Constanze Weber és Wolfgang Amadeus Mozart szerelme akár egy opera története is lehetne : a két fiatal sok akadályt legyőzve, a családjaik tiltakozása ellenére házasodott össze. Szerelmük életük végéig kitartott, Mozart még élete legvégén is lángoló érzelmekről tanúskodó leveleket írt feleségének. Házasságuk történetét nézve kevesen gondolnák, hogy Mozart választása először a Weber-család egyik idősebb lányára esett.
Először későbbi felesége nővérének udvarolt Mozart
Constanze élete már egészen pici korától fogva szorosan összefonódott a zenével. Édesapja, Fridolin Weber nagybőgős és kottamásoló volt, az apa féltestvére pedig Carl Maria von Weber zeneszerző apja. A Mannheimben élő házaspárnak négy gyermeke született: Josepha, Aloysia, Constanze és Sophie. Mozarttal akkor ismerkedtek meg, amikor a zeneszerző 1777-ben a városba érkezett, mert anyjával munkát kerestek az akkor még csak 21 éves zongorista-zeneszerzőnek.
A család és a komponista összeismerkedett, és hamar össze is barátkozott. Az ifjú Mozart énekelni tanította a tehetséges Aloysiát. Talán elsőre furcsának tűnhet, sőt, felmerülhet az is, hogy a zeneszerző kifejezetten azért kezdte tanítani, mert megtetszett neki a lány. Valójában azonban inkább fordítva követhették egymást az események. Mozart ugyanis fiatalabb korában többször fellépett énekesként, Giovanni Manzuoli ünnepelt művész keze alatt pedig képzett szopránénekessé vált. Nem volt tehát semmi meglepő abban, hogy tanítói állást vállalt a Weber-családnál. Az énekórák közben szerethetett szépen lassan bele Aloysiába, és érzelmei olyan hevesek voltak, hogy meg is kérte az akkor már elismert énekesnő kezét. Közben a zeneszerző Párizsba utazott, ahol – sikertelenül – munkát keresett.
Hazafelé útba ejtette Münchent is, ahol Aloysia tartózkodott. Constanze nővére ekkor utasította vissza véglegesen Mozartot.
A Weber-család és a zeneszerző útja legközelebb Bécsben keresztezte egymást, hogy innentől már véglegesen összefonódjon. Constanze és rokonai 1779-ben költöztek az osztrák fővárosba Aloysia karrierjének fordulatait követve. Egy hónappal később a családfő, Fridolin elhunyt, a család pedig nehéz anyagi helyzetbe került. Megélhetésüket csak úgy tudták biztosítani, hogy kiadták házuk egy részét. Ekkor jelent meg Bécsben Mozart, aki eredeti tervei szerint csak egy hetet szándékozott eltölteni a család házában. Régi szerelme ekkor már hozzáment Joseph Lange-hoz, Mozart figyelme pedig rövidesen a húga, Constanze felé fordult.
A szerelem ellen mindkét család tiltakozott
Mozart végül több hónapon keresztül lakott a Weber-család házában, amely az akkori szokások szerint saját nevet is kapott: Zum Auge Gottes (Isten szeme) névre keresztelték.
A zeneszerző valószínűleg tovább is szívesen maradt volna, ám Constanze anyja, Cäcilia amikor megtudta, hogy Mozart a lányának udvarol, kitette a szűrét.
A szerelem azonban nem múlt el, sőt, a zeneszerző tovább udvarolt a fiatal lánynak. Ebben az sem tudta megakadályozni, hogy nemcsak Cäcilia, de Mozart apja is ellenezte a kapcsolatot. A zeneszerző hiába próbálta meggyőzni arról, hogy megtalálta a nagy őt.
„Jobban meg kell ismerned az én drága Constanzem jellemét. Egész szépsége két kis fekete szemében és csinos alakjában rejlik… Én szeretem őt, és ő is szeret engem teljes szívéből. Mondd, kívánhatnék-e jobb feleséget?” – írta Leopoldnak.
Nem volt sokkal elfogadóbb Constanze anyja sem. A lány gyámja, Johann von Thorwart, aki egyben Cäciliának egyfajta tanácsadója is volt, azt gondolta, hogy Mozart sekélyes, gazemberségre hajlamos fiatalember. Ezért szerződést írt, amelyben kikötötte: ha a zeneszerző három éven belül nem veszi el Constanzet, életjáradékot kell fizetnie.
