a szakértők a fix, minden nap betartható takarodó bevezetését a háztartási szokásokba.
6. Végezzék el együtt a házimunkát!
Boldog gyereket nevelni jóval egyszerűbb, ha anya és apa kapcsolata példás. Az egyik leggyakoribb családi vitatéma pedig a házimunkák elvégzése szokott lenni. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a családi munkamegosztás (beleértve azt is, hogy az apák kiveszik a részüket a gyereknevelésből) az anyaság és az apaság minőségén is javít. Sokat számít például, hogy a feleség hogyan tekint az apa-gyerek kapcsolat minőségére, az ugyanis, hogy az apák rendesen kiveszik a részüket a gyereknevelésből, összefügg a szülői minőségről való pozitív vélekedéssel. Az eredmények rámutattak arra is, hogy mindkét fél egyetért abban, hogy javít a szülői minőségen, ha mindenki elégedett a családi munkamegosztással. Amikor a megkérdezett nők arról számoltak be, hogy férjük az átlagosnál nagyobb felelősségtudattal veszi ki a részét a házimunkákból – ezzel egyidejűleg mindkét fél sokkal elégedettebb volt az otthoni munkamegosztással. További vizsgálatok feltárták, hogy az asszonyok elégedettebbek a munkamegosztással, ha a házimunkát nem egyedül, hanem a párjukkal együtt végezhetik el. Mivel tehát valamennyi vizsgálat szisztémás összefüggést jelez a családi munkamegosztás, a szerepek megosztása és a családi harmónia között, ahhoz, hogy egyik fél se találja igazságtalannak a teendők szétosztását, érdemes együtt elvégezni a feladatokat, ilyenkor ugyanis – függetlenül attól, hogy ki mit csinál – minden egyes résztvevő sokkal elégedettebb a munkamegosztással.
7. A túl sok TV-nézés tényleg nem tesz jót a gyereknek
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia ajánlása szerint a kétéves vagy idősebb gyerekeknek nem szabadna naponta két óránál többet tévézniük, a kisebbnek pedig egyáltalán nem ajánlott. Egy új vizsgálat - amelyben kétezer kanadai kisgyereket figyeltek meg születésüktől fogva – során ugyanis kiderült, hogy két és fél éves korban napi plusz egy óra tévénézés az óvodába kerüléskor rosszabb teljesítményt eredményez. Minél inkább túllépték a gyerekek az ajánlott kétórás limitet, annál csekélyebb volt ötéves korukban a szókincsük, illetve a számolási és motoros készségeik is gyengébbnek bizonyultak azon csoporttársakéval szemben, akik nem vitték túlzásba korábban a tévénézést.
8. A mozgás viszont javítja az iskolai teljesítményt
Kétségbe ejtő tény, hogy már a legkisebbek is kezdenek rászokni az ülő életmódra és keveset tartózkodnak a szabadban, mivel inkább a képernyők előtt görnyednek. Pedig a testmozgás nem csak a felnőttek szellemi és fizikai teljesítményére – vagy az érzelmi világukra – van jó hatással, de a gyerekek agyi kapacitására is. Egy 11 éves fiúk és lányok életmódját, valamint iskolai teljesítményét vizsgáló kutatás szerint a mérsékelt vagy intenzív testmozgás nagy mértékben javítja a tanulók eredményeit a matematikában és más reál tárgyakban, illetve az anyanyelvüket is helyesebben használják. A pozitív hatást az alanyok 16 éves korban tett vizsgáinak eredményei is igazolták és érdekes módon a lányok reál tárgyakban elért sikereihez különösen hozzájárult a plusz testmozgás.
9. Az intenzív anyáskodás veszélyes lehet
Néhány anyuka azon az állásponton van, hogy a gyereknevelés sokkal stresszesebb a munkánál, és hogy van összefüggés a gyereknevelés, a stessz-szint, valamint a bűntudat érzése között. De akkor hogyan lehet összeegyeztetni ezt a tényt azokkal a tapasztalatokkal és kutatási eredményekkel, amelyek szerint a gyerekek örömet hoznak a mindennapokba és értelmet adnak az életünknek? Az ellentmondás lehetséges oka az eltérő szülői hozzáállás: a Marylandi Egyetem kutatói szerint az intenzív anyáskodás például a szülőnek és a gyereknek sem tesz valami jót. Egy nemrégiben készült online felmérésbe 181 szülőt és öt év alatti gyereküket vonták be és a válaszok alapján azt a következtetést vonták le a szakértők, hogy azok az anyukák voltak a leginkább hajlamosak a depresszióra és az életükkel való elégedetlenségre, akik a leginkább támogatták azt az elképzelést, hogy a gyerekek igazi kis szentek, vagy hogy a nők sokkal jobb szülők, mint a férfiak. Természetes, hogy törődéssel és szeretettel fordulunk a gyerekünkhöz, de a szakértők szerint ez nem jelenti azt, hogy az utódok miatt fel kellene áldoznunk saját mentális egészségünket.
10. Miért különböznek annyira a gyerekeim?
A többgyerekes szülők biztosan feltették már maguknak azt a költői kérdést, hogy vajon miért tér el annyira testvérek személyisége. A humán viselkedésgenetika egyik leglényegesebb megállapítása, hogy az öröklődés helyett inkább a környezeti hatásoknak van befolyása a személyiségfejlődére. Ez alapján pedig a testvéreknek körülbelül annyi közös belső tulajdonságuk van, mint az egymással semmilyen rokoni kapcsolatban nem álló embereknek, vagyis nem sok. Mindez azért is érdekes, mert a testvérek genetikai kódja ötven százalékban megegyezik. A válasz azonban nem a DNS-ben, hanem abban a környezetben rejlik, ahol a gyerekek felnőnek.
Érdemes tehát olyan tényezőket is számításba venni, mint a lurkók eltérő kapcsolata a szülőkkel és a testvérekkel, az iskolában szerzett barátok és más-más tapasztalatok, vagy a különböző közösségekhez való tartozás. Ezek az apró eltérések összeadódva annyira különbözővé teszik a testvéreket, hogy ha külsőleg nem hasonlítanának egymásra, akkor nem is sejtenénk, hogy van köztük vérbeli kapcsolat. Mindez azt jelenti, hogy mivel a testvérek személyisége általában eltér, az egyik gyereknél működő szülői stratégiák a másik gyereknél nem feltétlenül válnak be. Ez pedig a szülői szerepnek csak az egyik nagy kihívása a sok közül.
