#VILÁGOM

Fürödjön és kézműveskedjen a Vízraktérben a karácsony szellemében!

Lavati Anett 2011. december 20., kedd 07:55

Ez a program nem csak a bizarrsága miatt érdekes!

Gondoljunk csak bele! Vészesen közeleg a Karácsony, a gyerek minden nap új ajándéklistával áll elő, fogalmunk sincs, hogy mit vegyünk a pasinknak/csajunknak/anyósunknak, mert a pasink/csajunk/anyósunk teszem azt túl sok amerikai filmet nézett, és ha nem olyan ajándékot kap, ami tetszik is neki, visszacseréli, elajándékozza másnak, mi pedig ott állunk megszégyenülve, már megint elcsesztük a karácsonyt. És miközben lefitymáló mosolyok között nézegetik a tőlünk kapott ajándékot, közben a gyerek bőg, hogy nem ezt akarta, megeszünk 2 rúd beiglit, és megisszuk az összes vörösbort, amit a halászlé mellé szántak. De most van kiút. Ha már eleve tudjuk, hogy alkalmatlanok vagyunk arra, hogy a megfelelő ajándékkal lepjük meg szeretteinket (és az anyósunkat), akkor itt az idő egy kis lazításra. Ha már úgy is szarul fog sikerülni az ajándékozás, előtte miért is ne kapcsolódhatnánk ki egy kicsit?

stockfresh 796069 making-christmas-decorations sizeM

A Vízraktér kitalálta a balul ajándékozók legjobb programját, így reklámoz: „Eleged van a karácsonyi hajtásból? Nincs ötleted, hogy mit adj karácsonyra? Vagy csak szimplán felidegesített a tömeg plázában?” Naná, hogy elegünk van, már októberben kiírattuk a háziorvossal az adventi xanax-adagunkat. De!  December 10-től karácsonyig minden nap a Vízraktér ezt a programot kínálja:

A hét minden napján képző- és iparművészeti vásárt várja a látogatókat. A művészek minden alkalommal jelen lesznek, így megfigyelhető, hogyan is készül egy-egy remekmű. Ha kedvet kapunk, be is állhantunk saját ékszert, dísztárgyat készíteni. A lehetősségeknek csak a kreativitás szabhat határokat.

A kézműves vásár kiváló gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Ha a kézimunkához nem éreznek affinitást, egy pohár forralt borral lehet a művészeket figyelni, vagy egy karácsonyi stressz levezető fürdőt venni, amíg gyermekük alkot.”

Tehát kapjuk a hónunk alá a gyereket és a csajunkat, esetleg az anyóst, is, de őt talán mégsem, és menjünk el a Vízraktérbe, ahol a medencében borozgatva figyelhetjük, hogy kézműveskedik kis családunk. Ezzel a húzással elérhetjük náluk azt, hogy nekünk igenis fontos a karácsony, pedig mi csak így készülünk az újabb csalódott ajándékbontogatásra. A gyerek örül, ha valamit kézműveskedhet, jellemépítő, és az alkotás öröme, nos. Bennük még igen csak megvan. Ha a gyerek örül, akkor a csajunk/pasink is örül. Sőt még az anyós is. Mi pedig lazíthatunk a Király gyógyfürdőben, még akkor is, ha ízületi degeneratív betegségünk van, vagy idült és félheveny ízületi gyulladásunk, még akkor is, ha idegzsábánk van. Ugyanis a gyógyfürdő vize nátriumot is tartalmazó kálcium-magnézium-hidrogénkarbonátos és szulfátos-kloridos hévíz, melynek fluoridion-tartalma is jelentős.-írja a honlap.

Minden nap négy és kilenc óra között garantált a kikapcsolódás a Vízraktérben, a  II. kerülteben Budapesten a Fő utca 84. Szám alatt.

Dumaszínház- a magyar imád fingós vicceket hallgatni vacsora közben

Lavati Anett 2011. december 18., vasárnap 08:00

A stand-up comedy gyökerei a vásárokban, varietékben és cirkuszokban fellépő viccmesélő figurákra és bohócokra vezethető vissza, majd a 19. század vége felé kezdett kialakulni a műfaj az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Humoristák, írók álltak elő monológokkal, így például Mark Twain is elismert és kedvelt előadó volt. A következő nagyobb lépés a műfaj történetében a rádió megjelenése és aranykora jelentette. Ezután a műfaj jellemző helyszíne az éjszakai bárok és klubok lettek. Az ötvenes-hatvanas években megjelent a faji kérdés mint humorforrás, és egyre több lett a szexuális témájú tréfa. Ebben az időben lett népszerű például Woody Allen is. Az 1960-as évek második felében több fekete humorista is már vegyes közönség előtt lépett fel és lett népszerű.”- tájékoztat a Wikipédia.

Jobb, mint egy Rorschach-teszt

Az Élet és Irodalom ezt írja a műfaj nehézségeiről: „A stand-up comedy magyar jelentése a kiállás bandázs nélkül, vért nélkül. Kiállni mezítelen személyiséggel a nagyérdemű elé. A stand-up a kétségbeesettek kétségbeejtően komisz műfaja. Nincs segítség: nem a díszlet, a partner, a szerep hiányzik leginkább. Gyilkos nehézsége, hogy áttetszővé válik az emelvényre kiálló. Kilátszik kendőzetlenül valóságos személyisége. Ha pökhendi, ha hízelkedő, ha rátarti, ha lágyagyú, ha lenézően eszes. Nincs mese, nincs szerep mögé búvás. Jobb, mint egy Rorschach-teszt. Leleplezőbb a Szondi-sorstípusoknál.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Instant terápia a színpadról Pokorny Liával

Lavati Anett 2011. december 15., csütörtök 14:26

Bácskai Júlia – akinek honlapja szerinti önmeghatározása pszichológus, író és "szabadszóműves" – azt mondja, rájött arra, hogy a pszichológiát nemcsak úgy lehet megmutatni, hogy a katedráról prédikál, vagy hogy ontja magából a könyveket. „A színpadon életközelben, ha úgy tetszik, 3D-ben, színesen, szagosan mutathatom be azokat a lélektani helyzeteket, amelyeket többé-kevésbé mindenki ismer. Mindig két színészt választok, akik 90 perc alatt 8-10 jelenetben járnak körbe egy pszichológiai helyzetet” - ismerteti az általa létrehozott és évek óta sikerrel működő Pszichoszínház (öndefiníciója szerint "hangulat- és kapcsolatjavító vándorszínház") játékszabályait.

TSD9372
Fotó: Kováts Dániel

Ez szombat este sem volt másképp. Már 12. éve működik a Pszichoszínház, minden hónap 10-én tartanak egy előadást, mindig más tematikával. Volt már téma a Született szőkeségek?, a Gátlásokba zárva, a Szenvedélybeteg vagyok!, a Keresem az igazit!. Ez alkalommal minden a Kiszolgálva, kiszolgálatva kérdéskör körül forgott. Általában Pokorny volt kiszolgáltatva, és nagyon sokszor éreztem magam én is ebben a helyzetben. A színpad jobb sarkában foglalt helyet Bácskai Júlia - mint moderátor, rendező -, a színpad bal sarkában pedig Bóna János improvizált hegedűjén. A két főszereplő, Pokorny és Fodor nagyon kevés kellék segítségével, nagyon kevés díszlet között adta elő azokat a szituációs feladatokat, amiket Bácskai ámodott meg. Egyfajta kétszemélyes Beugró, a paprikajancsi Novák, a többiek, és az olykor erőtetett poénok nélkül. Persze a nem erőltetett poénok is hiányoztak egy darabig, de a közönség annyira hálás volt, hogy többször éreztem magam kellemetlenül, amikor egy-egy, a legkevésbé sem vicces jelenet közben vagy végén harsány nevetésben törtek ki.

A nagyjából egyórás előadás után Bácskai egyfajta osztályfőnökként elkezdte kérdezgetni a közönséget: Mi volt a tanulság? Mit kellett volna csinálni ekkor és akkor? Az első sorban ültem, nagyon lassan próbáltam lefelé csúszni a székben, láthatatlanná válni. Kicsit féltem, hogy feleltetve leszek. Szerencsére akadt néhány kedves néző, aki megosztotta életbölcsességeit és tapasztalatait a kiszolgáltatottsággal kapcsolatban. Például, hogy egy kapcsolatban senki sem lehet kiszolgáltatott, mivel a kapcsolat arról szól, hogy egyenlőek a felek. Aha. Mintha a Harcosok Kulbja gümőkórosainak terápiás összejövetelére teleportáltam volna.

Aki további kezelésre vágyik, örülhet, hiszen "Bácskai Juli pszichológus „szabadszóműves” bemutatja január 10-én „Nem lát. Nem hall. Nem beszél.” c. előadását 20 órakor, Lázár Katival és Elek Ferivel az Eötvös10-ben. Improvizál: Bóna János" - írja a Pszichoszínház honlapja.

Matekóráról a kiállítótérbe: pucér barátnőit fotózza a 17 éves fotóművésznő

Lavati Anett 2011. december 14., szerda 11:48

Kovács Zsófi Miskolcon él és tanul. Kiállítása nem csak azért különleges, mert egy 17 éves lányról van szó, nem csak azért, mert Budapesttől majdnem 200 km-re lakik, hanem azért, mert kamaszlány létére úgy fogja a fényképezőgépét, és akkor kattint, ahogyan és amikor a nagyok is tennék. A Butik Presszó és Klubban december 2-tól láthatóak a képei az alsó szinten. Összesen 18 fotóról beszélünk (a névjegyképen kívül), ami ugyan nem egy ezer darabos puzzle, de megéri elmenni és megnézni. Nem csak a meztelen csajok miatt, hiszen rajtuk kívül van ott még néhány igen jól megkomponált természetfotó is. Zsófi elárulta, a természetfotózást kezdetben nem tartotta igazán nagy számnak, de nemrégiben ráérzett az ízére.

„Ezt a hobbit nem választottam, csak úgy jött, amikor a kezembe adtak egy profibb gépet. Egy Nikon D60-as gépet használok, egyszerű, 18-55-os kitobival. Ritkán érzem, hogy szükségem lenne ezen az alapfelszerelésen kívül másra is.”

5093565667 69e3c51a7c b
Fotó: Kovács Zsófia

Kovács Zsófi nem szeretne a fotózással profi szinten foglalkozni, ez számára tényleg csak egy hobbi, mint ahogy nekem 17 évesen a versírás és a légpuskázgatás volt. Ahogyan elmondta, ki tud ebben teljesedni, a feszültséget is remekül oldja, ami exlégpuskás létemre ugyan nehezen elképzelhető, és a képeket nézve sem, hiszen az ember fia pulzusa azért megugrik egy kicsit egy-egy jól beállított meztelen fotótól, az ember lánya szíve pedig szintén nagyot dobban egy nagylábujjon egyensúlyozó pillangó láttán.

Kovács Zsófi a továbbtanulás kapcsán még nem döntött, de azt tudja, hogy a művészet marad: talán animáció, illusztráció, dizájn területen keresgél majd, de még az újságírást is kilátásba helyezte. Következő kiállítása a Manzárd Cafén lesz májusban. A Butikban rendezett Inspiration című kiállítását pedig december végéig tekintheti meg mindenki, aki kíváncsi azokra a képekre, amikre Zsófi a legbüszkébb, hiszen ezeket állította ki.

Munkáit megtekinthetik a következő három linkre kattintva:
www.flickr.com/zsofici
www.flickr.com/egozsofici
www.infinitelifedrops.wordpress.com

Árpa Attila ősmagyar képregényében találta fel a harci turult

Lavati Anett 2011. december 13., kedd 11:26

A képregényekről legtöbbünknek az amerikai szuperhősök, vagy Zórád Ernő Rejtő-feldolgozásai villannak be először, pedig ennél sokkal többről van szó. Mit nekünk Superman, Batman, Spiderman, sőt Fülig Jimmy, ha itt lehet Turulman, lelkesedtünk Árpa Attila ősmagyar képregényének hallatán, bár aztán kiderült, ennyire azért sajna nem szállt el velük a csodaszarvas.

A már hagyománnyá vált képregényvásárral zárta az évet a Magyar Képregény Szövetség. A hetedik Hungarocomixra nagyon sok, hazai alkotótól származó mű is érkezett, így valamelyest sikerült szépíteni a 2011-es képregénytermés átlagán az elmúlt három évhez képest. Képregényesedett a Besenyő család és Lorán Barna, de ezen a számára új területen próbálta ki magát Árpa Attila is a Sötét kor című projekt mutatványszámával.

Árpát igazán jól ismerheti mindenki, ha találkozott az elmúlt években bulvársajtóval, mert ez  folyamatosan figyelemmel kísérte munkásságát, legyen az szerencskerék-pörgetés, filmrendezés, vagy éppen az, hogy százötvenezret ajánlották a felsőtestéért. És persze arról is olvashattunk, hogy a színész-producer, rendező májusban kificamította a bokáját.

Bokája jobban van, hiszen igen lendületesen mozogott a csinos hosztessz lányok között, és a színpadon sem bicegett, ahol bemutatta a közönségnek első képregényét, a Sötét kort.

A turulfantasy-t két történetíró, Árpa Attila mellett Huszár Péter jegyzi. A szövegért Szabó Jenő, a rajzokért Fábián István, a színekért pedig Haránt Artúr a felelős. Árpa a bemutatót azzal kezdte, hogy porondmesterként megkérte történetíró társát, Huszárt, meséljen egy kicsit a Sötét kor születéséről.

Huszár elmondta, hogy a történet és a képregény műfaja egyaránt régóta izgatta már  a fantáziáját, de szerinte ezzel sokan vannak így: „A történet azért is érdekes, mert ahogy a címe, a Sötét kor is jelzi, annyira kevés a tudásunk erről az időről, hogy szinte szabad kezet kap az ember. Persze azért mindenki tudni vél erről valamit, mindenkinek van egy előképe, és mindenkit érdekel is valamilyen szinten.” Huszár azt is elmondta, hogy a misztikum és a törénelmi hűség nem zárja ki egymást, náluk mindkettő egyaránt jelen van a képregényben, bár amikor a harmadik évad környékén megszületik Attila (ezúttal nem az Árpa, hanem tényleg az a bizonyos, a hun király), akkor a történelmi hűség is nagyobb szerepet kap. Zárásképpen beszélt még egy keveset a képregény műfajának kötöttségeiről is, bár megdöbbentő újdonságokat nem árult el: „Itt nem lehet bő lére eresztetni a párbeszédeket. Nagyon szikáran, nagyon lényegretörően kell megfogalmazni, amit akarunk. Nem lehet vacakolni.”

Árpa Attila ezután igazi showmanként, a mozitrailerek hatásvadász stílusában adta elő, mire számítsanak, akik megvásárolják a képregényt: „A történelmi tényeket sem felejtettük el, de mindarról, amiről nem tudunk biztosan, szabadon engedtük a fantáziánkat. Honnan származik a turulmadár, és hogyan használták a háborúban? Miért nyilaznak a hunok hátrafelé? Oké, tudjuk, így nyertek nagyon sok csatát, de ki nyilazott először hátrafelé és miért? Ő volt ugyanis a Fekete Szemű Harcos, akinek a szerepét majd az egyik számból megtudjátok. És mi a szerepe a sámánnak? Mi az Ezer Farkas bosszúja? Ígérjük, ezekre a kérdésekre is mind választ kaptok a képregényekben.”

Ezek után nagyon kíváncsiak vagyunk a harci turulra, és várjuk Attila születését is. Mármint nem az Árpáét.

Vizes kiállítás az Ankerben

Dívány 2011. december 12., hétfő 09:22

Bodó Márton művelődési menedzserként végzett a PTE-n, majd dekoratőr iskolába járt. Körbejárta a világot, és mindenhol fényképeket készített. Mostanában szabadúszó grafikus, fotós, dj, kultúrmenedzser. Fotóit több alkalommal is elismerték az ARC plakátkiállításon, valamint kiállításai voltak már Pécstől Budapesten át egészen Münchenig. Most az Anker Klubban nyílik egy 12-én 19 órakor, ahol analóg fényképei tekinthetők meg, főleg vízről, vízzel, vízen.

Különleges megnyitót ígérnek, amin fellép a Pop-Performance csoport, este pedig Dj Bodoo, Kilia és Tomanek mellett maga a művész is a dj-pultba áll.

