A karácsony a szeretet ünnepe – elméletileg. De ha a karácsonyi ajándékok miatti idegeskedéshez, az év végi rohanáshoz hozzáadunk még pár régen látott, távoli rokont, némi anyagi problémát és sok alkoholt, máris érthető, hogy az ünnepi időszak miért van – általában negatív – hatással ránk. Brian M. Hughes, a Galwayi Egyetem pszichológus professzora szerint az év legcsodásabb időszaka egyben a leginkább stresszes is. Az ESS eredményei (European Social Survey - nemzetközi összehasonlító vizsgálat, amelynek célja az európai társadalmak monitoring kutatása szociológiai és politikatudományi szempontok szerint) is azt mutatják, hogy ebben az időszakban alacsonyabb szubjektív jóllétről számolnak be az emberek.
A szakember szerint az egyik gócpont a szokásos privát terünk elvesztése – itt nem csak arról van szó, hogy a karácsonyi vásárokban és az utcán is rengetegen vannak, de az ilyenkor jellemző vendégjárások miatt vagy a mi otthonunkban fordul meg sok „idegen” vagy mi töltünk sok időt mások otthonában. Konfliktusforrást okoz az egyénnek az is, hogy a különböző családoknak igencsak eltérő a dinamikája. Azok a „felnőtt gyerekek”, akik már rég nem a szülőkkel élnek, ilyenkor hosszabb időt töltenek a családi fészekben, a gyerekkori viselkedésminták visszatérését pedig stresszként élhetik meg. Ez felerősítheti azokat az ellentéteket, amelyek egymástól távol élve abszolút nem jelentenek problémát.
Kínos beszélgetésből egymást építő társalgás
Karácsonykor sokan belefutnak kínos, vagy épp bosszantó beszélgetésekbe családtagjaikkal. Az év végén már mindenki fáradt, érzelmileg felfokozott állapotban van, és ha az ünnepi időszak sok utazással is jár, akkor ezek a hatások összeadódnak – véli Linda Blair brit pszichológus.
Ilyenkor óhatatlanul jönnek a mikor-lesz-már-gyereked típusú kérdések a régen látott nagynénitől, vagy a reménytelennek látszó politikai véleményütköztetések az unokatestvérünkkel. Ezeket a beszélgetéseket nem mindig lehet megúszni, de van pár trükk, hogy pozitív irányba fordítsuk a dolgokat, és ne teherként, hanem épp ellenkezőleg, építő beszélgetésként éljük meg őket, ahol egymást is jobban megismerhetjük.
Ezek az esetleges konfliktusok egyébként a szakember szerint azért alakulnak ki, mert az ünnepek alatt sokkal több időt töltünk olyan emberekkel, akikkel nagyon eltérő a véleményünk, a habitusunk. A normál hétköznapokban a barátaink, partnerünk, kollégáink személyében olyan emberek vesznek minket körül, akiket mi „választottunk”, következésképpen valószínűleg hasonlóbbak vagyunk hozzájuk. A családunkat viszont nem választhatjuk meg – szól a népszerű mondás, nagyon bölcsen.
Nem kell azonban hasonlítanunk hozzájuk, vagy egyetértenünk velük ahhoz, hogy szeressük őket! Ha nem vagyunk egy véleményen, jobb, ha a karácsonyi halászlé fölött megpróbálunk a nagyon komplex, heves indulatokat kiváltó témáktól elkormányozni mindenkit – a politika és a vallás tipikusan ilyenek. Ha ennek ellenére a kedves rokon továbbra is üti a vasat, kérdezzük arról, miért látja úgy a dolgokat, ahogy – az emberek általában szeretnek magukról beszélni, és pozitív érzettel fogják társítani az ilyen típusú kérdéseket.