Mozart fenntartások nélkül aláírta volna a dokumentumot, szíve választottja azonban másként gondolkodott: amikor megkaparintotta a szerződéstervezetet, apró darabokra tépte.
A nehézségek ellenére ez Mozart életének egyik legboldogabb időszaka lehetett: szerelmes volt, rengeteg munkalehetőség közül válogathatott, sőt, tanítványai és kiadója is volt. Arról nem is beszélve, hogy megbízást kapott egy daljáték megírására. Ez lett a Szöktetés a szerájból, amelynek főszereplőjét történetesen Konstanzének hívják.
Mindkét család tiltakozása ellenére 1782 nyarán Constanze és Mozart összeházasodtak. Egyes források szerint ebben az is közre játszhatott, hogy a fiatalok kapcsolata túllépte az akkoriban ilyen körülmények között megengedett határokat.
„Minden jószándékú tanács, amit küldtél, nem foglalkozik egy olyan férfi esetével, aki már eddig eljutott egy leánnyal. További halogatásról szó sem lehet”
– írta apjának pár nappal esküvőjük előtt. A szertartást követő napon hozta meg a posta Leopold jóváhagyását. Ezt az elméletet támasztja alá egy másik levél is, amelyben a zeneszerző pártfogójának, Waldstätten bárónőnek a tanácsát kérte ki. Szerelme anyja ugyanis megfenyegette, hogy értesíti a rendőrséget, mert azt gyanítja, hogy lánya Mozartnál töltötte az éjszakát. (Ekkoriban ugyanis Bécsben büntethető volt a házasság előtti testi kapcsolat.)
„Nem akarom kitenni a szerelmemet ennek a szégyennek... Kérem a kedves tanácsát, és hogy nyújtson segítő kezet nekünk, szegény teremtményeknek”
– írta a zeneszerző a bárónőnek. „Ha ez valóban megtörténhet, akkor nem tudok jobb megoldást, mint hogy holnap reggel – vagy akár még ma – feleségül veszem Constanze-t.”
A hatóságokat végül nem hívta ki az anya, és a két fiatal összeházasodhatott – mint azt az idő bebizonyította, ez nem vált egyikük kárára sem.
A tökéletes zeneszerző-feleség
Constanze ugyanis pompásan illett Mozarthoz. Képzett zenész volt ő is, és fontos szerepe volt a zeneszerző karrierjében. C-moll miséjét például Mozart kifejezetten úgy írta, hogy Constanze énekelje a szopránt – így is mutatták be a művet 1783-ban, Salzburgban. Nagy hatással volt a zeneszerzőre feleségének a barokk zene iránti vonzalma is.
A házaspár szerelmét az idő sem kezdte ki, egészen Mozart tragikus váratlansággal bekövetkező 1791-es haláláig tartott. Öt hónappal korábban a zenszerző még így írt Constanzenak, amikor munkája elszólította hazulról:
„El sem tudod képzelni, mennyire vágyom rád. Nem tudom leírni, mit érzek – egyfajta vágyakozást, ami soha nem elégül ki, és ami napról napra csak fokozódik. Még a munkám sem okoz örömet”
Mozart halála után Constanze pénzügyileg meglehetősen nehéz helyzetbe került, ám sikerült nyugdíjat szereznie a császártól és sikeres emlékkoncerteket szervezett. Sőt nekilátott, hogy kiadja férje alkotásait. Annyira sikeres üzletasszonynak bizonyult, hogy kifejezetten vagyonos asszony vált belőle. Két fiát (Mozarttal összesen hat gyerekük született, ám csak kettő élte túl a csecsemőkort) Prágába küldte, hogy Franz Xaver Niemetschek tanítsa őket, akivel közösen írta meg az első teljes életrajzot a zeneszerzőről.
1797-ben megismerkedett Georg Nikolaus von Nissennel, egy dán diplomatával, akivel 1809-ben összeházasodtak. Közösen írták meg Mozart újabb életrajzát, amelyet 1828-ba adtak ki. Élete végén Constanze összeköltözött két testvérével, Aloysiával és Sophie-val, akikkel Salzburgban laktak.
Ebből a cikkből megtudhatod, miért érdemes megjegyezni a Maria Anna Walburgia Ignatia Mozart nevet is, kattints ide!
DOGZ Fesztivál a Városligetben!
Szeptember 7-én kutyás bemutatókkal, falkasétával, izgalmas előadásokkal, tanácsadással és gyerekprogramokkal vár mindenkit az év legnagyobb kutyás rendezvénye.
Regisztrálj az ingyenes rendezvényre!
hirdetés