BodoMarton Anker 2
Fotó: Bodó Márton

Bodó egy átmeneti digitális korszak után most ismét filmre dolgozik, és ahogy dj-ként a zenéket, úgy fotósként a fényképeket is szereti egymásra keverni: „Apukám Chinon gépe volt az első amit használhattam. Gyerekkoromban kezdődött, és azóta tart, ez egy ilyen viszony, szerelmi, de már túl van a szerelmen is, amolyan feltétel nélküli. Filmes géppel kezdtem, később jött a digitális kapcsolat, de most visszatértem a kezdetekhez, csak hogy ne kelljen ezer képet ellőni, és hogy lehessen izgulni az előhívásnál, és gyönyörködni a szemcsékben. Kedvencem a random duplázás, ez lehet hogy a dj-zésből jött, keverni a képeket, egymásra. A világot is részben azért járom, hogy amit látok, a sok dimenzót leegyszerűsíthessem kettőre. Mindig a sokból keveset, a bonyolultból egyszerűt.”

Rájátszás: zenészek a költők ellen, döntetlennel

Lavati Anett 2011. december 11., vasárnap 18:08

A Rájátszás névre hallgató rendezvény első alkalommal a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében  mutatkozott be, augusztusban a Millenáris Park szabadtéri színpadán kapott helyet, november 12-én pedig a Litera magazin 9. születésnapján folytatódott. A legutóbbin mi is ott voltunk, december 6-án a Millenáris Fogadóban.

De mi is ez a Rájátszás?

Három kortárs költő és zenész írja és játssza újra egymás műveit. A párbajban az írók új szövegeket szereznek ismert dalokhoz, a zenészek pedig megzenésítik a költők egyes költeményeit. A költők csapatát Erdős Virág, Háy János, Karafiáth Orsolya képviseli, a zenészekét Beck Zoltán (30Y), Bérczesi Róbert (Hiperkarma, Biorobot), és Kollár-Klemencz László (Kistehén).

A feladat a következő: állítsunk párba egy költőt és egy dalszerzőt. Válasszon ki a költő egy ismert dalt, a zenész-dalszerző egy szeretett verset. Írjon az egyik dallamot, a másik új szöveget. Ne tudjanak egymásról. Eresszük őket össze egy színpadon.

Az összeeresztésekből olyan művek születtek, amik aztán önmagukban is megállnák a helyüket, Beck Zoltánban például kénytelenek voltunk nagyon pozitívan csalódni, tökéletesen teljesítette a feladatokat, hiába volt a nadrágján egy fényfüzér. Karafiáth hozta a formáját, táncolt, ördögszarvaival és flitteres ezüstruhájában olyan magabiztosan mozgott a színpadon, mintha amúgy énekesnő is volna, ja, tényleg, hát olyasmi. Erdős a maga kislányos szerénységével is elérte, hogy leessen az állunk. Háy János pedig tarolt és vitt mindent, pontosabban a lányok vitték őt, a zenészek és a mikrofon pedig szavait.

A szervezők azt ígérik, hogy a rendezvény sorozattá alakulása már folyamatban van, ezért is merik bátran kijelenteni, hogy aki még nem vett részt a Rájátszáson, az részt vehet a következőn. Az időpont egyelőre nem tisztázott, de már mi is várjuk, mikor láthatjuk újra a párbajozó hatost.

A december 6-án megrendezett Rájátszáson készült rövid videót ide kattintva tekinthetik meg. Higgyék el, érdemes!

Nagy Kriszta Tereskova nem erősebb senkinél, csak hangosabban jajgat

Lavati Anett 2011. december 10., szombat 10:03

Nagy Kriszta Tereskováról szinte már mindenki hallott valamit. A legtöbben csak botránykirálynőként ismerik, aki cicit villant a színpadon (miközben az illatos pinájáról énekel), a Heti Hetesben, a Fábri Show-ban, a Mokkában pukkasztja a polgárt, átkölti Geszti Péter és Oláh Ibolya Magyarország című számát, vagy – politikai véleménynyilvánításként – oldalbaszarja az Országházat.  Azt már talán kevesebben tudják, hogy az 1972-ben született, szolnoki származású jelenség amúgy festőművészként is működik, 1998-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Emellett énekesnő is, a rendszerváltozás környékén alapított zenekarának nevét – és egyben saját művésznevét – az első női űrhajósról, Tyereskováról mintázta, direkt hagyva ki a névből az ipszilont. Egy Tereskova-rajongó kollégám szerint a legjobb számuk is az űrhajózásról szól, a Száll az űrhajó.

01-tereskova-IMG 2907

Bökkenő

A meghívóban a következő érdekességek szerepeltek: „a kiállítást megnyitja: Jancsó Miklós portréjának hideg helye”, és Tereskova kesergőjét is beharangozták azzal, hogy a „balladából megtudhatják, hogyan mennek a dolgok ma Magyarországon, hogyan kérnek fel egy festőt Jancsó Miklós portréjának elkészítésére, s hogyan tulajdonítják el azt fizetség nélkül. Hogyan bánnak el „nagy” emberek gyenge lányokkal, és hogyan hánynak fittyet a törvény felszólítására. Pedig a festő csak szeretne dolgozni békében, de van egy kis bökkenő.”

December 7-én tehát a Moha Kávézó és Kultúrtérbe költözött Godot Galériába igyekeztünk, és vártuk, mivel rukkol elő a művésznő, hiszen 2007-es életmű-kiállításán sem kímélte az érzékeket és az ingereket. A 39 éves Nagy ez alkalommal nagyon visszafogott volt, egyetlen fedetlen nemiszervet sem láttunk a falon, egy képre sem volt ráírva, hogy „Baszni akarok a vastag havon”, nem úgy, mint a már említett 2007-es életmű-kiállításán.

Még puszit is kapott tőle

A igen kellemes kialakítású galéria kávézó részében a falon csendéletek függtek, női cipőkkel és almákkal az asztalon; egy olyan asztalon, ami népi motívumoktól hemzsegő kendővel/terítővel volt letakarva. Mivel nem volt teljesen világos, mi lehet a kiállítás koncepciója, rákérdeztem Nagy Krisztánál, mégis mire gondolhatott a művész. Legnagyobb meglepetésemre kiderült: leginkább arra, hogy a női cipő az asztalon van egy almával.

Pontosabban: „Nekem majdnem minden évben van a Godot Galériában kiállításom. Most valami furcsa dolog van, amit magam sem tudok megfogalmazni teljesen, hogy mi. Az a gondolatom, hogy a női cipő az asztalon van egy almával. Ekörül vannak a dolgok, ilyen kendőkön. Valami nyomást érzek, amiről nem tudom pontosan, hogy mi. Kell foglalkozni a népművészettel, kell foglalkozni a női kérdésekkel, és azt látom, hogy helló mit keres egy női cipő az asztalon, úgy mintha egy csendélet lenne, de szóval nem ott van a helye, hanem a földön. És miért van egyszer egy almával?" - burjánzottak el a művésznő gondolatai egy ártatlan kérdéstől.

Arra a kérésre, hogy mi is a helyzet tulajdonképpen a Jancsó képpel, már egyértelműbb választ kaptam: „A barátai felkértek arra, hogy fessek egy portrét a Jancsóról a 90. születésnapja alkalmából. Ő modellt is állt nekem,  a születésnapján én adtam át neki a képet, kaptam is tőle puszit. Szerintem a művészet szól arról is, hogy megbízásokat teljesítsünk, volt olyan régen is, hogy megbízásokat teljesítettek. Ha Velázqueznek és a Leonardónak nem volt ciki, akkor nekem sem. Ha azt mondták volna, hogy nincsen rá pénzük, akkor is elválltam volna, ehelyett egy jelképes összeget kértem (300 ezer forintot), de csak 80 ezer forintot fizettek előlegben. Azóta nem láttam semmi pénzt. Utána üzengettek nekem, hogy ne forszírozzam az ügyet. Van egy barátnőm, aki megvette ezt a képet, szóval jogilag már ő a tulajdonos. Két hónapja nem állnak velünk szóba, elment már az ügyvédi felszólítás, de nem akarják visszaadni a képet. Most már fizetnének, de most már ne fizessenek. Ez ilyen precedens értékű eset.”

A rendszer instabil

A fenti galériarészben 2 db A/4-es lapon látható maga a mű, a Jancsó festményből maradt Ügyvédi felszólítás, ami Nagy Kriszta manifesztuma, hogy ne vegyék már semmibe a művészeket. Meg akkor már a nőket se: szerinte a nők sokkal jobban látják a lényeget, és hiába sokkal sebezhetőbbek, mint a férfiak, a férfiak mindig ki fogják használni őket, ha nem állnak a sarkukra, és nem mondják meg, mi a bajuk. Nagy szerint a nők egyre erősebbek, de a férfiak még mindig uralkodni akarnak rajtuk. Neki pedig megvan a módszere a tiltakozásra: „Én senkinél sem vagyok erősebb, csak hangosabban jajgatok.”

Aki a jajgatásra volna kíváncsi, annak csalódnia kell, mostanában nem fogja Tereskovát színpadon látni, mert a zenekara körül sincs minden rendben. „Most nem játszunk együtt, mert most valami nem működik, nem úgy állnak a csillagok. Nem akarnak koncertek lenni. Instabil lett az egész rendszer.”

Stresszmentes karácsonyi bevásárlást ígér a Toldi Mozi

Dívány 2011. december 9., péntek 17:02

Karácsonyi vásárral éli újabb metamorfózisát a Toldi Mozi, egy ideje már Toldi Klub néven: azt ígérik, december 10-én és 17-én 14 órától mindenki megtapasztalhatja, hogyan lehet a karácsonyi ajándékvásárlás csodásan pihentető, stresszmentes és garantáltan örömteli. A vásár este 9 óráig tart, és rögtön utána indul a buli.

A vásár

December 10-én a divat jegyében válogatott csapattal várják az érdeklődőket a szervezők. Itt lesz többek között a LoveBug Vintage, kincsekkel, ékszerekkel, az 1MinD1 újrahasznosított kiegészítőkkel, a város legmenőbb öveivel, a MÁS feat. L U X Y, és a Pleasure is pretty. De lesznek itt ruhák egyedi, limitált példányszámban, a Szputnyik Shop elhozza a divatot a múltból, a stílust a jövőből, a Gelarto Rosa pedig házi készítésű, egyedi formájú csokoládéival teríti meg asztalát.

Mezei Ildi

Kiállít még a Kukuri Crew, a Dotty, a Pólóbár, az UrbanLegend by ZsofiGereby, a Feelinkita, a MIMM-textildesign, a Pataky Klári Társulat jelmezeit pedig a helyszínen méretre szabathatjuk és tüstént meg is rendelhetjük. A vásár után kezdődik az Electronic Parts #5 buli.

December 17-én folytatódik a rendezvénysorozat, ezen a téli szombaton megtelik a klub képző- és iparművészekkel, design holmikkal, festményekkel, grafikákkal, lámpákkal, fotókkal, fényképezőgépekkel. A cél, hogy mindenki találjon a karácsonyfa alá valami különlegességet. Ebben segítségére lesz a látogatóknak a Dotty, a Csajbringa, a Möbelkunst, a Lili's Factory, a Tilka, a Gömbélet, a Mylo Pillow, Ungár FanniSzabó Edit, Mezei Ildi, GG, Horror Pista, Vágó Szabolcs, a Typikal, az Ív & Candie Wonderland, a Gelarto Rosa, az Artmagazin, a Roham, és Babos Zsili Bertalan. Ez a vásár is partyba fullad a nap végén, ezúttal Szabolával.

Kínai cirkusz nem csak gyerekeknek

Lavati Anett 2011. december 7., szerda 20:00

A Fővárosi Nagycirkuszban utoljára 4 éves koromban jártam, annak is sírás lett a vége a hülye bohócok miatt. Érthető tehát, hogy fenntartásokkal indultam el a Fővárosi Nagycirkuszban vendégszereplő kínai FENMO társulat előadására is, ezt a fohászt motyogva: "Ne legyenek ijesztő bohócok, ne legyenek ijesztő bohócok!" Nem voltak. Az idén 40 éves Fővárosi Nagycirkusz egy olyan mesebirodalom, amiről a fene sem gondolná, hogy ilyen flottul működnek ott a dolgok, eleve azt is nehezen, hogy vannak emberek, akiket még érdekel a cirkusz. Hát bizony vannak, nem is kevesen.

Szerencsére nem volt bohóc

Nagyon sok általános iskolás gyerekcsoport volt jelen a majdnem teltházas előadáson, ami már csak azért is meglepő, mert október 1. óta van műsoron a FENMO előadása. Egészen jó helyen helyen ültünk, ráláttunk mindenre. Mögöttünk és előttünk gyerekek ültek, akik úgy szurkoltak, úgy izgultak, és úgy tapsoltak, hogy néhány perc után ránk is átragadt a gyermeki rácsodálkozásnak ez a tiszta és örömteli megnyilvánulása. Tapsoltunk, úristeneztünk, és néha nem mertünk odanézni.

Jinan Akrobata Csoport nagyon kitett magáért. A 2 órás előadás alatt nem győztünk ámulni és bámulni, hiszen amit ők csináltak, az nem egyszerű akrobatika volt, nem egyszerű egyensúlyozgatás mindenféle poharakkal, székekkel, ennél sokkal több volt. A fények, a kosztümök, és a Fővárosi Nagycirkusz Zenekara olyan transzba ejtették az embert nagyon rövid idő után, hogy alig tértünk magunkhoz.

Érdekességek a társulatról

A FEN és a MO szavak a színészek által használt sminkfestékre és az álarcokra utalnak, amelynek használatával tökéletesen azonosulhatnak szerepeikkel. Az “egyensúlyozott padok” produkciójukkal világbajnokságot nyertek Londonban, egyszer ezüst, kétszer aranyéremmel jutalmazták őket a Monte Carlo-i és a párizsi cirkuszfesztiválon. A társulat több mint 50 országban képviselte a kínai cirkuszművészetet. 2002-ben és 2006-ban már a budapesti Fővárosi Nagycirkuszban is hatalmas sikerrel szerepeltek. Az elmúlt években a FENMO produkciója Jinan városának kulturális névjegye lett, különleges, nem mindennapi produkciójukat Európában először Budapesten mutatják be. Népszerűségüket az is bizonyítja, hogy a 2008-as Olimpiai játékok ceremóniáin a Pekingi Opera hagyományaira alapozva, egy modern plasztikus mozgásszínházi előadást mutattak be. Azóta a műsor több mint 600 alkalommal került színpadra és mintegy 400.000 néző tapsolhatott nekik Shandong tartományban.

Nem csak családoknak, és nem csak gyerekeknek, de mindenképpen ajánjuk ezt a programot, hiszen a műsor varázslatos. Január 1-ig bárki betekintést nyerhet a legprofibb kínai cirkuszművészetbe.

Kínai ciruszművészet, FENMO előadás

A Távol-Keleti országban a cirkuszi akrobatika szorosan kapcsolódik a népmesékhez és az évezredes legendákhoz. Napjainkban leginkább a Pekingi Opera előadásai őrzik az ősi hagyományokat, és ezért is döntött a budapesti Fővárosi Nagycirkusz a FENMO előadásának meghívása mellett. Az 1958-ban alapított “Jinan Akrobata Csoport” a kínai cirkuszművészet több ezer éves hagyományainak megőrzését és megújulását tűzte ki célul. Az elmúlt 50 évben műsoraik technikailag magas színvonalú és különleges tehetségű artistákkal arattak sikereket szerte a nagyvilágban és a szakmai versenyeken. A társulat egy sajátos arculatot alakított ki, amely az ősi népi legendák elemeit hasznosítva, egyszerre autentikus, de mégis modern szórakozást kínál. Bravúros akrobatika, ördögi ügyesség, hihetetlen egyensúly jellemzi a kecses gumitestű lányokat és dinamikus erő és bátorság a fiúkat – írja a Fővárosi Nagycirkusz ismertetője

 

IndieLisboa Budapesten - portugál filmnapok a Kinóban

Dívány 2011. december 7., szerda 19:59

Ugyanilyen vetítéssorozatra 2003. óta már több alkalommal került sor itthon, korábban az Örökmozgó adott helyet az eseménynek.

A mediterrán térség filmjei mindig is nagy népszerűségnek örvendtek a magyar közönség körében, de kevés alkalom nyílik a portugál, azon belül is a friss alkotások megtekintésére. Pedig az olyan rendezők alkotásai, mint Joao Cesar Monteiro vagy Manoel de Oliveira, bebizonyították, hogy van igény ezekre a filmekre Magyarországon. 
A vetítésekre a Kino moziban, minden este nyolc órától kerül sor, portugál nyelven, angol felirattal.
Négy játékfilmet és egy rövidfilmet kínálnak a programban. 
Jegyár: 800 Ft

Kapcsolódó filmek:

José & Pilar
Portugál életrajzi film (2010) 117 perc

Polgárháború
Portugál film (2010) 90 perc

Balaou
Portugál film (2007) 77 perc

A báró
Portugál film (2011) 105 perc

Aki nem akar lemaradni José Saramagoról és a mindigcuki Gael García Bernalról, az menjen a Kinoba!

Miért ír minden második zarándok az El Caminóról könyvet?

