Olcsó közhely, miszerint gyakorlás teszi a mestert. Pedig annak, aki egyszerűen képtelen ismerősei kérésére nemet mondani, és ezért gyakran érzi magát kihasználva, tanulnia kell az elutasítás módszerét. A gyermekként kapott többségében tiltó -de kifejezetten a gyermekre vontakozó- magatartási szabályokat sokaknak nem sikerül levetkőzniük felnőtt korukra sem, így az esetek többségében ebből fakad az önös érdekérvényesítés képességének hiánya.
A pszichológusok szerint akkor értünk lelkileg felnőtté, ha az otthonról hozott szabályokat, értékeket mérlegre tettük, és elhagytuk azokat, amelyek nekünk nem váltak be, nem vittek minket előre, de megtartottuk vagy kiépítettük azokat, amelyek érdekeink érvényesítése, magabiztosságunk megléte miatt fontosak.
Ha valaki rendszeresen fél nemet mondani, könnyen előfordulhat, hogy hosszú távon lelki problémákkal kell majd számolnia. Christa Roth-Sackenheim, a Német Pszichiáterek Szakszövetségének vezetője szerint tudni kell nemet mondani, különben hosszabb távon saját érdekeink, önbecsülésünk és végső soron belső elégedettségünk láthatja kárát. Hét egyszerű tanács, hogyan kezdj neki:
1. Kérj időt!
A szakértő tapasztalatai szerint az emberek többsége hajlamos arra, hogy egyből igent mondjon a kérésekre, mivel azok túlságosan hirtelen érik őket. Ilyen esetekben ajánlatosabb rövid gondolkodási időt kérni, és végiggondolni, hogy meg akarjuk-e tenni a kért dolgokat. „A gondolkodási idő alatt mérlegelni kell, mennyi erőnk és kedvünk van a kérés teljesítéséhez, és azt is érdemes megfejteni, hogy az illető miért minket kér szívességre, és miért nem saját maga intézi azt el.”
2. Gondold át: fontos, hogy ő is kedveljen?
A legtöbb esetben azért nem utasítjuk vissza a kérést, mert attól tartunk, hogy azután már nem fognak minket kedvelni. „Ilyenkor azonban azt a kérdést is fel kell tennünk magunknak, hogy ’engem mindenkinek kedvelnie kell?’, és mernünk kell erre a kérdésre is nemmel válaszolni” – tanácsolja a pszichiáter. A legtöbbször tehát az elutasítással járó következményektől tartunk.
3. Számolj! Ugyanannyi időd jut magadra, mint az ismerőseid kéréseire?
Nyilván a főnök által kért, az adott munkakörhöz kapcsolódó dolgok nem feltétlenül tartoznak a visszautasítható kategóriába. Azonban, ha azt vesszük magunkon észre, hogy szinte soha sem utasítjuk el ismerőseink kéréseit, ajánlatos végiggondolni, mennyi időt és energiát tudunk saját érdeklődéseinkre fordítani, és ehhez képest mennyit emészt fel a mások számára fontos szívességek elintézése.
4. Hidd el, nem önzőség!
„Attól senki sem lesz rossz ember, ha egy-egy kérést elutasít. Az, hogy saját igényeinket is figyelembe vesszük, nem azt jelenti, hogy egoistává válnánk, sokkal inkább személyiségünknek ad megfelelő tartást. Csak akkor ajánlatos mások igényeinek teljesítése, ha mi magunk elég energiával rendelkezünk hozzá, túlvállalásként semmiképpen sem” – mondja Roth-Sackenheim.
5. Maradj higgadt!
Ne stresszeld magad előre! Az elutasítás akkor működik a legjobban, ha nyugodtan és világosan fejezzük ki magunkat.
6. Indokold meg, miért nem!
Megkönnyítheti a nem kimondását, ha megindokoljuk azt. Vagyis fontos, hogy a szívességet kérő is legyen tisztában döntésünk hátterével. Így azt is közvetíthetjük a másik felé, hogy az okok részletezésével olyan dolgokba is beavatjuk, amelyekbe csak bizalmasainkat vonjuk be.
+1 Éreztesd, hogy nem lerázni akarod!
Sokszor az is megoldás, ha a kérés csak egy részét teljesítjük, esetleg egy későbbi időpontban teszünk neki eleget, vagy olyan ötletünk támad, amely az ismerősnek is megoldás lehet a problémájára. A lényeg, hogy a szívességet kérő érezze, nem lerázni akarjuk, egyszerűen csak tényleg nem tudunk segíteni.
