A Robert Burns Nemzetközi Alapítvány tizenharmadik alkalommal rendezte meg a költőről elnevezett bálját ezúttal a Corinthia Royal szállóban. Nem csak Magyarországon élő skótok jöttek el erre az elegáns vacsorára, hanem a hazai üzleti élet egy-egy vezető személyisége is. Ez az összejövetel egyfajta összegzése a tavaly elért eredményeknek, amelyek leginkább a jótékonykodás területére terjednek ki.
A fellépők abban jöhetnek, amiben akarnak
Mondták ugyan nekem, hogy a fellépők nagyjából jöhetnek, amiben akarnak, de azt is, hogy ez egy elegáns rendezvény és azért mégiscsak ildomos lenne eszerint ruházatot választani. Gondoltam, én nem erőltetem azért az öltönyt, felvettem egy barna inget (nem is tűrtem be) és egy kicsit régi, a farmernél egy fokkal alkalmibb barna nadrágot, és úgy gondoltam, nem lehet velem szemben kifogás.
Amikor azonban beléptem a hajdan Royalnak hívott hotel kapuján, éreztem, hogy alulöltözött vagyok, és ez az érzésem nőttön nőtt, amikor a bálteremhez értem. Az estélyen igazán elegáns emberek ültek a díszes teremben, ahol a falakról reformkorunk nagyjai néztek rájuk, jólöltözött felszolgálók sürögtek-forogtak közöttük, tehát igazán úgy történt minden, ahogy az a vonatkozó nagykönyvben megíratott.
Jótékonyság a hotelben
Ugyan részben mint a Dívány kiküldöttje voltam jelen, mégis elsősorban az egyik programpont miatt érkeztem. A bált rendező skót alapítvány ugyanis súlyos beteg gyermekek részére nyújt támogatást. Fő partnerük a SOTE 2. számú Gyermekklinikája. Minden évben rövid műsort ad a kedvezményezett gyermekek egy-egy kisebb csoportja az éves bálon.
Egy volt osztálytársam kislánya szintén átesőben van a gyermekrák szörnyűségein. A mamája megkért arra, hogy vegyek részt egy koncerten, amit a Bazilikában rendeztek pár héttel ezelőtt többek között a kislánya és betegtársai részvételével. Az esemény híre eljutott az alapítvány embereihez és felkérték a gyerekkórus pár tagját, hogy az ott előadott híres "We Are The World"-öt énekeljék el a Burns-vacsorán is.
A szervező beszáll a gitárjával
Az előző nap estéjén a báli helyszínen lehetett próbálni mind a műsort, mind a hangosítási lehetőségeket. Ekkor derült ki a számomra, hogy nem egyedül leszek zenei kísérőként, hanem az egyik szervező is beszáll gitárjával hozzánk.
Szombaton nyolc órára volt betáblázva számos egyéb programba a srácok előadása, de már hét után megérkezett a társaság nagy része, hogy egy kicsit akklimatizálódjon és felkészüljön. Külön termet biztosított a rendezőség, ahol ugyan nem a báli fogások, de többféle melegített étel (ha már Skócia, akkor haggis is) várta a gyerekeket és szüleiket. Ekkor egy kis beéneklés és hangnem-egyeztetés után még volt mód némi falatozásra.
Nem elvárás a színpadi rutin
Az előadás kissé bátortalanul indult, de nem is volt elvárás a színpadi rutin. Habár a hangosítás nem mindig támogatta a műsort, sokak figyelmét így is felkeltette. Hogy alkalmazkodjunk az ünnepséghez, a "We Are The World" mellett pár Robert Burns-vers, versrészlet is elhangzott és legutolsó számként pedig a "megasláger" "Auld Lang Syne" zárta a blokkot.
Az eseményen a legrégebb óta patronált SOTE-gyermekklinika főorvosa is jelen volt, de több más egészségügyi intézetnek szerzett már pénzt az alapítvány. Köztük a bakonyszűcsi Rákgyógyászati Központnak, a XI. kerületi Down Alapítványnak és a Kiskunhalason működő gyermekrák-szervezetnek is.
Minden a focival indult
A skót-magyar barátság már több mint tízéves szervezete egy focirajongó kezdeményezése alapján indult. Ugyanis Steward Miller Puskás Öcsi halálakor a magyar focista iránt rajongó édesapja emlékére a brit nagykövetségen keresztül egy fémlabdát jutatott az elhunyt labdarúgó feleségének. A labdán az állt: "A skót nép nevében". Az átadást a Magyar-Skót Társaság szervezte meg úgy időzítve az eseményt, hogy az özvegy az éppen Budapestre látogató Sir Alex Fergusontól kapja meg a díjat.
Az asszony azonban nem tartotta magánál a labdát, hanem rögtön felajánlotta jótékonysági célra. A Magyar-Skót Társaság vezetője, Magyar Zoltán - aki egyben labdarúgó szakember - megnyerte a díjátadó Fergusont, hogy a Robert Burns Alapítvány tiszteletbeli elnöke legyen.
Fém vándorlabda
A kis fémlabdát amolyan vándordíj formájában minden évben más nyeri el, de nem kapcsolódik futballtevékenységhez; az alapítvány céljaira legtöbbet felajánló személy vagy szervezet kapja. Ennek a "versenynek" az eredményeképpen az alapítvány sok tízmilliós szponzorációkhoz jut, amit a beteg gyermekek gyógyulására javára fordít. Nem utolsósorban pedig magyarországi vállalatok társadalmi szerepvállalására ad apropót. Így a bál is hozzájárul az adománygyűjtéshez.
Az alapítvány egyik legeredetibb eredménye azok az ideiglenes szálláshelyek, amelyeket abból a célból hoztak létre, hogy a fővárosba gyógykezelésre érkező gyermekek és szüleik két kezelés közötti időben lakhassanak valahol. Sokuknak nincsenek olyan ismerősei, ahol szállást kaphatnának, valamint az is gond, hogy nem csak sok idő, hanem sok pénz is az utazgatás távoli városokból, falvakból.
A bál programjából nem hiányozhatott a skót tánc és duda sem, sokan pedig az alkalomhoz illően skót szoknyába öltöztek, de nem csak skótok, hanem pár magyar vezérigazgató is.