Lavati Anett 2011. december 7., szerda 16:20

Amennyiben van is ilyen, egy caminós sem vallotta be nekünk. A másik lehetőség pedig csak az lehet, hogy baromira divatos lett intuitívnak lenni, magunkba mélyedni, megtalálni a belső békénket. Meg lehet ezt szerezni elég könnyen, ott van erre az egész New Age nevű baromság, meg a Coelho-könyvek ordas közhelybölcsességei, beléphetünk a leghülyébb szektákba, jógázhatunk, lehetünk kamubuddhisták, drogosok vagy alkeszok, de mindezekről még annál is több könyv szól már, úgyhogy aki mostanság vágyik megvilágásodásra, annak marad az, hogy végigsétálja a Szent Jakab utat.

Azt még nagyon könnyen el tudjuk képzelni, hogy a zarándok papírt, ceruzát, klaviatúrát ragad, hogy lejegyezze tapasztalatait az úttal kapcsolatban, de arra tényleg nem tudjuk a választ, hogy miért kell ezzel bekopogtatni egy-egy könyvkiadóhoz. Mert ha valaki tényleg átél különleges spirituális csodákat, megváltozik az élete, megtér, megtalálja a belső békéjét, akkor az igencsak intim dolog – ugyanannyira, amennyire az összes többi spirituális élmény, szertartás, ahol a vallásos ember találkozik az ő istenével. Intim, és senki másra nem tartozik, csak rájuk, kettejükre.

Zsolt, aki szintén végigjárta a caminót (és nem írt róla könyvet), ezt mondta az útról: „A csoda nagyon törékeny dolog, már attól, hogy kimondja az ember, már attól kisebb lesz.”

Persze, ha valaki áttolja az elcaminózást az erotika/horror/bulizás irányába, az megintcsak más élmény. Az lehet akár még érdekes is. Egyik munkatársam szintén megjárta az utat. Röviden így összegezte: „Jah, voltam, 30 napos osztálykirándulásnak tűnt, sok ivással, dugással meg gyaloglással. Aki akart, imádkozhatott meg önmegismerhetett is persze”, hosszabban pedig a  blogjában olvashatunk élményeiről.

Tegyük hozzá, azért az azóta történtek fényében annak is lehet érdekességfaktora, hogy Hagyó Miklós is végigment az El Caminón.

tk3s 20110503 klc g90 068
Fotó: Northfoto

Camino-könyvekből Dunát lehet rekeszteni

Az egy dolog, hogy mindenki könyvet akar írni a zarándokútjáról, de a kiadókat tényleg nem kényszeríti senki, hogy ki is adjanak mindent, amivel a sokadik camino-zarándok állít be hozzájuk. A könyvesboltok kínálatában mégis egymással versenyeznek az ilyen könyvek.

Shirley MacLaine Camino- könyvének ismertetőjében ezt olvashatjuk róla: „Shirley MacLaine csaknem három évtizede kezdett merész vállalkozásába, hogy megossza olvasóival a világ spirituális értelmezése terén szerzett tapasztalatait. Mondanivalójának elevenségét és érdekességét bizonyítja, hogy sikerkönyvei – Találd meg önmagad, Játék az élet, Benső útjaimon – a mai napig számtalan olvasót vonzanak.”

Tolvaly Ferenc sem adja alább 40 nap lélekúton című könyvében: "A Caminót, Szent Jakab útját a böjt alatt jártam meg. Ott jöttem rá, hogy van bennem egy belső tér, ahol minden megtalálható, amire szükségem van. A teljes összhang, a csend és a teremtő erő.” Tolvaly ezen kívül még két könyvnyi Caminot termelt az évek során. El Camino- Az út (ebből egy másfél órás film is készült), valamint még egyet, Emberségünk mértéke – Zarándokút Fatimátol Santiagóig címmel.

Tovább böngészve a Camino könyveket, még találunk egy Bidnay Csaba és Simon Brigitta munkáját dicsérő írást Együtt külön utakon – A mi Caminónk címmel, valamint egy másikat is, amit Polner Tamás és Varga Lóránt jegyez, a könyvük címe: El Camino de Santiago- Zarándoklat képekben és gondolatokban.

Sándor Anikó is bemutatta a maga Caminóját

Vágó István volt a sztárvendég Sándor Anikó El Camino – Az út, ami hazavisz című könyvének bemutatóján az Allee Librijének kávézójában. Vágó egyfajta provokátorként igyekezett érdekesebbé tenni az általában dögunalmas könyvbemutatókat. Sikerült is neki.

Sándor Anikó nem tartja magát "ezoterikus embernek", mint mondta, a zarándokutat azért járta végig, mert saját kérdéseire szeretett volna válaszokat kapni. Elmondta, mielőtt az utazás mellett döntött volna, felmondott munkahelyén, így elsősorban arra a kérdésre szeretett volna választ kapni a gyaloglás során, hogy miként élje tovább az életét. Számos "apró csodával" találkozott az útja során, ezek közül kiemelte, hogy előfordult vele: gondolataihoz a szembejövő zarándokok hozzászóltak. Arra a kérdésre, hogy mitől más az ő El Camino-könyve, mint Shirley MacLaine-é vagy Tolvaly Ferencé, Sándor Anikó azt felelte, hogy az amerikai színésznő kötete számára túlságosan "fantasy", míg Tolvaly Ferenc inkább az utazás kulturális aspektusait dolgozta fel. Őt viszont, elmondása szerint a kulturális díszletek leginkább csak kizökkentették, nem érdekelte egyik nagyváros sem, semmi turista-látványosság, csakis a belső békéjét kereste.

Vágó Provokátor István ezután új fejezetet nyitott a beszélgetésben a következő felütéssel: "Az egész könyvet átlengi valami nagyon finom erotika. Akarattal csináltad így vagy nem? Te magad is leírtad, hogy amikor elmentél, tisztába akartál kerülni két fontos dologgal az életedben, az egyik már nem tudom, mi volt, a másik pedig a férfiak voltak. Itt van két férfi is ebben a történetben. Az egyikük egy japán, akit Kaito álnéven szerepeltetsz. Ez egy létező pali, vagy nem létező pali?" – vette bulvárosra a figurát az exműsorvezető.

"Éppen a napokban törölt a Facebookon az ismerősei közül, mert szerintem észrevette, hogy sokan keresték. Nagyon könnyű rátalálni, mert hasonló a valódi neve, és a fotók alapján is beazonosítható. Sírva is fakadtam, amikor észrevettem, hogy törölt" – vallotta be elfúló hangon a szerző, mennyire létező a japán szereplője, bőszen kötve az ebet a karóhoz, nem, ez attól még nem szerelmi történet.

" De hát komolyan kérdezem, olvastad a könyvet? Mert ha igen, akkor te is tudnád  jól, hogy ez nem szerelmi történet" - próbálkozott kitérni Vágó további firtatása elől, de a műsorvezető ügyesen a saját dugájába döntötte: " Pont ezért kérdezem. Nem akarsz visszamenni a Caminora, hogy megbeszéld magaddal, hogy ez egy szerelmi történet-e vagy sem?".

Zarándoklatra indult, fájdalmas vezeklés lett belőle

Vágó és az írónő ekkor egy darabig még elpingpongozgattak azon, hogy de igen, ez szerelmi történet, vagy de nem, nem az, végül a hosszas huzavonába belefáradva Sándor Anikó így próbálta definiálni a 25 éves japán fiúhoz fúződő nemszerelmét. „Találkoztam valakivel az úton, akivel a józan ész szerint ember nem találkozhat. Vannak akik azt mondják, hogy ez a lelkek útja, azt mondják, hogy az emberek ott ismerős lelkekkel találkoznak. És olyan módon találkozik az ember ismerős lelkekkel, hogy jön pl. egy 25 éves japán fiú, aki olyan dolgokat mond, és úgy viselkedik, ahogy neki nem kellene. Mintha ő valaki más lenne. Tehát ez a fiú, aki ott volt, engem rádöbbentett, rávezetett arra, hogy volt az életemben valami, ami mellett úgy mentem el, hogy nem vettem észre, hogy az életem egyik legfontosabb története volt, amit utólag bűnként éltem meg. Zarándoklatra indultam, és fájdalmas vezeklés lett belőle; egy olyan bűn miatt, amiről azt sem tudtam, hogy elkövettem. Erre pedig ez a fiú vezetett rá. Amikor én rádöbbentem arra, amire nekem rá kellett döbbennem, akkor ő fokozatosan elkezdett visszaalakulni azzá a 25 éves japán fiúvá, aki valójában volt. Az én caminómban ő egy statiszta volt, és amikor én rádöbbentem arra, amire kellett, akkor ő visszatért a saját caminójába. Az ő caminójának pedig valaki más volt a főszereplője, valószínűleg nem én.”

Vágó István ezek után próbált volna még a Miki néven megírt másik fickóról is faggatózni, de Sándor ehhez már tényleg fáradt volt, kategorikus nemmel tért ki minden próbálkozás elől. Mint mondta, minden benne van a könyvben, olvassák el. A könyvben amúgy azért a zarándokútról is esik szó, nemcsak a pasikról. De a címben feltett kérdésre Sándor Anikó könyvétől sem kaptunk választ.

Szent Jakab út

A Szent Jakab út –  melyet gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak is neveznek – középkori zarándokút, Spanyolország Galicia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Compostelába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, melyet az út mentén felfestve mindenütt megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek.(Forrás: Wikipédia)

 

Azoknak, akik a szépirodalmat és a színészeket szeretik

Dívány 2011. december 6., kedd 15:10

Decemberben az ország számos Libri könyvesboltjában több alkalommal Omnia Felolvasósarok üzemel majd, ahol színművészek buzdítanak arra, hogy engedjük magunkhoz közelebb a szépirodalmat felnőtt fejjel is, olvassunk többet, mélyüljünk el a versek birodalmában. A tartalmas pillanatokról a budapesti eseményeken Gubás Gabi, Csányi Sándor és Pindroch Csaba gondoskodik majd, akik maguk is áhítattal beszélnek kedvenc verseikről.

„Nagyon szubjektív, hogy nekem mi tetszik, neked mi tetszik. Decemberben több helyen lehet minket arra kérni, hogy olvassunk fel egy-egy verset, ezért mindenki gondolkozzon el, számára mi lenne a legkedvesebb!” – mondja a programról Gubás Gabi.

DSC 7642
Fotó: Libri

„Annyira sok embernek kell ajándékot venni, és annyira nehéz kitalálni, hogy kinek, mit veszel. Ez viszont nem kerül egyetlen fillérbe sem, és mégis maradandó, és jobb, mintha valaki megint zoknit kap” – biztat a verses ajándékozásra mindenkit Csányi Sándor.

Pindroch Csaba régi szenvedélye a versmondás, és nagyon boldog, hogy most élhet ezzel a lehetőséggel. „Lehet, hogy az én kedvenc versemet is felolvashatom majd, ha kéri tőlem valaki. Babits Mihály Esti Kérdése az.”

A felolvasósarkok a budapesti helyszínek mellett Kecskemét, Kaposvár, Szolnok és Eger könyvesboltjaiban invitálnak egy kis kikapcsolódásra. A részletes időpontok és helyszínek a omniapillanatok.hu oldalon találhatók. Az oldal emellett ajándékozásra is csábít, verses videó formájában küldhetjük el karácsonyi üdvözletünket.

Időpontok és helyszínek:

december 8. csütörtök: Kaposvár, Libri Könyvesbolt: 15.00- 18.00 – Csapó Virág

december 9. péntek: Kecskemét, Libri Könyvesbolt: 15.00 – 18.00 – Danyi Judit

december 10. szombat: Budapest, Campona, Libri Könyvesbolt: 11.00 – 17.00

Gubás Gabi, Csányi Sándor, Pindroch Csaba

december 11. vasárnap: Budapest, KÖKI Terminál, Libri Könyvesbolt, 11.00 – 17.00

Gubás Gabi, Csányi Sándor, Pindroch Csaba

december 15. csütörtök: Budapest, Mammut, Libri Könyvesbolt, 14.00 – 20.00

Gubás Gabi, Csányi Sándor, Pindroch Csaba

Monodráma és mikrózott forralt bor a Kinóban

Lavati Anett 2011. december 5., hétfő 09:32

November 29-én kedden este elindultam színházba, hogy a Kino moziban megnézzem a Magyar Belmondót. A Rába Roland rendezte, egy szexfüggő fiatalember hányattatásait feldolgozó monodrámára akkora volt az érdeklődés, hogy mozi előterében már jókora tömeg várakozott, alig fértem oda a pulthoz, hogy kérjek valami meleget inni még az előadás előtt. A teázást már meguntam, ezért forralt bort rendeltem, idén először. Hiba volt: a Kinóban ugyanis 490 forintért műanyag flakonból adagolják a bort, amit kristálycukorral és a szokásos fűszerekkel ízesítenek, majd berakják a mikróba.

Az izgalom fokozódik

Mire egy cigivel magamhoz tértem a megrázkódtatásból, épp nyíltak az ajtók, és betereltek minket a terembe. Engedelmesen vonultunk, mint akiknek halvány fogalmuk sincs, mi vár rájuk odabent. Monodráma, monodráma - mantrázgattam magamban bizakodva, ebből még jó is kisülhet. Elhelyezkedtünk a székeken, mindenki nyugodtnak tűnt, a mellettem ülő pár egy karácsonyi kardigánkatalógust nézegetett, pedig én úgy izgultam, mintha nekem kellett volna kiállnom a színpadra, ami a hely adottságai okán egész kicsi, szűkös, és az első sorokban ülőknek szinte a szájában helyezkedik el. Pár perc múlva megjelent Baksa Imre, a darab főszereplője, majd elkezdődött a műsor. Kivetítővel, zenével, és az együgyű főszereplő(k) együgyű történetével.

Fotó: Neptun Brigád

Eleinte olyan érzésem volt, mintha a parlamentben ülnék, és egy Gaudi-Nagy interpellációt hallgatnék, de ez hamar elmúlt, hiszen Gaudi-Nagy valószínűleg nem beszélne arról, hogy amikor balesetet szenvedett és kórházba került, meglepetten vette észre, hogy áll a farka. A kórházban. Interpellációkban ilyenekről nem szoktak beszámolni a politikusaink (pedig mennyivel jobbat tennének vele az országnak, mint amikor dolgoznak), nem úgy a Baksa alakította főhős, akivel nagy meglepetésére ez történt. Amikor a baleset körülményeit osztotta meg a közönséggel, és elérkeztünk arra a pontra, hogy bumm, megtörtént a dolog, Baksa akkorát ordított a színpadon, hogy ijedtemben ki is esett a kezemből az összegyűrt zsebkendő. Pedig azért szorongattam, mert egész egyszerűen azon izgultam, hogy ne rontsa el – ahogy ezt anyám válaszolta még '92-ben, arra a szemrehányó kérdésemre, hogy miért nem sír az anyák napi versem hallatán. Ez is ilyen volt: pedig Baksa még csak nem is a fiam. Az meg régen rossz, ha az ember azért izgul, hogy ne süljön bele a produkcióba az, akit néz. Volt benne ugyan lendület és akarás, de valahogy mégis annyira erőltetettnek, valóságnak látszani akaró színháznak tűnt az egész, hogy a mikrós bor íze mellett némi keserűséget és csalódottságot is éreztem.

De miről is szólt a darab?

"A szexfüggő Misi balesetet szenvedett, furcsa és titokzatos alak, aki nem kedveli az ikertestvérét, Imit. Imi színházban dolgozik, és ugyancsak nem szereti testvérét. A konfliktus a két ikertestvér között feloldhatatlan. A történet tragikomikus eseményekbe torkollik. Az ikerpár „kapcsolatát" videóbejátszások teszik élővé a színpadon, ami jelen esetben a Kino mozi nagytermének vászna előtti teret jelenti. A monodrámát több klasszikus mű is inspirálta, amiknek tartalma vagy a szerkezete visszaköszön az előadásban (Csehov: A dohányzás ártalmasságáról; C. Palahniuk: Cigányút; W. Shakespeare: Tévedések vígjátéka)"- olvashattuk az ismertetőben.

Személyes történeteket is belerejtettek

„A monodrámához személyes történeteket használtuk fel, de a nézők nem tudják, mi valóság és mi a fikció. A magyar Belmondó olyan, mint egy halmozottan problémás ember terápiája. Szó esik a testvérek közötti konfliktusról, szexről, nőkről, alkoholról. A kőkemény történetek ugyanakkor önironikusak, tanulságosak és mulatságosak. A nézők helyenként magukra ismerhetnek, de mivel mindez nem velük történik, nevetni tudnak a tragikomikus eseményeken. Ez a monodráma talán a közönségnek is terápia. A magyar Belmondót a közelmúltban bemutattuk a Magyar Pszichiátriai Társaság 120 fős szakmai konferenciáján is. A kerekasztal-beszélgetésen nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk az orvosoktól, akik naponta találkoznak hasonló betegekkel a terápiákon. Izgalmas vita alakult ki arról, vajon hol van a színház és a pszichiátria közötti határmezsgye. A szegedi Thealter Fesztivál közönsége is jól reagált erre a rendhagyó előadásra. Ezek az élmények megerősítettek minket abban, hogy jó úton járunk” – fejtegeti az előadás sajtóanyagában a maga is színész-rendező Baksa, akit ezúttal Rába Roland, a Nemzeti Színház művésze rendezett.

