Aki depressziós, az igazából csak szomorú, és elég lenne összeszedni magát, mert ez nem egy betegség, igaz? Hát, nem igaz. És ahogy az most egy kutatásból kiderült, hiába a negatív attitűd, a súlyosan depressziósok nem érzik ki jobban egy beszélgetésből a negatív érzelmi mondanivalót, mint kevésbé depressziós társaik. Meg úgy általában is kevésbé tudnak kinyerni egy beszédből bármiféle érzelmi mondanivalót, írja a PsyBlog.
Az austini Texasi Egyetem diplomás hallgatója, Zilon Xie és kollégái mérsékelt és előrehaladott depressziós tüneteket mutató diákokat kértek fel a kutatáshoz, amely során öt érzelemtípusnak megfelelő (düh, félelem, öröm, bánat, közöny) megfelelő mondatokat hallgattattak velük, és közben környezeti háttérzajokat is lejátszottak nekik. Hogy mi szükség volt a háttérzajokra? Korábbi kutatások szerint az ilyen típusú zajok mellett a súlyosan depressziósok hajlamosabbak a negatív érzelmek észlelésére ilyen körülmények között, mint kevésbé depressziós társaik.
Xie, a kísérlet vezetője elmondta, hogy az eredmények szerint azok, akikről megállapították, hogy a súlyosan depressziósok, úgy általában is sokkal kevesebb érzelmet ismertek fel a szövegből, mint azok, akiknek a depressziója enyhébb. Hogy ez miért lényeges? Mert ez is bizonyítja, hogy a depressziós igenis betegség, ráadásul a rosszabb érzelem-felismerő képesség részben magyarázhatja, miért izolálódnak még jobban a súlyosan a depressziósok.