A semleges témák jók
Ha beszélgetni szeretnénk, de kerülnénk a kínos köröket, mindig jó ötlet valami semleges téma bedobása – például ki hogyan tölti az ünnepeket - vagy valami olyasmi, amiről csak a kérdezett rendelkezik információval. Kérdezzük a hobbijáról, a munkájáról, a gyerekek iskolájáról, az unokákról – nagyszülők esetén ez szuper nosztalgiázós beszélgetésekbe csaphat át, amit már mi is élvezni fogunk. Hasonló jó taktika valami semleges, közös alap keresése, amiben biztosan egyetértünk, legyen ez csak a hagymás tört krumpli szeretete vagy az időjárás méltatása/szidalmazása. Ezekkel ugyancsak pozitív érzetet tudunk kelteni, és nagyobb rá az esély, hogy kellemesebb témák felé tudjuk terelni a további beszélgetést – javasolja Linda Blair.
Persze vannak olyan esetek, amikor nekünk magunknak kell nyitottnak lenni, és igenis meghallgatni az ellentétes véleményeket. A családi karácsonyok nem szükségszerűen szólnak a vitákról, ha egyébként értelmes véleménycserébe bocsátkozunk, akkor abból mi is sokat profitálhatunk, és egymásról is többet megtudhatunk – ehhez persze az kell, hogy a másik is partner legyen.
Nézzünk körül a szűkebb családban is
A távolabbi rokonokkal, szülőkkel, nagyszülőkkel még ebben az időszakban is kevesebb időt töltünk, mint a közvetlen családunkkal. Főleg a partnerünk az, akivel a terhek nagy részét együtt kell viseljük ilyenkor, így nagyon fontos, hogy vele közös platformon legyünk, támogassuk egymást, erőt merítsünk egymásból. Brian M. Hughes szerint a terhek és a stressz nagyobb arányban érinti a nőket: majdnem a felük számol be karácsony környékén nagyobb mértékű stresszről, míg a férfiaknak csak a harmada.
A nők egyébként jellemzően sokkal nagyobb felelősséget viselnek ilyenkor a főzésért, a bevásárlásért, ajándékcsomagolásért, takarításért, és minden logisztikai feladatért, mint a férfiak. Remek technikák, ötletek vannak arra, hogy a családi karácsony valóban családi legyen, ne pedig az édesanya egyszemélyes kálváriája az utolsó lehullott tűlevelek összeporszívózásáig. A karácsonyi készülődés remek párkapcsolat-erősítő tréning is lehet, aminek a végén valami valóban jó vár ránk – együtt.
Reboot a szervezetnek
A karácsonynak fontos terápiás feladata van az év végén: egyfajta újraindítás ez a szervezetnek, az önreflexió és a relaxáció időszaka - véli Brian M. Hughes. Az emberek ilyenkor kiszakadnak a megszokott életükből, tulajdonképpen be vannak zárva a családjuk körébe, és egyszerűen nem tudnak a megszokott dolgaikkal foglalkozni. Ez alapvetően egy nagyon hasznos hétköznap-detoxként fogható fel.
Nem jó, ha pont ebben az időszakban nehezedik ránk a legtöbb nyomás – sok helyen az év végén futnak ki a projektek, amik sok munkával járnak, és szinte mindenki túlterhelt. Ehhez adódik hozzá az a fajta nyomás, miszerint a karácsonynak van egy ideális ünneplési módja. Él valamiféle kép a fejükben (és az most mindegy is, hogy modern, tradicionális, templomba járós, sokat ajándékozós, vagy akármilyen), aminek minden áron próbálnánk megfelelni, és a legnagyobb téboly közepén varázsütésre ünneplőbe öltöztetni a lelkünket. Persze csalódottak vagyunk, ha ez nem sikerül, hiszen a karácsonynak „nem ilyennek kellene lennie” – mondjuk mi.
Mindez természetesen tévedés.
A karácsony ünneplésének nincsen univerzális módja. Nincsen olyan, hogy a „karácsony igazi értelme”. A karácsony van értünk, és nem mi a karácsonyért - ezt sose felejtsük el. A karácsony sokkal alkalmazkodóbb, rugalmasabb és változatosabb, mint gondoljuk, és ez már önmagában csodálatos. És ha megtaláljuk a módot, ahogy mi szeretnénk ünnepeli, az igazán felszabadító.
A cikket a Brand & Content készítette a Telenor megbízásából, nem a Dívány szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.