Baksa Imre a Magyar Belmondóban
Baksa Imre a Magyar Belmondóban
Fotó: Neptun Brigád

„Valahogy úgy vagyunk, hogy ha az embertársunkat rosszabb állapotban látjuk, mint saját magunkat, egyből visszatér az életkedvünk.”

(idézet a darabból)

Monodráma

„A monodráma olyan színjáték, melynek egyetlen előadója egy, két vagy több szerepet személyesít meg. Eredete a középkori színjátszásba nyúlik vissza, amikor vándormuzsikusok, vándorló előadók állandó épület és valódi színházi élet híján, sűrű maszkváltással több szerepet is eljátszottak. Később a 18. század francia és német színjátékkultúrájában tűnik fel újra ez a típus. A modern színjátszásban az abszurd irányzatok kedvelik, mint olyan műfajváltozatot, amely a valóságos konfliktusok, az emberek közötti kommunikáció hiányáról, lehetetlenségéről tanúskodik. Ismertebbek Rousseau Pygmalionja,1762); Csehov A dohányzás ártalmasságáról című műve és Gogol Egy őrült naplója, 1835című elbeszéléséből készült monodráma.”- írja a Fazekas Enciklopédia

Semmi kétségem afelől, hogy jó úton járnak, talán nem kellett volna mikrózott bort innom előtte, talán nem egyedül kellett volna elmennem, mindenesetre az előadás üzenete hozzám nem jutott el.

Sötétség, csikkek, hajléktalanok a parlamenti adventi kiállításon

Lavati Anett 2011. december 4., vasárnap 09:49

„A kiállítás célja, hogy bemutassa a Kárpát-medencében élő magyar és nemzetiségi közösségek adventi és karácsonyi néphagyományait, népszokásait és a téli falu életét a 19. század legvégétől egészen az 1960-as évekig.” – írja a Néprajzi Múzeum honlapja.

Délután fél 4 körül érkeztünk meg. Rajtunk kívül csak egy hajléktalan volt kíváncsi a mintegy 80 tablóra, bár hamar kiderült, hogy csak fekhelyet keres a Cigány betlehemesek című fénykép alatt.

De legalább lehet cigizni

A 80 tabló közül nagyjából fele volt kivilágítva, pontosabban nem működtek a kis spotlámpák. De az is lehet, hogy ez direkt így volt megkoreografálva: esti képek és nappali képek. Ott ácsorogtunk majdnem egy óráig, lefagyott a bal kezem és a lábujjaim, de a Parlament fenyegető fényei és a cigarettacsikkek között valahogy nem találtunk rá a karácsonyi hangulatra. Egy pillantra sem csendült fel bennem egy karácsonyi nóta sem. Abból a pénzből, amiből ezt a kiállítást összehozták, egy igen pazar forralt bor árusító bódét is rittyenthettek volna a Kossuth térre, ha már a lélekmelegítés lenne a cél.

A fotók persze szépek és érdekesek, kérdés, ki a bánat fogja elolvasni mind a 80 tablóhoz tartozó egy-két A/4-es oldalnyi pluszinfót a téli sötétben és hidegben? Ha gyorsan olvasunk, akkor is legalább másfél-két órára lenne szükségünk ahhoz, hogy végignézzük a tárlatot. Addig pedig annyira átfagyunk, hogy mehetünk is egyenesen a gyógyszertárba.

Aki még ezek után is kíváncsi a kiállításra, az vegye fel a legmelegebb ruháit, tegyen szendvicset, termoszban teát a táskájába,  és ha délután 3 után indul, vigyen zseblámpát is, úgy induljon el. Az egyetlen előnye a dolognak, hogy lehet cigizni.

"Mennyországban csengetének..."

A Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívum Fotótárából származó, a nagyközönség által többségében még soha nem látott 124 db archív fotót mutatja be, amelyek felidézik a téli falu hétköznapi életét és a karácsonyi ünnepkör hagyományait 1899-től a 60-as évekig. A nagyszabású szabadtéri tárlat tablóin a képek mellett olvashatók az egyes archív fotókra vonatkozó információk, valamint a népszokások, néphagyományok ismertetői. A képek egyik része a hétköznapi téli falu életét mutatja be, elsősorban a téli munkákról és a téli szórakozásokról készített életképek formájában. A képek másik része a Kárpát-medence egész területéről, nemzetiségi sokszínűségében tárja a látogatók elé a téli ünnepkör népszokásait András naptól Vízkeresztig.

Mit kínálnak a magyar mozik decemberben?

Dívány 2011. december 3., szombat 16:27

Csizmás, a kandúr (amerikai animációs - kalandfilm – vígjáték)

Bemutató: 2011. december 1.

Az animációs kalandfilm ismertetője így hangzik: „Jóval azelőtt, hogy találkozott volna Shrekkel, a legendás Csizmás Kandúr hősies utazásra vállalkozik: összefog az észkombájn Tojás Tóbiással és a dörzsölt Puha Praclival, hogy ellopják a híres aranytojást tojó ludat. Ez aztán a kilenc életre szóló kaland!”

Barney és a nők (kanadai – olasz dráma)

Bemutató: 2011. december 1.

A dráma főszereplője nem más, mint Barney Panofsky, a mufurc filmproducer, aki csapongó élete során talán több nőt fogyasztott el, mint szivart (nem mintha botrányos apjától különb nevelést kapott volna), és mire két balul elsült házassága után végre megtalálja a tökéletes nőt, már nem biztos, hogy képes mellette kitartani. Vagy meg tud változni egy káros szenvedélyekkel teli, lobbanékony és konok fickó, ha megérinti az igaz szerelem?

Rumnapló (amerikai kalandfilm – dráma)

Bemutató: 2011. december 1.

A Hunter S. Thompson azonos című regénye alapján készült film főszereplője a Johnny Depp által alakított Paul Kemp, egy meghasonlott, alkoholista újságíró. A főhős egy kocsmában iszogatva rádöbben, hogy problémái nagy részét a túlontúl zajos és ideges New York városa okozza, ezért úgy dönt elutazik Puerto Ricoba és egy helyi lapnak fog írni. A szigeten a rum olcsóbb a víznél, így Paul hamarosan teljesen beilleszkedik a rum-áztatta őslakosok közé, valamint belehabarodik a bombázóba, Chenault-ba, aki pechjére már jegyben jár egy kétes üzelmeket folytató üzletemberrel, Sandersonnal. Amikor Sanderson megbízza őt, hogy írjon róla, Kemp döntés elé kerül: vagy meghajlik előtte, és tisztára mossa a korrupt üzletember nevét, vagy kiteregeti a szennyest.

Szent György lelövi a sárkányt (szerb-boszniai-bolgár történelmi dráma)

Bemutató: 2011. december 1.

A történet 1912-ben kezdődik az első balkáni háborúval, a szerb-török csatával, majd két évre rá az I. világháborúval folytatódik, amikor is a szerbek megütköznek az Osztrák-Magyar Monarchia seregével, amelyben horvátok és csehek is harcolnak.

A két háború közt a három főszereplő szerelme reménytelenül összekuszálódik, nyugvópontra sohasem ér. Mind Gavrilo, mind Djordje szereti Katarinát, a nő pedig mindkettőt szereti: egyiket heves szerelemmel, a másikat pedig tisztelettel és szeretettel.

Ölésre ítélve (ír - lengyel - magyar – norvég thriller)

Bemutató: 2011. december 1.

A történet röviden: miután Mohammed (Vincent Gallo) az amerikai hadsereg fogságába esik, Afganisztánból egy titkos európai fogolytáborba szállítják. Egy közlekedési baleset folytán váratlanul kiszabadul, és menekülni kezd egy behavazott rengetegben, mely számára idegen környezet a megszokott sivatagi táj után. Nyomában pedig egy hadsereg, amely hivatalosan nem is létezik. Mohammednek szembe kell néznie azzal, hogy az életben maradásért ölnie is kell.

Álcák csapdája (amerikai krimi)

Bemutató: december 1.

A történet röviden: Washingtonban meggyilkolnak egy szenátort, a nyomok pedig egy volt szovjet kémhez vezetnek, aki a Cassius kódnévre hallgat, és akiről úgy tudta mindenki, jó ideje halott már. A gyilkos mielőbbi kézre kerítése érdekében az FBI Ben Geary ügynököt (Topher Grace), a lelkes, fiatal titánt állítja rá az ügyre. Geary partnert is kap, az ügynökség egyik legdörzsöltebb veterán rókáját, Paul Shepherdsont (Richard Gere), aki szinte egész pályáját hírhedt szovjet ellenfelének üldözésével töltötte. Geary úgy hiszi, hogy Cassius reaktiválta magát, míg Shepherdson másokat sejt az ügy hátterében.

Szilveszter éjjel (amerikai romantikus vígjáték)

Bemutató: 2011. december 8.

A romantikus vígjátékot így harangozzák nekünk be: „Tagadhatatlanul a romantika december 31. utolsó óráinak főszereplője. Rengeteg szerelmes várja izgatottan az éjféli csókot, mások életre szóló fogadalmakat tesznek a varázslatos estén - megint mások pedig úgy döntenek, esélyt adnak valakinek. A szeretet persze több formában is megnyilvánul ilyenkor: a megbocsátásban, a megértésben.

A szív legfontosabb ügyei több, egymással párhuzamosan futó, egymást átszövő történetben bomlanak ki. A helyszín New York, a lélegzetelállító város a maga pezsgésével, ragyogásával. Van, aki új életet akar kezdeni, és van, aki a régihez ragaszkodik - csupa nagy kezdet, bátortalan újrakezdés, happy end, átverés és vallomás, remény és csalódás a film, de bármi történjék és hangozzék is el benne, a lényeg mindig ugyanaz: a szerelem.”

Pénzcsináló (amerikai filmdráma)

Bemutató: 2011. december 8.

Van, aki képtelen lemondani a győzelemről. A Péncsinálóban Billy Beane (Brad Pitt) fiatal korában azt hitte, a baseball szupersztárja lesz, ám a pályán nem tudott felnőni az elvárásokhoz. Nem fordult el a sporttól, most az oaklandi csapatot vezeti - ám kevés pénzből gazdálkodik, és a tehetséges játékosait mind elszipkázzák a többet ajánló, nagyobb egyesületek.

Még szerencse, hogy nem a pályán dől el minden. Billy összeismerkedik egy fiatal matematikussal (Jonah Hill), akinek van egy vad elmélete: hatalmas adatbázisa és néhány statisztikai program segítségével meg tudja jósolni, kik azok a játékosok, akik nem kellenek senkinek, olcsók, mégis sikert hozhatnak. A páros belevág a kockázatos kalandba. Olyanokat szerződtetnek, akikről mindenki lemondott, akik már maguk sem hisznek a győzelemben. A közönség nevet, a csapat vezetői lázadnak, a játékosok nem hiszik el, hogy mi történik velük.

Az ember tragédiája (magyar animációs film)

Bemutató: 2011. december 8.

Az ember tragédiája forgatókönyve 1983-ban született. A gyártás 1988-ban kezdődött, és hosszú hányattatások után csupán nemrégiben ért véget. A film érdekessége, hogy Jankovics Marcell mind a 15 színt más-más stílusban készítette el. Az egyes színekből már kaphattunk ízelítőt az elmúlt évek során a különböző fesztiválokon és a Duna Televízióban, azonban a teljes, közel 160 perces mű most először kerül a közönség elé.

Anyák (macedón filmdráma)

Bemutató: 2011. december 8.

Milčo Mančevski filmje három különböző történetet mesél el, melyeket Macedónia különböző területein lokalizál. Az első történetben két kisiskolás lány, hogy bátorságát fitogtassa, elmegy a rendőrségre és egy kitalált történettel feljelentést tesznek. Az első gyanúsítottra, akit behoznak, rá is fogják a kitalált történetet. A második részben három fiatal filmes, egy teljesen elöregedett faluról és annak két lakójáról készít filmet. A falu két életben maradt tagja, egy testvérpár, akik 16 éve nem beszélnek egymással. A harmadik rész egy tömeggyilkosság dokumentuma: egy anyakomplexusban szenvedő férfi idősödő anyákat öl meg. A hármas tagolású film narratív folytonosságot nem képez, de látszólagos különállásuk a film végére mégis kerek egészet teremt, amelyet az igazság kérdéskörére fűzhetünk fel.

Diótörő 3D (angol-magyar fantasy)

Bemutató: 2011. december 8.

A Diótörő legújabb adaptációja 1920 karácsonyán, Bécsben játszódik. A kis Mary egy különleges diótörő játékfigurát kap ajándékba keresztapjától. A kislány boldogan fekszik le aludni, de álmában megelevenedik a Diótörő és más játékai is és kezdetét veszi egy varázslatos utazás a fantázia világába. A fabáburól kiderül, hogy elvarázsolt herceg, s a kis Mary vele összefogva veszi fel a küzdelmet a gonosz Patkánykirállyal és alattvalóival. Amikor a Diótörőt túszul ejtik a gonosz patkányok, Mary kis játékaival mentőakciót indít kiszabadításáért.

Ön melyik filmre váltana jegyet?

  • 94
    Csizmás, a kandúr
  • 22
    Barney és a nők
  • 97
    Rumnapló
  • 7
    Szent György lelövi a sárkányt
  • 13
    Ölésre ítélve
  • 20
    Álcák csapdája
  • 82
    Szilveszter éjjel
  • 42
    Pénzcsináló
  • 80
    Az ember tragédiája
  • 15
    Anyák
  • 32
    Diótörő 3D
  • 88
    Egyiket sem

Tóth Angelika ecsettel barangolja be a világot

Budafoki Mira 2011. december 2., péntek 09:13

tóth angelika

Mikor kezdtél el festeni? Emlékszel az első festményedre, esetleg megvan még?


Mindig is elemi erővel vonzott a festészet. Komolytalanul valamikor talán 8 évesen festettem egy északi, téli tájat egy törpével, aki búslakodott. Ez valahol a szüleimnél van. Szétvágtam egy lepedőt, felragasztottam a szekrényre és fehér temperával „alapoztam”, mert valahonnan volt sejtésem róla, hogy a „nagy festők” hogyan is csinálhatják, majd temperával festettem rá. Tulajdonképpen mindig festettem és rajzoltam, természetesen voltak kisebb-nagyobb kihagyások is. Az olyan képeimet, amelyeket most akár ki is állíthatok, vagyis ily módon vállalhatok, 2003-tól festettem. Már előtte is voltak kisebb kiállításaim, hiszen a pályám alakulása – mint mindenkié - valahol egy folyamat volt. A 2003-as év már a városi létről, a városi emberről szólt.


Mit jelent számodra a festészet? Önkifejezésként, hivatásként vagy megélhetésként tekintesz rá?

Hivatás és még több, természetesen. Ami a megélhetést illeti, nem lehet az a fő célja. Nem szólhat kizárólagosan a megélhetésről - hacsak épp nem az a témája! Az rombolna valamit, ha érted, mire gondolok… Az alkotás belépés számomra egy másik világ kapuján, a festészet pedig nyelv.  Számomra a képi kifejezés több a szavaknál. Tömörebb, sűrített, sokkal komplexebb.


Mi a dominánsabb az ösztönszerűség vagy a tudatosság, amikor alkotsz?


A művészethez, az alkotáshoz szükséges az intuíció (és ösztön) adománya – nem feltétlenül történik minden hűvös és logikus észjárás mentén. Az intuíció azonban érzelem és értelem együttese. Az érzelmeknek hangsúlyozott szerepe van festészetemben. Megfigyeltem, ha egy mű nagyon absztrakt, az emberek érteni szeretnék, értelmet akarnak adni nekik, amit ki tudnak esetleg szavakkal is fejezni – ha ez nem megy, akkor jön a csalódottság vagy az elutasítás. A képek szimplán olyanok, amilyennek a néző látja őket. És mégis minden alkalom, amikor valaki megnéz egy képet, az más. A néző nézi, gondolkodik rajta, az érzelmeivel követi és saját értelmezésen töri a fejét. Sosem tudom, hogy milyen hatást fogok elérni. Az ötleteimet, gondolataimat festem, amelyekben valami miatt beleszerettem, amelyek valami miatt olyan izgalomba hoztak és hoznak, hogy meg akarjam valósítani őket.


Hogyan választasz témát? Mik a kedvenc témáid?


A különböző korok, művészeti és stílusirányzatok, világfelfogások és világábrázolások eltérő jelentőséget tulajdonítottak az utazó ember által érzékelt és értelmezett valóságnak. Vagy a világ statikusságának, vagy változékony és sokszínű felfogásának bizonyítékául állították. Számomra az utazás bír nagy jelentőséggel, ekkor számtalan tusrajzot készítek, ha módomban áll, nagyobb képet is. Nem kényszeredetten keresek – csak figyelek, ha megtalálom, próbálom rögzíteni memóriámban, vagy rajzban. Nyitott vagyok, nincsen csak egy kizárólagos témám, több minden érdekel.

Tales from The Little Girl I.aquarelle, ink on ricepaper 70x137c


Mi a kedvenc technikád és miért pont az áll a legközelebb hozzád?


A tradicionális európai olaj-vászon technika és a papír alapon tus, akvarell technika. Kínában tett utazásom óta rizspapíron is dolgozom.  Más médiumokat is alkalmazok, azonban az előbb említett kettő a domináns esetemben. Az olaj macerás vagy majdhogynem lehetetlen az utazások alkalmával, ennek következtében olyankor, ha módomban áll az akvarell/tus mellett az akrilt vagy a pasztellt használom.


Nagyon sok pontján ragadtál tust, ecsetet, vagy éppen ceruzát a világnak. Hogyan jutottál el művészként ezekre a helyekre?


Az esetek túlnyomó többségében kiállításaim okán,  ösztöndíjakkal, azonkívül külföldi barátaimnál tett látogatások során jártam be a világot. Nem tudok „turista” lenni, folyton „dolgozom”.


Mekkora procedúra egy művészeti ösztöndíjat megszerezni?


Rákészülés, sok munka és szerencse, vagy mondjam azt inkább: sors?! Az Erasmus ösztöndíj esetemben két év volt. Természetesen nem kell ennyinek lenni, azt gondolom, ez egyén függő.

Soothing Wanderlust I. 150x200cm oil on canvas 2011 (2)


Honnan ered a vonzalmad a Távol-keleti kultúrához?


Mindig is vonzott Távol-Kelet kifinomult, titokzatos világa, a kalligráfiákba sűrített világ, a letisztult rizspapír-tus alkotások lehelet vékony és annál erőteljesebb tiszta képi megfogalmazása, a teljesen más kultúra és gondolkodás, mint a mienk.  Az utóbbi időben a távol-keleti életstílus és filozófia azért is érdekel, mert ez a régió egyre nagyobb szerepet játszik Európa jövőjében.


Mennyi időt töltöttél Kínában? Mi az, ami leginkább nyomott hagyott az életedben a művészetedben az ott töltött idő alatt?


Két hetet töltöttem még ott, a kiállításomat követően.  A buddhista szerzetesek és kolostorok világa, a régi kultúrájukból átszövődő már-már csak töredékekben fellelhető építészeti  és egyéb művészeti emlékek – és természetesen ennek az egésznek az atmoszférája fogott meg a legjobban.


Van példaképed? Ki az a művész, akinek szívesen követnéd a sorsát?


Ha csak festőket érintve válaszolok a kérésedre: Picasso. Kifogyhatatlan energiája, a festészetbe és a művészetbe vetett hite példaértékű számomra.  Természetesen több példaképem van. Úgy érzem sokat kaptam a tradicionális európai festőktől – napjainkig. Szeretem például Goyat, Caravaggiot, Turnert, de Manet, az francia impresszionistákat és posztimpresszionistákat szintén. Munchot, Kokoschkat, Noldet, a német expresszionistákat és az angol iskolát ugyanúgy említhetném. Magyarok közül Farkas István áll hozzám talán a legközelebb, de Mednyászky is és még sokan. Hosszú lenne a felsorolás.

Metropolis  Eternal Garden II. 120x120cm oil on canvas 2011


Hova jutnál el még szívesen és ott mit örökítenél meg?


Japánba, Dél-Amerikába,  Izlandra és Norvégiába.  Mit örökítenék meg? Hagynám hatni a dolgokat.


Mikor és hol lesz legközelebb kiállításod?


Tavasz elején a Derkovits-díjasok beszámoló kiállítása az Ernst Múzeumban, és szintén tavasszal Vácott a Görög Templomban (ez egy kortárs kiállító hely) lesz egy egyéni kiállításom.

EuShorts - így készül a filmfesztivál

Lavati Anett 2011. november 29., kedd 09:38

Azt azért elég könnyen mondja az ember, hogy szereti a filmeket. Majdnem olyan laza könnyedséggel, ahogy az óvónőképző elsőévesei a kötelező bemutatkozások során, rögtön a nevük után, hogy ők szeretik a gyerekeket. De hát ugye van szar film és rettenetesen idegesítő, rossz gyerek is. Ez eddig rendben is van. Azt azért már sokkal kevesebben mondhatják el magukról, hogy a szemledíjas alkotásokkal is képben vannak.

Van rossz film, ahogyan rossz gyerek is

Nagyjából azért tudjuk, hogy vannak ilyen mindenféle szemlék, de hogy ott mi történik, arról a leghalványabb fogalma sincs annak, aki nem szakmabeli. Néznek ott dolgokat emberek. Azt pedig még ennél is kevesebben mondhatjuk el magunkról, hogy szeretjük a filmeket, képben vagyunk a szemlékkel, tudjuk, hogy ott mit csinálnak és kik, és a szemledíjas filmeket meg is nézzük, mert őszintén kíváncsiak vagyunk rájuk. A kört még néhány soron keresztül tudnám szűkíteni, de már így is túlzásba estem, a történet az EuShorts megálmodóiról és szervezőiről szól. Ők azon kevesek közé tartoznak, akik naprakészek a filmművészetben és a seregszemlékben is természetesen, és mindezt örömmel csinálják. A mesébe illő történet valahogy így kezdődött.

Egy maroknyi csapat 2007-ben gondolt egyet, és elvetette az EuShorts rövidfilmfesztivál magjait, amiből mára egy olyan termékeny rendezvény nőtt ki a földből, hogy majdnem lehidaltunk, amikor megtudtuk a részleteket.

eushorts 2011
Fotó: Facebook

Ebben persze nem is az a pláne, hogy ez a valami működik, nem is az, hogy egy filmbuzi baráti társaság a hobbijából – a filmnézésből – csinált egy működő tömegrendezvényt, hanem ez a kettő, sőt három így, egyben. Ahol a három pedig az, hogy egyre több ember kíváncsi arra, mit is válogat nekik össze, és kínálja tálcán a mára már 7 főt számláló filmfanatikus szupercsapat, vagyis Alföldi Nóra, Katona Szilvi, Klág Dávid, Lévay Bogi, Lukács Péter Benjámin, Péli Sári, Tarkovács András, és természetesen nem kevés önkéntes.

Hol is kezdődött?

Tarkovács András 2006-ban egy évet dolgozott az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) keretében az Aya Aye fesztiválon Nancyban. Itt ismerkedett meg az európai rövidfilmekkel, és itt jött rá, hogy ezekkel Magyarországon szinte egyáltalán nem találkozhat a közönség. Miután visszajött Budapestre, lehetősége nyílt pályázni egy olyan projekt megvalósítására, mely felhasználja az elmúlt év tapasztalatait.”- mondta el Péli Sári. Tarkovács ekkor találta ki az EUShorts-ot, melyet először 2007 novemberében a Szindbád moziban (azóta Kino – a szerk.) rendeztek meg. A Szindbádban, aminek a befogadóképessége ugyan nem akkora, mint a Toldi mozié, ami 2009 óta az EuShorts nagyfesztivál székhelye, ám itt is és ott is teltházas vetítéseket sikerült összehozniuk a szervezőknek.

Fontos megemlíteni, hogy 2011-ben a csapat már tavaszra is szervezett egy minifesztivált, ami Eushorts likes néven futott a Kino moziban. Péli Sári elárulta, hogy ennek az ötlete tulajdonkképp a bőség zavarának köszönhető: „Azokat a filmeket is be tudtuk így mutatni, amik nem fértek be az éves válogatásba novemberben. A második EUShorts likes szeptemberben volt ugyancsak a Kinoban. Eddig főleg műfaji filmeket mutattunk be (EUShorts likes: Pornó és Horror; EUShorts likes: Sci-fi és Musical). A következő likes kiadás márciusban várható és témája ezúttal a divat lesz (EUShorts likes: Fashion).”

Kétezren kapták meg a rövidfilmkoktélt

A novemberi nagyfesztivál minden várakozást felülmúlt, hiszen a 6 nap alatt nem egyszer várta teltház a rövidfilmeket. Sári megmondta, mennyi az annyi: közel 2000 ember váltott jegyet vagy bérletet az előadásokra, ami nagyjából annyi, amennyi munkatársat tervezett felvenni az Audi a győri üzemébe idén júliusban.

A novemberi Eushorts-on is jelen voltak rendezők, filmes szakemberek, akiket a vetítések után a közönség bátran faggathatott. Péli Sári örömmel mesélte, hogy idén az emberek a vártnál sokkal interaktívabbak voltak, tényleg beszélgettek a filmesekkel. A norvég Maria Bockkal, aki a Kopasz Krapekot (Skallaman) rendezte, de itt volt még Vincent Vizioz is, aki a Tremblay-En-France francia rendezője. A magyar filmes mezőnyt Simonyi Balázs és Révész Balázs a Fináléból, valamint a Sajnálom című filmet jegyző Hermán Árpád erősítette.

eushorts vége

Péli Sári a tervekről is mesélt: Az EuShorts rövidfilmfesztivál keretén belül szeretnének eljutni mindenkihez, aki nem riad vissza attól, hogy belekóstoljon a filmművészet különlegességeibe, és távlati céljuk az Európán túli rövidfilmek hazai bemutatása is a fesztivál keretein belül. Közben csillogó szemekkel árulta el, hogy idén ugyan nem volt ideje beülni a vetítésekre, de amikor kiszűrődött egy-egy nevetéscunami, vagy éppen tapsvihar, na abba aztán ő is beleborzongott.

Mi is beleborzongtunk a félresikerült bankrablásba, a román menekültek történetébe, a magyar Finálé utolsó traktusába, és együtt szurkolt az egész mozi az izlandi meleg srácoknak, hogy végre történjen már meg. Megtörtént minden, és még annál is több, függők lettünk mi is. Köszönjük.

Színház a moziban - programajánló haladóknak

Dívány 2011. november 28., hétfő 14:43

A monodrámát az ismert színész-rendező, Baksa Imre játssza és Rába Roland, a Nemzeti Színház művésze rendezte. A színház és a pszichiátria határmezsgyéjén mozgó, szokatlan darab a Magyar Pszichiátriai Társaság tetszését is elnyerte.

A magyar Belmondó
A magyar Belmondó

A terápiás kezelésnél kevés intimebb, bizalmasabb helyzet van, hiszen ami ott elhangzik, az csak az orvosra és a betegre tartozik. A magyar Belmondó című színházi előadás nézői mégis szemtanúi lehetnek egy furcsa fiatalember szokatlanul nyers önvallomásának. A budapesti Kino Moziban november  29-én bűntudat nélkül lehet kukkolni egy ember legbelsőbb titkait.

A történet szerint a főhős, a szexfüggő Misi nem kedveli a színházban dolgozó ikertestvérét, Imit, és ez kölcsönös. Misi egy autóbaleset után kénytelen szembenézni a démonaival.

A magyar Belmondó című darabhoz Rába Roland rendező szándékosan választotta helyszínnek a budapesti Kino Mozit. Az előadáshoz felhasználják az adott technikát és a filmes eszközöket is. Misi abszurd és misztikus élethelyzeteit videóbejátszások, manga pornófilm részletek, fényképek, valamint Borovi Dániel látványtervező kartonpapírból kivágott díszletei teszik színházivá a „talált térben”.

A magyar Belmondó című előadást november 29-én este fél 9-től lehet látni a budapesti Kino Moziban. A Neptun Brigád és a Manna Egyesület közös produkciójában sok az erős szexuális utalás, ezért az előadás csak 18 éven felülieknek ajánlott.

SP-t is díjazták a Fashion Video Fesztiválon

Dívány 2011. november 28., hétfő 13:04

Szombaton ért véget az egyhetes, szakmai kerekasztal beszélgetésekkel és konferencia előadásokkal színesített rövidfilmes verseny, a Fashion Video Festival, melynek díjátadóján taroltak az ismert és elismert divatfotósok. A rengeteg külföldi szaktekintélyt idecsalogató rendezvényt idén a Design Terminál fogadta be, nem véletlenül: a szervezők célja "a nagyvárosi csillogás" bemutatása volt, és ehhez vártak mindenkit, akinek nemcsak a külcsín és a belbecs hozzájuk hasonlóan lényegi kérdés, de komolyan érdeklődnek a kortárs vizuális reprezentációs eszközök, a divat és a design iránt is. A divat rövidfilmes verseny programban 50 csapat nevezett alkotása került levetítésre, köztük 7 nemzetközi koprodukció.

A legjobbak: mintha követelmény lenne a nyomasztás

A díjazott videóknak nem sok köze van fent említett nagyvárosi csillogáshoz,  (a nemzetközi zsűri elvileg az újszerű látásmódot, a kreatív koncepciót és a médium autentikus használatát díjazta) a rendezők kedvenc színe a jelek szerint a fekete, imádják a lassú zenét, a lassított mozgást és a durcás modelleket. Ez mondjuk érthető, egy őrülten boldog, rózsaszín klipbe valóban nehéz lenne bármi olyat csempészni, ami művészinek tűnik. A legjobb divatvideót a FVF ítészei szerint Tombor Zoltán és Vigh Dávid készítették, Poor Céline címmel, mely afféle "elmélkedés a gravitáció, a kristályosodás és a szétesés fölött" - az alkotók szerint. A 3 perces, éterien lassú, mesterien fényképezett kisfilmben a hősnő (gondoljuk, Céline) gyönyörű, tollas ruhában zuhan, majd földet éréskor porcelánként hullik darabokra. Melankólikus mű, de szép, az biztos:

A második díjat a formabontó divatbemutatóiról ismert Király Tamás és csapata kapta meg, Eme Molas című munkájáért. A 2 perces klip rendezője Szabó Áron és Zsuzsanna Alexandrovna Marink, a ruhák Király Tamástól valók, a szereplők pedig a Baltazár Színházból. A 20-as éveket idéző fekete-fehér videóban Király Tamás a nagy fekete semmiből mesevilágba bolyongja magát:

A harmadik helyezett Krasznai Zoltán, aki Mrs. Herskin 6 halálos bűnét filmesítette meg. A hátborzongató klip álarcait a táskáiról híres Mrs. Herskin készítette. Meztelenség, kiszolgáltatottság, vergődés, vér (vagy vörös festék), mindez két percbe sűrítve:

A Maybelline különdíjat SP, azaz Éder Krisztián kapta, mégpedig azért a fashion videóért (The water) melyet az Elite Model Look táborában forgatott egyik hajnalban, kezdő modellekkel. A szomorúan összebújó csajokon bizony látszik, hogy álmosak és fáznak, de a hajnali napfény kellett a hangulathoz:

A FVF 2011 Blogger awardot Baráti Vince, fotós és modellügynök kapta, aki egyik sikeres modelljével, Srej Zsófival forgatta a Take me into your skin című klipet. Baráti egy füstgéppel és némi porral megoldotta a dolgot (a videó vége kicsit a Carbonfools Sunsetjére hajaz), Srej pedig profi modellhez méltón tekereg a fotós kamerája előtt:

Minden tehetség kapott lehetőséget

A szervezők idén többet akartak, mint bemutatni néhány pár perces filmet a sikk jegyében. Küldetésüknek érezték, hogy összegyűjtsenek "minden tehetséges fiatalt, aki alkotásaival megcsillogtatja a divat sokoldalúságát, stílust teremt avagy értelmez újra" - mondta még a nyitónapon Oltai Kata, kurátor, a FVF egyik főszervezője. Nagy merítést álmodtak meg, a lehető legtöbb és legkülönbözőbb munkaterületből és művészeti irányzatból.

Önnek melyik videó tetszik legjobban?

  • 15
    Poor Celine
  • 8
    Eme Molas
  • 3
    Six deadly sins of Mrs Herskin
  • 17
    The water
  • 14
    Take me into your skin

Szlogene szerint a fesztivál "átütő erőt és elsöprő energiát" ígért, és ezt a küldetését általában teljesítettnek is éreztük, bár néhol kifejezetten túlteljesítettnek tűnt. A vetítések melletti gyűjteményes kiállításon például nagyító alá kerültek olyan ismert divatlapok fotói, mint  a magyar The Room Magazine. A nagyítás és a fotótémák többnyire valóban sugározzák az őserőt, bár a női modellek képein inkább a passzív-agresszív tekintet dominál, míg a férfi modellek test a testnek feszülős beállításai inkább tűnnek kényeskedő cicaharcnak.

Az emeleten – tematikus Power Power Power! című ruhainstalláció keretében – magyar designerek mutatták be ruhákba szabott kreativitásukat. Abodi Dóra (szintén FVF szervező), Benus Dániel vagy Mrs. Herskin jelszava itt mindenképp a formabontó lenne, igaz akad köztük kicsit elvetemült darab is. A bábukra húzott alkotások egy része a csuklyás halálfalókat juttatta eszünkbe a Harry Potterből, vagy a rettegett éjkirálynőt a Varázsfuvolából, bár persze némi pezsgő után az embernek mind a fantáziája, mind a szabad asszociációs készsége felélénkül. A tervezők mindenesetre büszkén vállalhatják, hogy legalább ennyire valóban gondolatébresztő darabokat alkottak.

A versenyprogramon kívül, a fesztivál nemzetközi szekciójában, információs vetítéseken 30 külföldi divatfilm került levetítésre, a bevételeit jótékonysági célokra felajánló Japán napon közel 20 japán márka bemutatkozása történt meg. A pénteki divatkonferencia napján pedig a modell-kerekasztal beszélgetés alkalmával először kapcsolódtak egy beszélgetésbe a különböző modellgenerációk képviselői, Pataki Ági, Liebhaber Judit, Görög Zita, Varga Ágota és Barabás Heni.

Halál a konyhában

Lavati Anett 2011. november 27., vasárnap 19:28

A kiállítás „azokról az élelmiszerekről szól, amelyeket mi magunk állítunk elő, hogy aztán magunkat mérgezzük velük. De arról is, hogy az élelmiszerekkel együtt a környezetünket is mérgezzük.” - olvashattuk az ismertetőben.

A Portfolio Points 2011 keretén belül rendezték meg Marjai Judit kiállítását a Werk Akadémián. Egy nagyon borús csütörtöki napon látogattam el az Arany János u. 10-be. A portán nagyon kedvesen útba igazítottak, felhívták a figyelmemet az ajtóra is, amit nem tolni kell, hanem húzni. Nem tudtam, mire gondolnak, mivel még sosem jártam a Werk Akadémián, de úgy gondoltam, csak nem lesz már gond, elvégre nem egy ajtóval birkóztam már meg életem során. Persze nem sikerült, hiába húztam, végül meg már toltam is, hátha, de nem. Le is izzadtam a nagy küzedelemben, amikor egy vámpír és a deszantos előugrott és kinyitotta az ajtót, ami egy sínben volt, így tényleg húzni kellett, csak nem magam felé, hanem oldalirányban. A vámpír és a deszantos meg nem valami dimenziókapun került ide, hanem épp forgatás volt az akadémián, ezért bújtak jelmezbe. Megnyugodtam.

Épphogy észhez tértem az ajtó és a jelmezes srácok okozta sokkból, amikor az előtérben megpillantottam a fotókat. Halál a konyhában, aha. A sorozat szereplői a levágott disznófejeken és a kopasztott csirkéken kívül: Bódis Kriszta, Dénes Dóra, Erdei Katalin, Fábry Péter, Karafiáth Orsolya, Orgon Albert, Sára Kata, Ugron Zsolna és Wahorn András.

„Gondoljuk csak meg, a legdemokratikusabb dolog az élelmiszer. Mindenki eszik, a koldus és a gazdag is. Ha nem bízhatsz meg abban a falatban, amit lenyelsz, akkor megbízhatsz-e a politikusaidban vagy az orvosodban például? Honnan van egy falat kenyér? Hány ember dolgozott rajta, és mi vezérelte őket? A jóság, a gazdagodás, esetleg a szükség? Ha leülsz, és ezt átgondolod, kiráz a hideg. Minden mélyebbre és mélyebbre mutat. ”– mondja Marjai Judit a kiállításról.

Marjai elárulta, hogy a kiállítás anyaga 2007 óta gyarapodik egy-egy darabbal. 2007 óta, mivel akkor hallott egy rádióműsort, amiben a Halál a konyhában c. német könyvről beszéltek. Arról, hogy a húsban, halban, tojásban, tejben és tejtermékekben, a felvágottakban, kolbászokban és egyéb húsipari termékekben előforduló szennyeződések mennyire káros hatással vannak az emberi szervezetre. Marjai innen kapott ihletet, képein is ezt igyekszik megjeleníteni. Az ikonszerű beállításokkal egyfajta ártatlan angyalként ábrázolja az embert (legyen az akár Karafiáth Orsolya vagy Ugron Zsolna), míg az étel a gonosz, a mérgező: a jó és a rossz ellentéte.

Marjai Judit még hozzátette, amennyi szörnyűség derül ki mostanábanmostanában, szinte minden héten készíthetne egy újabb képet. A Fukushimai katasztrófa ihlette fotó kapcsán például elárulta, hogy az Izotóp Intézet Kft. csillebérci laborjának írt is egy levelet néhány hete, melyben egy egyszerű Geiger-Müller számlálót szeretett volna kölcsönkérni egy fotózáshoz. Persze nem adtak, sőt még rá is csapták a telefont, amit először nem igazán értett, ám miután kiderült, hogy épp a labor kéményéből került radioaktív jód-131 izotóp a környezetbe, és ez okozhatta a néhány héttel ezelőtt észlelt megnövekedett jódizotóp-sugárzást Budapest felett, akkor persze már összeállt a kép. „Biztosan azt hitték, valami greenpeace-es vagyok, aki így próbál nyomozgatni a cégük körül.” Az eset után Marjai csak Fukishima-Csillebércre keresztelte át a képet.

„Azt szeretném, ha egyszer végre elkészülne az utolsó darabja is a sorozatnak, mert akkor az azt jelentené, hogy az élelmiszerekkel minden rendben van.” – mondta Marjai.

Mivel erre a közeljövőben kevés az esély, így a Halál a konyhában című anyag várhatóan még további fotókkal gyarapszik majd a következő években is, arra biztatva a nézőt, hogy otthon kicsit gondolkodjon el azon, mit is vesz meg a boltban. Mivel senkinek sincs varázsceruzája, és varázsfényképezőgépe sem, amivel jobbá tehetné a világot, ezért kilátástalan harcnak tűnhet mindez. A cél persze nemes, a fotók pedig látványosak, úgyhogy kerüljük az atomerőműveket, együnk normális kaját, és nézzük meg a kiállítást, mert érdemes.

A hazai divat inkubátorháza: Mono Fashion

Budafoki Mira 2011. november 26., szombat 18:49

Mikor és hogyan került az érdeklődésed középpontjába a divat?

Garam Judit: A divat iránti szerelmem természetesen már kisgyerekkorom óta tart. Komolyabban, szakmaként 20 évesen kezdtem el foglalkozni vele. Először angol, francia, és olasz cégeknél dolgoztam. Itt rengeteg pozitív élmény ért, hiszen nagyon nyitottak voltak a munkámra. Külön szerencsének tartom, hogy nagy volt az összhang a saját stílusom és az ott képviselt stílus között. Hagyták, hogy megmutassam a kreativitásom az üzletdesign és a fazonok megálmodása terén is.

Mi a Mono Fashion története?

G. J. :Annak idején egy olasz házaspár cégénél, a Patrizia Pepénél is tevékenykedtem. A törzshelyük Firenze mellett van, de mai napig jelen vannak a magyar divatpiacon is. Ezzel a munkával párhuzamosan kezdtem el egy saját márka kiépítésén ügyködni Magyarországon. A Patrizia Pepe pedig nagyon fogékony volt az ötleteimre, így egyaránt volt partner és remek tanácsadó is az új utak kijárásához. Az első saját márkám a Miju volt, amelynek a helyén nyílt meg később a Mono, de a Mammutban is működtettünk egy üzletet. Akkoriban ez egy jól menő vállalkozásnak számított. Egy idő után mégis úgy éreztem, hogy túl sok kompromisszumot kell kötnöm a márka keretei között az anyagi érdekek mentén. A hajdani vásárlók igényeinek kielégítése ellenkezett az eredeti elképzeléseimmel. Négy éve határoztuk el - a szintén divatszakmában járatos - gyerekkori barátainkkal, hogy összefogjuk egy helyen a fiatal magyar tehetségeket. Egy gyűjtőhelyet hoztunk létre, ami befogad a kezdőktől a profikig mindenkit, aki kompetens.

Fotó: Vigh Attila /

Hogyan karoljátok fel a fiatal magyar tehetségeket? Milyen szempontok alapján álltok szóba egy kezdő tervezővel?

Bodnár Barbara: Az arculatunk egyik fő jellemvonása, hogy nagyon nyitottak vagyunk mindenre és mindenkire. Bárki behozhatja a kollekcióját, és bárkivel szívesen dolgozunk, ha minőség és egyediség szintjén is illeszkedik a képbe. Alapkövetelmény, hogy több méretben hozzon a jelentkező egy kollekciót, és csatoljon hozzá egy fotósorozatot is. Egy saját programunkon belül minden hónapban választunk egy vendégtervezőt, akinek a darabjai a harmadik kirakatunkban kapnak egy megtisztelő helyet az adott időszakra. Legtöbbjüknek igen nagy sikere van a vásárlóink körében. Az aktuális vendégtervezőnk Galla Zoltán Péter tervezéseire is hatalmas a kereslet. Ha kicsit kisebbe gondolkozunk, akkor pedig az ékszereinkről és készítőikről érdemes beszélni. Itt többeket fogadtunk, miután egyénileg megkerestek minket, és ők hosszú távon maradtak is. Ilyen például Balázs Lilla, aki londoni divatiskolában tanul, és elhozta hozzánk egyedi bőrékszereit. A vevők pedig keresik, és folyamatosan szükség van utánpótlásra, annak ellenére, hogy nem egy komoly infrastruktúrával rendelkező márkáról van szó.

A képzettség vagy a kreativitás a fontosabb? Lelkes laikusokban is láttok lehetőséget?

G. J. :Nálunk mindegyikre volt példa, hiszen komoly tervezők is megfordultak nálunk, és olyanok is, akik egyelőre hobbi szinten nyomnak pólókat. A hangsúly nem feltétlen a képzettségen van, sokkal inkább a minőség és a kreativitás összejátszása a szempont. Ez alapfeltétele annak, hogy kereskedelembe hozhassunk egy terméket.

Hogyan jellemeznéd a Mono által képviselt stílust?

G. J.: Kezdetben az egyszerűbb, casual vonalat céloztuk meg. Farmerokat és pólókat dobtunk főképp piacra. Később kiderült, hogy az alacsony árszabás, amit ez az irány megkövetel, nekünk gondokat okoz. A kis darabszám és a szűk hazai piac ugyanis nem tesz lehetővé alacsony árakkal egy olyan bevételt, amellyel nyereségesek maradhatunk. Még így is sokkal kisebb profittal tudunk dolgozni, mint a konkurens cégek. Természetesen arra is figyelnünk kell, hogy versenyképes árakkal álljunk elő. Ha elvonatkoztatunk az anyagiaktól, akkor az üzenetünk pár hívószóval jellemezhető: a letisztultság, a minőség és a finom elegancia.

Hogyan változott az üzlet arculata a fennállásotok óta?

B. B. : Sokat változott az arculat, hiszen folyamatosan csatlakoztak új tervezők hozzánk. Az elejétől fogva együtt dolgozunk az Artistával és Ahn Tuannal. Igaz, ő már csak a táskáit árusítja nálunk, de ők ketten a törzstervezőink. Hozzájuk képest az újak munkáin leginkább a technológia változása és a képzések minőségnövekedése hagy nyomot. Az új generáció nem fél újítani.

Mennyire tartjátok fontosnak a brandépítést?

B. B. : Létfontosságúnak tartjuk a márka megfelelő kommunikálását. Erről napjainkban semmiképp nem szabad megfeledkezni. Azt szeretnénk, hogy az emberek arról ismerjék a Monot, hogy itt bontakozhatnak ki a jelen és a jövő magyar alkotói a divat szakmában.

G. J. :Ezt a szemléletet pedig nívós divatmagazinok lapjain is próbáljuk hirdetni. A Room magazinban például minden hónapban megjelenünk.

Szerintetek a vevőkhöz idomul a kollekciótok vagy a vevők veszik át a „Mono stílust”?

B. B. :Egy kölcsönhatással írható le ez az egyébként kényes kérdéskör. Folyamatosan értekezünk mind a vevőinkkel, érdeklődőkkel, mind a tervezőkkel, és így próbáljuk megteremteni az egyensúlyt.

Mit gondoltok a magyarok ízléséről? Befogadják az újdonságot, avagy követik azt az irányt, amerre a Mono halad?

G. J. :A célközönségünket főleg a nők képezik. A magyar nők többsége pedig szeretne hivalkodóbban öltözködni. Mi viszont a kifinomultabb és visszafogottabb eleganciát pártoljuk, valami apró rafinériával. Ennek ellenére van egy réteg, aki nagyon könnyen azonosul a stílusunkkal. Ezt a réteget persze az árfekvés is meghatározza. Van, aki ezt már nem engedheti meg magának. A nagyon jómódú réteg közben státuszszimbólumot keres, viszont mi még nem számítunk annak.

Milyen a magyar designerek megítélése külföldön?

G. J. : A külföldi piac nyitott a magyarokra is. Nem vagyunk megkülönböztetettek sem negatív, sem pozitív irányban. Igaz, nem dolgozik sok magyar designer más országokban, de akik igen, azoknak tárva vannak a kapuk.

Együttműködtök külföldi tervezőkkel is, vagy egyeduralkodó nálatok a hazai termék?

G. J. :Alapvetően a hazai tehetségekre koncentrálunk, de ha megkeresnek minket külföldről, és érdemesnek találjuk a hozott munkákat, akkor nem zárkózunk el. A külföldi vendégtervezőkkel néha csalhatunk egy kis különlegességet is a megszokott kínálatunkba. Most például osztrák ruhadarabok is megtalálhatóak a polcainkon.

Mik a terveitek a közeljövőre? Előrukkoltok mostanában valami újabb formabontó ötlettel?

G. J. :Ami a közeljövőt és a realitást illeti, december 2-án lesz a Váci 1-ben egy remek divatbemutatónk a téli és a tavaszi kollekciónkból. Ha nagyobb álmokról beszélünk, szeretnénk külföldön is terjeszkedni. Nyitott szemmel járunk és keressük a lehetőségeket. Nem is tűnik nagyon elrugaszkodott ötletnek, hiszen a kereslet sokkal nagyobb lenne, mint itthon, és a visszajelzések is nagyon pozitívak. A bécsi divathéten képviseltettük magunkat, és vevők voltak ránk, sőt többen meg is kerestek minket utána.

Torrentezzen szutyok téli estékre művészfilmet!

Budafoki Mira 2011. november 26., szombat 15:47

Nem egyszerű megválasztani, mit töltsünk le, ha nem az aktuális hollywooodi sikerfilmekre vágyunk. Ha nyomon követjük az IMDB legnagyobb pontszámot elért művészfilmjeit vagy újdonságait, könnyen belefuthatunk egy-egy olyan címbe, amit akkor látunk először. Szerte a világon hype-olt filmek néha teljesen elkerülik a hazai mozikat. Ha azonban eléggé naprakészek vagyunk, és a sávszélességünk is vetekszik az az amerikai autópályákéval, akkor nincs nagy gond: torrentről megszerezhető az is, ami a moziműsorból kimaradt. Ha pedig a seederek is úgy akarják, negyedórán belül indulhat is a házimozi. Íme, egy szubjektív ajánló a torrent-felhozatalból: a legjobb három a mi olvasatunkban.

3. Les bien-aimés (Beloved)

Cristophe Honoré romantikus drámája egy anya és lánya szempontjából mutat be szerelmeket, és egyelőre rejtély, hogy a hazai forgalmazók részéről csak kései eszmélésről vagy a teljes feledésről van szó, mivel bronzérmesünk a legfrissebb a felsoroltak közül. A Beloved egyébként kitüntetett posztot töltött be a 2011-es Cannes-i Filmfesztiválon, ugyanis ezzel zárták az eseményt.

Érdemes egy pillantást vetni a trailerre is, mert feltűnik benne Louis Garrel is, akinek látványa a tél közeledtével különösen melengető lehet a női nézők számára. Persze azért a külső ne vonja el a figyelmet az alakításról, mert az sem huszadrangú, ahogy az se mellékes, hogy az anya szerepében Catherine Deneuve-t láthatjuk. Az pedig szintén jelzésértékű, ha egy fiatal rendező filmjében egy nagynevű, ismert rendező vállal epizódszerepet: itt Milos Forman jelzi, hogy Honoré munkásságára érdemes odafigyelni.

2. Castillos de cartón ( 3some)

Salvador García Ruiz filmje még két év leforgása alatt sem jutott el a magyar mozikig, hírverésről meg kár is beszélni, csak szájról szájra járt a híre, mint a népmesék. Ha ön sem érti, miért, az nem csoda, spanyol rendezések még nem sűrűn okoztak csalódást. Példaként – Pedro Almodóvar nagy visszhangú filmjei mellett – elég felhozni az általában nagy sikerű spanyol filmhetek szinte mindig teltházas vetítéseit.

A Kartonvárat nem csak származásáért érdemes tesztelni. A némileg elvontra sikerült dráma egy művész közegben kibontakozó bizarr szerelmi háromszög történetét dolgozza fel, ami egyenesen vonzza megosztó kommenteket. Ami pedig megosztó, az olyan rossz nem lehet.

1. Enter the Void

A 2009-es Enter the Void múltja szintén Cannes-ig vezethető vissza. Gaspar Noé furcsa fantasy és dráma kombója az év büszke Arany Pálma jelöltje volt. Híre ennél sokkal tovább nem jutott hazánkban, pedig ez az alkotás is megér egy misét. Ez azért nem maradt teljesen láthatatlan itthon, szerencsére a magyarhangya közösségi filmforgalmazó mozgalom jóvoltából párszor vászonra is vetítették, de túlzásba cseppet sem vitték.

Aki jókor járt, jó helyen – például az Odeon Lloyd mozi környékén –, az lecsaphatott a ritka alkalmak egyikére. Akik lemaradtak, azok sem jártak nagyon pórul, mert vagy megvárja, hogy a hangyások valamikor még elő-előveszik majd, vagy letöltött formában nézi meg, ami szintén nem kispályás élmény. Egy testvérpár különös, mi több, földöntúli kapcsolatába láthatunk bele, ahol egy meggyilkolt drogos fiú szelleme őrzi a nővérét. A film érdekessége a szubjektív kamerahasználat, ahol mindent a szellemként jelen lévő fiú szemén keresztül láthatunk. Az érdekességfaktor mellett azonban előre szólunk, a 161 perces film igénybe vesz bárkit, főleg hogy a kis piros karikás 18-as jelzés sem véletlen tévedés vagy enyhe túlzás. De persze Gaspar Noé ismeretében ezen senki nem lepődik meg, utoljára a 2002-es Visszafordíthatatlan című filmje volt akkora gyomros, hogy a fal adta a másikat.

Letölteni nem okvetlenül illegális

Az internetről szerzett filmeknek vannak hátulütői is. Az nagy információáradatban bőven akad kritikán aluli minőségű – jellemzően ilyenek a moziban titokban, remegő kézzel felvett, kamerás kalózverziók –, nem is beszélve a megannyi hibás, helyesírási hibáktól hemzsegő, félrefordított, vagy elcsúszó feliratról, amelyek miatt az ilyen filmek élvezeti értéke sokszor a nullához konvergál. Akit nem vonz a beszerzés tisztességtelen útja, az persze korrekt összegért korrekt szolgáltatásokhoz is juthat: a választás mindenkinek a saját lelkiismeretére és büntetőjogi felelősségére van bízva.

LSD trip Jimi Hendrix lila zakója körül

Budafoki Mira 2011. november 25., péntek 11:39

masters-of-rock-issue-7-psychedelic-60s

Aki december 31-ig betér a Kogartba, egyben belépőt vált egy olyan világba, ahol az LSD még nem volt tiltott szer, és a Love & Peace is igazi életérzés volt, nem ciki. A San Franciscotól Woodstockig nem csak egy szó szerint és átvitt értelemben egyaránt sokszínű rockplakát kirakat. A szervezők minden hatásvadász eszközt bevetve igyekeztek újraéleszteni a korszellemet.

Két emelet termeit tömték meg zsúfolásig a legváltozatosabb relikviákkal, fotókkal, poszterekkel és plakátokkal a ’60-as és ’70-es évekből. Olyan nevek alkotásai figyelnek a falon, mint Wes Wilson vagy Victor Moscoso. A gyűjtemény elismerésre méltó precizitással segít felidézni  az idősebb korosztály emlékeit, a fiatalok pedig végre nem csak röptében csíphetnek el néhány mendemondát a legendás hármasról, Jimi Hendrixről, Janis Joplinról  és Jim Morrisonról. A kiállítás előnye, hogy átfogó ismereteket csomagol lehengerlő illusztrációkba úgy, hogy ezt az emlékezetes rocktörténelem órát ne csak a rajongók érezzék magukénak. A zenei stílusok és a biográfiák útvesztőiben a Kogart önkénteseinek jóvoltából senki se fog eltévedni, ráadásul ez pénzbe sem kerül neki: szerdán 15 órakor, vasárnap pedig 11 órakor ugyanis ingyenes a tárlatvezetés.

Andy Warhol és követőinek impulzív és lendületes plakátjai közt könnyen átélhető a korszak lendülete, a pop art provokatív színei magukért beszélnek. Valahol érthetővé válik, hogyan álltak ki teljes mellszélességgel a bugyidobálós Beatles időszak közepette a Make Love Not War életfilozófia mellett.

acidtest001

A woodstocki hangulatot nem csak a szellemes fesztivál line-upok széles tárháza teremti meg. Nem nehéz a Filmore West parkettjére, a monterey-i fesztivál tömegébe képzelni magunkat, a hangszórókból szóló Cry Baby és Yellow Submarine önmagában megadja az alaphangulatot. Az mondjuk kicsit vicces, ahogy szent relikviaként, centikről csodálhatjuk meg a nyugati part akkoriban legdögösebb bulijának otthont adó klub táncterének egy parkettadarabját, de a rajongók nyilván kellően meg fognak illetődni a Jefferson Airplane énekesének fellépő kaftánjától, Keith Moon trapéznadrágjától, Jimi Hendrix botrányosan lila zakójától, vagy a The Who hangszereit elnézve. Kell ennél több? Mert van: üvegvitrinekben olyan ereklyék is láthatóak itt, mint Hendrix kézzel írott dalszövege, Buddy Holly megsárgult levele, vagy a gombafejű srácok elborult rajza. Egy porosodó woodstocki sajtóigazolvánnyal szemezve még én is elkalandozom gondolatban, hogy milyen jó is lett volna odaszületni.

Wes Wilson és Victor Moscoso munkássága

Wes Wilson 1937. július 15-én született az Amerikai Egyesült Államokban. Az amerikai művész a pszichedelikus rockplakátok tervezői között az egyik legismertebb. Ő fejlesztette ki és népszerűsítette a "pszichedelikus" betűtípus 1966 körül. A mozgó hatást keltő elfolyó betűk a 70-es évekre nagyon divatossá váltak.A béke mozgalmak és a pszichedelikus éra képezte alkotásainak témáját. Bill Grahamnak készítette a leghíresebb plakátját San Francisco-ban. Egyik legközismertebb alkotása még a The Greatful Dead-nek rajzolt koponya.

Victor Moscoso 1936-ban Spanyolországban, Oleirosban született. 1960 és 1970 között pszichedelikus poszterjeiről és underground képregényeiről híresült el. Miután befejezte tanulmányait Cooper Union-on és a Yale-n San Francisco-ba költözött. Itt instruktora lett a San Francisco Art Institute-nak. Inspirálta Josef Albers festő, aki a Yale-n tanította. A rockplakátok közül az övéin jelent meg először fotó kollázs. Moscoso olyan előadóknak is tervezett albumborítókat,  mint Jerry Garcia, Bob Weir, Herbie Hancock vagy David Grisman. Emellett pólókat, hirdetőtáblákat tervezett és animációs reklámot készített rádiócsatornáknak, amiért kétszer Clio díjat is nyert.

Forrás: Wikipedia - Wes Wilson és Victor Moscoso

Melyik női magazint gyújtanák fel mérgükben?

la 2011. november 24., csütörtök 09:12

Több szempontot igyekeztünk figyelembe venni a teszt során. A legkevésbé szubjektív szempont maga a magazin és a hozzá bónuszba kapott reklámanyag súlyaránya, ezután következett a főszerkesztő levele, majd a tartalom röviden. Igyekeztünk megtalálni mindegyik újságban azokat a cikkeket, amik nem pusztán a celebekre, a szexre, a pénzköltésre, a tökéletes külsőre koncentrálnak, hanem értéket is közvetítenek. A végeredmény siralmas. Természetesen nem állhattuk meg azt sem, hogy a nők körében oly népszerű horoszkópokat is összevessük. Az egész tesztnek talán ez volt a legmulattatóbb része.

1. Cosmopolitan (895 Ft)

630g-ot nyom, reklámanyag nélkül csak 340-et!

cosmopolitan december

A főszerkesztő leveléből egy kis ízelítő:

„Helló, Cosmo-lány!

Szuper hírem van: itt az új trend! És ennek most semmi köze a szoknyahosszhoz vagy a legmenőbb frizurákhoz. Inkább olyasmihez, ami kizárólag rólad szól! Amilyen akkor vagy, amikor csak a legközelebbi barátaid látnak, vagy ha mondjuk, vasárnap délelőtt azt csinálod, amihez éppen kedved támad, és ez ki is ül az arcodra.”

Ezek után a mi arcunkra a mély megrendülés ült ki, tovább lapozva sem változott a helyzet.

A csontról már ezerszer lerágott cafatokat visszaöklendezve született meg a következő írás: "Milyen női szokásoktól kapnak frászt a férfiak?" Egy álriport keretében Ákos, Bálint és Viktor beszélgetnek, "a Cosmo kihallgatta őket".

A Cosmo pasibarométerén Ryan Gosling az első, ki más lenne?

A nagy szex teszt cím alatt statisztikát olvashatunk a cosmo-lányok szexuális szokásairól. Megtudhatjuk többek között azt is, hogy a cosmo-lányok 21 százaléka füllentett már, amikor az expartnereiről kérdezték, azt is, hogy 45 százalékuk jobban szeret a sötétben szexelni, és hogy 11 százalékuk egyenesen gyűlöli az orális szexet.

Tovább lapozva szembe jön egy tudományos értekezés arról, milyen illatokra gerjednek a pasik, következő címmel: „Illatozz a szerelmedért”. Így csábít olvasásra: „Azt hiszed, kipróbáltál mindent, hogy elcsábítsd örökre? Hát tévedsz! A világ egyik legzseniálisabb illatkritikusát kértük meg, árulja el, hogyan vezetheted a pasit az orránál fogva. És hidd el, neki sem lesz ellenére!”

Szexuális ajzóillatként Chandler Burr illatkritikus a sárgadinnyét ajánlja. Ha pedig először visszük fel a fiúnkat a lakásunkba, akkor süssünk kenyeret, mert a kenyérillattól majd rögtön otthon érzi magát – javasolja az illatguru.

Olvashatunk még a megalázó kapcsolatokól is, és arról is, hogyan érhetjük el egyetlen mozdulattal a pasinál, amit csak akarunk. Távol álljon tőlünk a spoilerezés, de ezt azért muszáj megosztanunk: Ha azt „szeretnéd, hogy olyasmit tegyen, amit nem akar, akkor tedd a tenyerét imapozícióba, majd kulcsold rá mindkét kezed!” Őrület! Férfit tartani ezek szerint egyszerűbb, mint egy hobbiállatot.

Cosmoszkóp: A magazin szerint decemberben ki fognak rúgni (és rajtam kívül minden szűz jegyűt), a főnököm sem kedvel, és a barátommal is mosolyszünet várható, aki minden nőt meg fog bámulni az utcán.  Ígéretes hónapnak néznék elébe, ha trú cosmo-girl lennék.

Összegzés: Egyetlen értékelhető, szórakoztató írást sem találtunk a magazinban, egy olyat sem, ami nem arról szól, hogy mit vegyünk, hogy kenjük be a narancsbőrös seggünket a 80 ezer forintos krémmel, hogyan vezessük pórázon a pasinkat stb.

Ajánljuk azoknak a 17 éves milliomoscsemetéknek, akik tudják, hol van apuci hitelkártyája, továbbá azoknak a cosmo-lányoknak, akik nem vetik meg a "popsiszexet", és a milliomos pasijukkal háziállat módjára szeretnének bánni (tekintve, hogy lassan nagykorúvá érnek, és akkor már nem árt apuci helyett egy másik szerencsétlent találni, aki megvesz minden szart). Hajrá cosmo-lányok!

2. Marie Claire (995 Ft)

Össztömeg: 900g, reklámanyag nélkül:  420g!

marieclaire december

A főszerkesztő leveléből egy kis ízelítő:

„Mindig is izgattak azok az emberek, akik másként élnek, mint a nagy átlag. Akik önszántukból, saját elhatározásukból vagy éppen hogy választási lehetőségeik híján felrúgják az általánosan elfogadott társadalmi szabályokat. Az átlag unalmas tömegéből nézve számomra ők sokáig romantikus hősöknek tűntek, akiknek az élete tele van izgalommal, kihívásokkal, kalandokkal.”

Olvashatunk George Clooney celebdiplomata történetéről, aki Dél-Szudánban járt. Remek képek, közepesen érdekes sztori a terjengős cikkben. 6 oldalon keresztül.

Ha a smink-, hajformázó- és parfümtrendeken átvergődtük magunkat, akkor Audrey Tautouról olvashatunk 3 oldalon keresztül. A langyosvíz cikk olvasása közben épp megfő 2 avokádó.

A Grecsó fivérek és Madonna vezeti fel a kultúra rovatot, ahol először programokat és CD-ket ajánlanak nekünk. A maga nemében nem is olyan rossz ez az összeállítás. Találunk itt „fogyasztható popzenét", Rihannát, Senát, Snétbergert is, bár persze be kellett csúsznia Michael Bublé karácsonyi lemezének is.

A mozi-, könyv- és a kiállításajánlón túl színházajánlóval is találkozhat az olvasó, ami egy igen üde színfolt a női magazinok hasábjain. A vélemény rovatban Winkler Nórától és Till Attilától olvashatunk egy-egy oldalt, meglepő módon nem bugyuta stílusban.

A Fórumból megtudhatjuk, milyen melegnek lenni, majd kimerítő összeállítást találunk arról, hogy „az ajtónállók New York luxusházaiban minden titkok tudói”.  Nincs ebben a cikkben semmi erőltettség, semmi  sallang, egyben van. Érdekes, magazinos, egyáltalán nem cosmo-lányos. Az örökbefogadás és a fiatal élményvadász pár története után életmódtanácsok következnek.

A Marie Claire Fashion Daysről 5 véget nem érő oldalon keresztül olvashatunk, ha tényleg és igazán érdekel minket ez a téma, vagy ha már mindent elolvastunk az újságból, nincs nálunk se telefon, se egy toll, se egy mp3 lejátszó, és lerobbant a vonatunk Kiskunlacháza és Dömsöd között, a semmi közepén. Na, akkor ezt is biztosan érdekesnek találjuk majd. A divat- és szépségrovatok sem olyan didaktikusak, mint a Cosmoban, bár ezeket a rovatokat is csak milliomosoknak ajánljuk. Utazás és borajánló karácsonyra, ajándéktippek pasiknak, majd a várva várt horoszkóp.

A Marie Claire horoszkópja decemberre a következőket jósolta nekem és a többi Szűznek: Ideális hónap lesz, kevés stresszel, és sok munkával, és a karácsony közeledtével egyre többet fogok gondolni a gyerekkoromra az összes Szűzzel egyetemben. Meglátjuk.

Összegzés: A kultúra rovatban találtunk néhány érdekes cikket, akit érdekelnek a jótékony celebek, az jól fog szórakozni a George Clooney-ról szóló íráson is. Az államokbeli ajtónállókról szóló cikk is egészen jól sikerült. Ezt a magazint nem csak gyengeelméjűeknek ajánljuk, hanem olyanoknak is, akiknek ugyan tele van a zsebük pénzzel, de nem határolódnak el annyira élesen a gondolkodástól sem.

3. Glamour (495 Ft)

Össztömeg: 870g, reklámanyagok nélkül 250g!

glamour december

A főszerkesztő leveléből egy részlet:

„Legyen glamúros a Karácsony! Az ember teszi a dolgát, és sokszor a nagy rohanásban már arra sem emlékszik, miért is csinálja azt, amit csinál. Miért is választotta azt a hivatást, munkát, ami kiteszi a mindennapjait. Nem mondanék igazat, ha elhallgatnám, hogy időnként nekem is vannak olyan pillanataim, amikor csak úgy cikáznak a fejemben a „ha akkor”, „úgy kellett volna”, „ha másképp döntök” gondolatok.”

Ennyi idézőjel után már bele is szédültünk ebbe a glamúros világba, de azért folytatjuk a felfedezést. Sztárpletykák után egy kis libidótorna szexológusajánlóval, majd megtudhatjuk, mi az a négy munkahelyi szokás, ami beteggé tehet. Csodálatos módon az első pont nem más, mint a „Betegen jársz be” a munkahelyedre. A logikai csavart ugyan nem értjük, de hát nem vagyunk mi atomfizikusok.

Ezután egy laza 7 oldalas Alkonyat-exkluzívval vágnak minket tarkón, amiből kiderül többek között az is, hogy a román vendégmunkás kisfiú klón, Taylor Lautner az Isten. Megtudhatjuk továbbá azt is, hogy teljesen normális és helyénvaló, ha a pasink mellettünk maszturbál, hiszen a férfiak szerint a a szex olyan, mint egy focimeccs.

Olvashatunk „az okos nők kedvenc tervezőjéről”, Prabal Gurungról, kicsit megkésve az októberi Glamour divattünetetésről, ahol  a magyar divatbloggerek legismertebbje, Marosvölgyi Lídia csodaszettje nyerte a 250 ezres vásárlási utalványt. A divatrovatban: fodrok, gallérok, zsabók, csizmák, kabátok, Glamour-trend nem minimálbérből élőknek. Később riport Lakatos Márkkal legújabb könyve, a Stílus terápia megjelenésének apropójából. Ezt követően ruhák, kiegészítők, sminktippek kifulladásig.

A glamourszkóp szerint nem tehetek semmit sem szexepilem palástolására decemberben, ahogyan a többi Szűz sem. Varázserőm „az év végére mágikus hatalommá csúcsosodik”, továbbá romlanak a karrierkilátásaim, és persze belebonyolódok egy szenvedélyes viszonyba is. Kiderül.

Összegzés: A ruhák és a sminkcuccok között ugyanúgy elveszünk, mint a Cosmoban, bár a Glamour szerencsére nem ad annyi életvezetési tanácsot, ám sokkal jobban koncentrál a celebekre. Igaz kevesebb benne a nyávogás és a picsáskodás, de szedett-vetett, zavaros és tartalmatlan. A magazin 2,5 dekájában egy gramm értéket sem találtunk.

Hogy kinek ajánljuk? Leginkább vidéki fodrászoknak, hogy a búra alatt megismerkedhessen a kedves vendég azzal, mit is jósol neki a glamourszkóp.

4. JOY (395 Ft)

Össztömeg: 650g, reklám nélkül:  290g!

joy

Részlet a főszerkesztő Dog Story című leveléből:

„Te szereted az állatokat? Mert mi itt a szerkesztőségben nagyon. Azon kívül, hogy többen is főállású gazdik vagyunk, a gazdátlan állatok sorsát is a szívünkön viseljük. Idén úgy határoztunk, hogy karácsony közeledtével a Rex Kutyaotthon lakóit igyekszünk segíteni abban, hátha az ünnepeket már ők is egy szerető gazdi meleg otthonában tölthetik. Elhívtuk hát őket és gondozóikat egy fotózásra, ahol az X-faktor versenyzői is szívesen pózoltak az újdonsült négylábú sztárokkal.”

A levél végén boldog karácsonyt kíván nekünk a főszerkesztőasszony, aki 5 kutyával dominaként pózol rögtön az első oldalon.

A sztárpletykák után egy kis divat, egy kis smink, és a millió reklám után egy összeállítás következik: 20 dolog, amit egy igazi barátnő sohasem mondhat. Igazi barátnők, figyelem! Sohasem mondhatjátok a barátnőtöknek a JOY szerint, hogy „Reménytelen eset a párod, sohasem fog megváltozni.” Azt sem lehet mondani, hogy „Óh! szegénykém, látom alig jut időd magadra. Úgy festesz, mint Lindsay Lohan egy átmulatott éjszaka után.” Sajnálattal veszem tudomásul, hogy nem vagyok igazi barátnő, mivel nem hazudok a barátnőm arcába, és megmondom neki, ha szarul fest. Mellesleg biztos vagyok abban is, hogy elég sok csaj örülne, ha úgy nézne ki, mint Lindsay Lohan egy átmulatott éjszaka után.

A hajmeresztő butaságok után egy copy paste-tel beszúrtak egy kis Pesti Est ajánlót, majd ők is az Alkonyatot reklámozzák. Brad Pittről olvashatunk a Pasiportréban egy cikket, amiről nem derül ki, hogy ki írta, gyakorlatilag a Wikipédiáról és néhány bulvárlapból is össze lehetett volna ollózni. Nem úgy, mint a 38 éves címlaplánnyal, Cameron Diazzal készült riportot, bár ebben az esetben sem derül ki, ki készítette az anyagot és a fotót. De nyugodt szívvel lapozunk tovább, hiszen Diazt nem zavarja a gondolat, hogy hamarosan 40 éves lesz, nem fél az öregedéstől.

A vakmerően bátor amazon után következnek a már beharangozott X-faktoros versenyzők a szerencsétlen kutyákkal. A főként keverék kutyákból álló élődíszlet nagyon jól viselte a pózoló félcelebeket, és a fotózást is.

Ezután egy kis internezetési kisokost találunk, amit mintegy 4 oldalon keresztül olvashatunk. Kiderül, honnan szerezhetjük be a legfrissebb sztárpletykákat, de a gyakorikérdések.hu-t is ajánlja a szerkesztő, mint komolyan vehető problémamegoldó oldalt! Az újabb celebek, a divat, a smink, és a reklámok után ismét egy fantasztikus megmondó csemege következik „Soha többé rossz szex” címmel. Egyfajta heuréka-érzést vált ki belőlünk minden egyes mondat: „Nincs szükséged önigazolásra.” Mármint a jó szexben. Erre eddig soha a büdös életben nem gondoltunk. Köszönjük JOY, hogy felnyitottad a szemünket, hogy utat mutatsz!

Reklám, reklám, frizuratrend, reklám, reklám, sminktippek, karácsonyi ruhatrend, ajándéktippek, méregdrága ruhák, órák, ékszerek, majd egy rovat, a „Jó munkát”, ami egy kicsit meglepett minket. Ebben az összeállításban egy bábszínész, egy színházcirkuszi előadó, és egy hárfás történetével ismerkedhetünk meg, kétségtelenül ez az egyetlen, némi jóindulattal értékesnek nevezhető cikk ebben a magazinban. A JOY ezután utazni küld minket méregdrága síparadicsomokba, amit át is ugrunk, mivel ezután következik a horoszkóp.

Szűzek, figyelem! A JOY jósnője szerint decemberben a jelszavunk a következő lesz: „Enyém lesz, ha úgy akarom!” A szerelemben minden szuper lesz, a kollégáink viszont utálni fognak, JOY-tipp: rendezzünk forraltbor-partit, aminek a pontos forgatókönyvét a szerkesztőségi jósnő így határozza meg: „Mindenki hozza kedvenc receptjét, közben pedig megtervezhetitek a szilveszteri buli helyszínét, és kidumálhatjátok, ki mit talált a fa alatt.” Szuper! Ennél már csak az csodálatosabb, hogy a JOYszkópban található egy kis táblázat, amiből minden jegy szülöttje megtudhatja, mikor fog az adott 30 napon belül szexelni (érdekes, hogy decemberi szám lévén mégis november 15-től december 15-ig tart a táblázat), szerelmesnek lenni, bulizni, továbbá azt is megtaláljuk a kis táblázatban, mennyire vagyunk fittek egy-egy napon, és melyek lesznek a kritikus napjaink. JOY-ék szerint november 15. és december 15. között mindössze 6 alkalommal fognak szexelni a Szűzek (már elbukott a jóslat), és december 2. lesz a szerencsenapunk. Izgatottan várom a napot!

Összegzés: Különös módon a JOY annyira nem gyalázatos, mint a Glamour. Nagyjából egy szinten vannak pedig, de a JOY-ban legalább egy értékesnek mondható cikket találtunk a magazin 90%-át kitöltő reklámok között.

Ajánljuk ezt is a vidéki fodrászatoknak, és kozmetikusoknak. Várakozás közben igen jól tud jönni az, ha rájön az ügyfél, sosem lesz neki elég pénze arra, hogy trendi nőként tudjon élni, trendi cuccokban, majd szépen arra is rájön, hogy még csak szexelni sem trendin szexel.

5. ÉVA (895 FT)

Össztömeg: 480g, reklám nélkül: 300g!

éva
Fotó: -

A főszerkesztő leveléből egy részlet:

„Mi, nők meglehetősen szeretjük, ha körülöttünk forog a világ. Azaz ha úgy érezzük, szeretnek minket, fontosak vagyunk, számít a véleményünk, figyelnek ránk, törődnek velünk, lesik a kívánságainkat, otthon, munkahelyen és úgy általában mindenütt. Mindezt nem pusztán alanyi jogon akarjuk, hanem azért várjuk el, mert mint igazi nők mi is szeretjük, fontos nekünk sok ember, számít a véleményük, törődünk másokkal, többeknek lessük a kívánságait, otthon, munkahelyen és mindenütt.” A levél végén még egy kis váccpáörözés: „Mi nők egész évben forgattuk a világot. Most jár nekünk, hogy az forogjon körülöttünk.”

A főszerkesztő asszony feminista-domina levele után el kell szívnunk egy cigit.

Ezután hatalmas meglepetésként nem sztárpletykák következnek, hanem bejglisütési tippek, olvasói levelek aggódó anyukáktól és szarkalábasodó nőktől, és a címlaplányról egy kis infó. Az Éva decemberi címlapjára Kata került, aki blogger és „bútordoktor”. Találunk egy oldalnyi zöld-tippet karácsonyra. Egy óvónő például annyira zöld, hogy már nem küld képeslapot a szeretteinek, ezzel sem szennyezi a környezetet. Ezután megtudhatjuk, hogyan vehetünk fel karácsonyra hitelt, amire szükségünk is lenne, ha a fenti magazinokban található ajándéktippek  5%-át szeretnék megvásárolni, de köszönjük, nem szeretnénk. Itt is találhatunk azért ajándéktippeket, de ügyes húzásként ár nélkül szerepelnek a termékek fotói. Olvashatunk az aftáról, a válságban lévő nőkről, a gyógyító masszázsról, majd egy cikket arról, hogy mégiscsak megéri házinyúlra lőni, hiszen Palinak és Barbinak is összejött a munkahelyi kapcsolat. Smukkok, receptek, programajánlók, reklámok után egy interjúra bukkanunk a 66. oldalon Simon Kornél színésszel, ami közepesen izgalmas, de a kenyai „Fák asszonyáról” szóló cikk egészen érdekes. A Nobel-békedíjas környezetvédő és politikus, a Faültető Zöld Öv Mozgalom alapítója 71 éves korában, idén hunyt el méhrákban. Érdekes, bár fél óra netezés alatt össze lehetett dobni azt a cikket is, de az ötletet mindenképpen értékelnünk kell. Igaz, főhősnőnk szeptember 25-én hunyt el, így azért bekerülhetett volna a novemberi számba is, de nem kukacoskodunk tovább.

A televíziós nézettségi adatokról szóló írás után, majd egy kis divat után természetsen az elmaradhatatlan párkapcsolati tanácsadás következik. Reklám, reklám, reklám, majd a JOY-jal ellentétben az Éva Ausztria pályáit ajánlja a síelőknek. A Lelki nassban: Karády Katalin, a magyar kártya napja, humorterápia, és egy könyvajánló, majd egy kis anekdotázgatás egy nőről, akinek a húga 15 éves korában Star Wars figurának öltözött (nem Darth Vader nagyúrnak sajnos, hanem az unalmas hercegnőnek). Találunk egy tesztet is, amiből kiderül, „mennyire vagyunk jelen a pillanatban”.

Az ADHS-s gyerekek után porszívózási tippek, majd egy cikk a legendás Figaróról. Az Éva magazinban recepteket is találunk, és egy bájos ismeretterjesztő összeállítást a sötétség urairól, a baglyokról.

Végül elérkeztünk a horoszkóphoz: Éva szerint a Szűzek nem fogják tudni titkolni a bennük lévő feszültséget, azt tanácsolják, menjünk el a partnerünkkel egy romantikus hétvégére még az ünnepek előtt. Elég a maximalizmusból, és a „decemberi tutiság: szombati szauna a barátnőkkel”.

Köszönjük ÉVA!

Összegzés: A magazinban minden van a hiteltanácsadástól kezdve egészen a bejglisütésig. Igyekeznek némi hangsúlyt fektetni a környezettudatosságra is, ami a maga sánta módján természetesen megteszi, de sokkal inkább felesleges. A mindenből egy kicsit-elv mindig megbukik valahol, az Éva magazin esetében is ez látszik. Nincs benne koncepció, a koherencia teljes hiányában azonban találunk a lapban értékes írásokat az idegesítő celebek nélkül is. Éva-lányokról szerencsére egy szó sem esik, ami miatt nagyon hálásak vagyunk, de ennyi pénzből legközelebb inkább beülünk egy moziba, az talán nem lesz ennyire felejthető.

Akinek ajánljuk: háziasszonyoknak és kisgyerekes anyukáknak.

6. ELLE (895 Ft)

Össztömeg: 1010g, reklám nélkül: 510g!

elle
Fotó: -

Részlet a főszerkesztő leveléből A ravasz, az agy és a két füstölgő bomba nő címmel:

„Hollywood becsapott minket. A dolog odáig fajult, hogy a szokásos kedd reggeli értekezleten - ahol figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy a széles vászon keskeny csípőt kíván, és marokszám tömjük magunkba az édességet - tervezőszerkesztőnk egy óvatlan pillanatban bedobta a kérdést: szerintetek azok a napok, amikre később nem emlékszünk, számíthatnak egyáltalán valamit az életünkben? Az üres csokipapírok kifosztott kis univerzumokként, tanácstalanul bámultak vissza ránk az asztal közepéről. Bármilyen kérdőn is meredtünk rájuk, nem volt semmi mondanivalójuk. Nem úgy nekünk: mindenki előadta a saját kis Hollywood vs. Hétköznapok verzióját.”

A főszerkesztő szerencsére nem írja le az összes munkatársa agymenését ezzel kapcsolatban, viszont az újság tematikája egy csapásra ki is derül: Hollywood. A magazinban végig minden ekörül forog, persze a szokásos témák: divat, sminktippek, lelkifröccs, pasitippek mind könnyedén beöltöztethetők Hollywood köntösébe. A többtízezres kozmetikai szerek után a 23 éves Adele kereked formájában gyönyörködhetünk, és olvashatunk is róluk, majd hollywoodi színésznők életpályáját ismerhetjük meg, a már említett wikipédiás stílusban. Martin Scorsese állandó vágójáról, Themla Schoonmakerről is találunk egy cikket, ami valóban érdekes, és ezt bátran merjük ajánlani mindenkinek. A Magyarok Hollywoodban után egy bizarr cikk következik, ami arról a riporterről szól, aki beleszeretett riportalanyába. A Vass Virágot is megszégyenítő írás után újból rá kell gyújtanunk. Aztán jön Schell Judit, majd Jóbarátok, és egy kis Szex és New Yorkkal, majd végre egy cikk magától Vass Virágtól „Orosz leányálom és morcos szponzoraik” címmel! A lektűrkirálynő ismét nagyot durrantott! Reklám, reklám, párkapcsolati tanácsok, majd az ELLE Young Talent Díjak nyerteseinek listája következik. Ezután az ELLE „Trendi bűnei"-ről, egy bugyuta beszámolót olvashatunk a gyónásról, majd egy még bugyutább írást a szilveszteri fogadalmakról. A Fashion, és a Szépség rovat után már csak reklámokat találunk, és persze az ELLE Decorationt beapplikálva a magazinba, de köszönjük, nem veszünk széket 109 ezer forintért, és asztalkát sem 431.700 forintért. A vége felé közeledve néhány trendi receptet találunk, majd természetesen sítippeket, menjünk Svájcba.

Ön melyik magazint gyújtaná fel?

  • 1000
    A Cosmopolitant
  • 39
    A Marie Claire-t
  • 212
    A Glamourt
  • 212
    A Joyt
  • 91
    Az Évát
  • 55
    Az ELLE-t
  • 1421
    Mindegyiket
  • 339
    Egyiket sem

A több 10 oldalnyi hirdetés és reklám után végre elérkeztünk a horoszkóphoz: A Szüzekre a karrier és a társas kapcsolatok szempontjából is  szerencsés hónap vár. „De tágítanunk kell a határainkat!” Ne féljünk új emberekkel megismerkedni, és a céges bulikon barátkozzunk bátran. Rendben, úgy lesz.

Összegzés: Amilyen jól indult, olyan siralmas vége lett. Az ELLE mint minőségi női magazin szintén elbukott, bár a Hollywood-tematika egészen jó ötletnek bizonyult, néhány cikket nem fanyalogva olvastunk.

Akinek ajánljuk: Celeb írónőknek és celeb szakácsnőknek.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés